Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-371

148 371. országos ülés 1908 november 18-án, szerdán. séges megélhetést. (Élénk helyeslés. Mozgás balfelől.) Nagy György: Csak hizlalják a császár katonáit! Szép függetlenségi beszéd ! (Zaj.) Elnök : Nagy György képviselő urat kérem, hogy parallel szónoklatokat ne tartson. Közbeszólni sem szabad ; annál kevésbbó egész szónoklatot tartam. Hogy engedheti ezt meg magának ? (Helyeslés.). Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek; nekem nem szabad az elnöki megrovásokat kritizálnom, de megjegyzem, hogy ha röviden szól közbe a képviselő ur, arra szivesen reflektálok, . . . (Derültség.) Elnök : A házszabályok azonban nem engedik meg. Gr. Batthyány Tivadar: ... de ilyen nagy szónoklatokra igazán nem tudok válaszolni. Elnök : Méltóztassék folytatni és ne méltóztassék polemizálni az elnökkel, mert kénytelen leszek rendreutasítani a képviselő urat. (Mozgás.) Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, én az elnökkel nem polemizáltam. Én csak Nagy György képviselő ur közbeszólásaival polemizáltam. (Helyeslés balfelől.) Sokkal inkább tisztelem az elnöki széket, semhogy ilyen kérdésben az elnökkel polémiába akarnék bocsátkozni. (Helyeslés.) Elnök : A képviselő ur azt mondta, hogy ne figyelmeztessem őt. Ez helytelen dolog. (Mozgás és ellenmondások balfelől.) Csendet kérek, a midőn én beszélek. Nem járja a képviselő urak részéről, hogy a szavamba vágnak. Tessék folytatni beszédét. Gr. Batthyány Tivadar: Engedelmet kérek, én nem mondtam azt. Az elnök ur félreértette, a mit mondtam, (ügy van !) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy ezen inczidens után folytassam és hogy utaljak még egy törvényre, a melyet annyi oldalról kifogásoltak, a melyet azonban én lényegében igen helyesnek tartok és a melynek igen örülök, s ez a végrehajtási törvény. Kifogásolták ezt sok tekintetben különösen a hitelezők érdekében, kifogásolták egyes kölcsönvevők érdekében is. Utalok arra a tényre, hogy a beteg emberen megejtett operáczió is fájdalmas, de az az operáczió annak a betegnek az egészségét adja vissza. így vagyunk mi ezzel a végrehajtási törvénynyel is. Mi sem jellemzőbb e tekintetben, mint az, hogy alig hogy ez a végrehajtási törvény szentesítést nyert, a végrehajtók összeálltak és kérték, hogy az isten szerelmére gondoskodjunk az ő megélhetésükről, mert ezentúl nem lesznek képesek megélni. Emlékeztetem azokat, a kik kifogásolják ezt a törvényjavaslatot, hogy mennyiszer olvastuk a sajtóban, mennyiszer hallottuk itt ebben a házban, hogy a végrehajtók a szegény emberek utolsó vánkosát is kihúzzák a fejük alól; hogy meg kell őket védenünk a hitelezők túlkapásaival szemben (ügy van!) és íme, midőn a törvényhozás azt a törvényt, a melyet ezekről a jjadokról százszor követeltek, megalkotta, igen sokan találkoztak olyanok, a kik ránk támadtak, hogy milyen rettentő károkat okoztunk, (ügy van! balfelől.) Nem, t. képviselőház, a legszegényebbeken mi segítettünk és ezért én büszkeséggel utalok erre a javaslatra. (Élénk helyeslés.) Nem akarom a t. ház figyelmét ezekkel a napikérdésekkel tovább is igénybe venni, hanem méltóztassék megengedni, hogy beszédem utolsó részére térjek át, a melyben a közelebbi jövő nagy problémáinak egynémelyikéről kívánok egészen röviden szólni. (Halljuk ! Halljuk I) Az egyik a választói reform, a mely foglalkoztatja egész közéletünket, de a melynek rendelkezéseiről természetesen nem beszélek, s nem is beszélhetek, hisz külön törvényjavaslat fekszik a ház előtt és annak idején foglalkozni fogunk vele minden irányban. Készemről ezen törvényjavaslatra nézve most csak azt kívánom megjegyezni, (Halljuk! Halljuk !) hogy egy ilyen nagy horderejű törvényalkotásnál ne várja, de nem is várhatja senki és azt hiszem, hogy legkevésbbé várja maga a belügyminiszter ur azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy az pure et simple elfogadtassék, hanem azt hiszem, hogy maga a belügyminiszter ur, kit oly liberális, oly igazi magyar embernek, oly igaz szabadelvű politikusnak ismerünk, szintén azt fogja kívánni, hogy minden oldalról a legalaposobban tárgyaljuk le, hogy mindenki elmondja a maga aggályait és eltérő véleményeit, hogy itt ne egy benyújtott javaslat egyszerű elfogadásáról, vagy el nem fogadásáról legyen szó, hanem, hogy a vélemények kijegeczesedjenek, hogy mindenki a nemzet oltárára rakja le legjobb tudását, törekvéseit és hogy mindezen érvek, törekvések és eszmék leszürődéseként elérjük azt, a mit mindnyájan kívánunk, a magyar nemzeti állam megerősödését, a magyar nemzeti államnak nemcsak biztosítását — ezt a kifejezést nem szeretem, mert azt biztosítottnak tartom minden körülmények között, (Igaz ! ügy van! balfelől.) hanem hogy a magyar nemzeti állam, a nemzeti törekvések, az igazi magyar szocziális problémák megoldására alkalmas, hivatott, nagy, uj reform legyen, i g-~ Hff''*-tSíi ;-*! >. í .:t. • •/! Nyíltan elismerem, hogy vannak egyes rendelkezések, a melyek egyike-másika tekintetében talán aggályok, eltérő felfogások fognak felmerülni, de mi nem fogunk egymásra rontani, hanem azzal a szeretettel és azzal a hazafiasság érzésétől áthatottsággal, a mely minket eddig is minden törekvésünkben és együttműködésünkben vezetett, fogunk dolgozni, a mely eddig is lehetővé tette, hogy az érveket érvekkel szembeállítva, megtaláljuk a megegyezést, az egyetértést, megtaláljuk az együttműködés alapját és én biztosan remélem, hogy ennél a nagy alkotásnál is így lesz. Ezt azért vagyok bátor kifejezni, mert ismerem a kritikának azon tárgyilagos voltát, a melyet velünk szemben alkalmazni fognak, és számitok