Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-371

146 571 országos ülés 1908 november Í8~án, szerdán. ezekkel a viszonyokkal és azután elmenni Björnsonhoz, és panaszkodni a magy?r zsarnokság miatt. (ügy van ! Ugy van !) Kern akarom ezt a témát folytatni, csak egy jellemző esetről kívánok még megemlékezni, a mely vonatkozik a magyar sajtóviszonyokra odaát. A posta elég jó Romániában. A mint azonban panaszok jöttek onnan hozzám, véletlenül bizonyos magyar lapok annyiszor elvesznek, hogy végre már az emberek megunják előfizetni, mert úgyis csak elszórva, elvétve jutnak kezeik közé a lapok. De nemcsak magyarok vannak ottan, hanem vannak ott görögök is. Ezek is ugy voltak vele, hogy sajtójukkal örökké baj volt, mig végre lapjuknak — ha jól tudom »Ino«-nak czimezik — kiadását áthelyezték a zsarnok Magyarország területére. Hosszufalura, a hol a magyar zsarnokság nemcsak megtűri, hanem módot ad arra, hogy a magyar sajtószabadságot épugy élvezzék, mint mi magyarok és mint a többiek. A midőn ezeket az adatokat előterjesztettem, ezzel igazoltam azt, hogy nálunk sokkal kulánsabb az eljárás az igen t. nemzetiségiekkel szemben, mint még a szabad román királyságban is. Bretlicean KoHolán : Magyar szerkesztő még nem volt bezárva Romániában. Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar : Ez annak a jele, hogy a magyar szerkesztő tudja, mivel tartozik a román királyságnak, a román államnak, a román szabadságnak. (Élénk helyeslés és taps.) Ezeket beigazolva, nagyon szeretném, ha az igen t. urak, vagy azok, — nem állitom, hogy önök, mert hisz önök tagadják, hogy informálják a külföldet — ... Lukács László : Azért helyt állunk ! Elnök : Lukács László képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Tiltja a házszabály. Gr. Batthyány Tivadar: ... a kik az önök szellemében informálják a külföldet, jó lesz, ha ezeket is elmondják nekik az igazság érdekében, én pedig elmondottam azt az : audiatur et altéra pars elvén. Még csak egyet erről a nemzetiségi kérdésről. (Halljuk! Halljuk!) Többször pedzik az urak, hogy Ausztriában milyen fényes viszonyok vannak nemzetiségi tekintetben, s milyen szabadságot élveznek ott a nemzetiségiek. Hát, t. uraim, én az idén Csehországban voltam, ki akartam egy bizonyos vidékre rándulni, de jó barátaim azt ajánlották, hogy ne menjek oda, mert a cseh testvérek az osztrák nemzetiségi politika üdvös és boldogitó mivoltában már annyira verekszenek a németekkel, hogy revolverrel mennek egymásnak és igy ha kedves az irhám, maradjak otthon, mert még németnek vagy csehnek néznek és baj történhetik velem. (Mozgás a jobbközépen.) Engedelmet kérek, de az, hogy a magyar törvényhozás és a magyar kormányok ideálként oda törekedjenek, hogy az osztrák nemzetiségi viszonyokat hozzák létre nálunk is, ez öngyilkosság volna, ez egyszerűen ostobaság lenne. Mindezek után, midőn azt látjuk, hogy azok az államok, a hol erősen kifejlődött nemzetiségi viszonyok vannak, sokkal erőteljesebben lépnek fel ezekkel szemben, mint mi, a midőn azt látjuk, hogy a Taafe által inaugurált és egyéb osztrák kormányférfiak által folytatott Forwursteln-politikát követik Ausztriában, a hol az egész törvényhozás folytonosan csak hol egy reáliskola, hol egy egyetem, hol meg egy Bezirksgericht miatt paktál és folytonosan engedményt halmoz engedményekre ; ha azt látjuk, hogy ott a folytonos engedményekkel csak a háborúságot szítják . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: . . . akkor ne méltóztassanak annyit panaszkodni, annyi igazságtalan váddal illetni a mi nemzetiségi politikánkat, hanem igyekezzenek inkább arra, hogy azt a békejobbot, a melyet ismételten feléjük nyújtottunk, vissza ne utasítsák, hanem ragadják meg két kézzel, mert merem állítani, hogy ezzel sokkal többet érnek el, mint azon az utón, a melyen eddig haladtak. (Helyeslések.) Egyet még, t. ház, minden tévedés elkerülése végett, nehogy félreértessem, fel kell említeni és ez az, a mit a román államnak a romániai magyarokkal szemben való eljárására vonatkozólag mondottam. Én azt hangsúlyozom, hogy a román királyságnak joga van ahhoz, hogy a maga nyelvét érvényesítse, ámbár az én érzetem szerint a mi magyar véreinkkel szemben tul is ment a szükséges határon, de utóvégre is joga van hozzá. Ezek után áttérve a költségvetéssel kapcsolatos ügyekre, legyen szabad mindenekelőtt egész röviden utalnom a pénzügyi bizottság jelentésében is kifejezésre jutott azon intelemre, hogy a törvényhozás óvakodjék a túlzott kiadásoktól, hogy igyekezzék a lehetőség határain belül maradni; hogy vigyázzunk és törekedjünk minden körülmények között arra, hogy az állam pénzügyi egyensúlyát megóvjuk és azt semmi körülmények között veszélynek ki ne tegyük. Én a pénzügyi bizottság ezen általános intelmét a magam részéről helyeslem és elfogadom ugyan, de kénytelen vagyok utalni mégis egynéhány körülményre, a melyek egész általánosságban ennek a tanácsnak megfogadását bizonyos határok közé szorítják. (Halljuk ! Halljuk !) Tegnap a szövetkezett pártok együttes értekezletén Bernát István t. barátom utalt arra, (Zaj. Elnök csenget.) minő óriási mértékben emelkedett az állami alkalmazottak száma az utolsó években. Én elismerem, hogy ez bizonyos mértékig aggályos, azonban, ha felosztaná t. barátom a személyzetszaporitást a különböző kategóriák szerint, akkor meggyőződhetnék arról, hogy midőn a magyar állam vasúti hálózata évről-évre sok száz kilométerrel szaporodik és forgalma évről-