Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-370

130 370. országos ülés 1908 november 16-án, hétfőn. A 6. §-t ? (Igen .') A 7. §-t 1 (Igen!) Ezeket tehát elfogadottnak nyilvánítom. Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T, ház ! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Csizmazia Endre jegyző (olvassa a 8. §-t;. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, felteszem a kérdést, méltóztatik-e a 8. §-t változatlanul elfogadni ? (Igen !) Elfogadtatik. 9. §. ; Csizmazia Endre jegyző (olvassa a 9. §-tj. Elnök : Szólni segki sem kivan. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a szakaszt változatlanul elfogadni ? (Igen!) Elfogadtatik. 10. §. Csizmazia Endre jegyző (olvassa a 10. §-t). Elnök '. Szólni senki sem kivan. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 10. §-t változatlanul elfogadni 1 (Igen!) Elfogadtatik. 11. §. Csizmazia Endre jegyző (olvassa a 11. §-t). Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy ennél a szakasznál egy kissé bővebben szándékozom nyilatkozni. Nagy György: Nem tanácskozásképes a ház. Tessék legalább 40 emberről gondoskodni. Polónyi Géza: Azt hiszem, hogy miután ezen módositások, melyeket előterjeszteni bátor leszek, egyetlenegynek kivételével a t. miniszterelnök urnak szives előzetes beleegyezésével terjesztetnek elő és különben sem valami lényegesek, nem szükséges, hogy más eszközökhöz nyúljunk, hogy a tanácskozás tekintetében a határozatképesség iránt intézkedjünk. T. képviselőház ! Ennél a szakasznál kegyeskedjenek nekem megengedni, hogy a Belvárosra vonatkozólag néhány rövid történeti reflexióval alkalmatlankodjam. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! A Belvárosnak adómentességéről van szó, a mely azonban, ha meg nem világittatik a dolog, talán félreértésekre is adhatna okot. A Belváros az egyetlen városrész, a mely az eddig nyújtott adókedvezmények folytán jutott abba a holyzetbe, hogy annak legnagyobb része Iá nem épülhetett, illetőleg Iá nem épült. De miután a képviselőházban nincs senki, a ki ezen adómentességet, legalább tudtommal, ellenezné, nem szükséges, hogy az adómentesség tekintetében részletezésbe bocsátkozzam. Azonban meg kell hogy emütsem, hogy adómentességek tekintetében eddig az a rendszer állott fenn, hogy ott, a hol az állam tényleg az építkezési kedvet akarta előmozdítani, 30 éves adómentességeket adott azon az alapon, hogy 15 évig állami és községi adómentességet biztosított, a további 15 évre pedig a házbérjövedelemnek csak 10%-át vonta adó alá, de a községi adókra is kiterjesztette ezen kedvezményt, legalább részben, egyes építkezéseknél. A miről itt szó van, az tulajdonképen kevesebb, mint az ezen törvényekben foglalt adómentességi kedvezmény, ugy hogy alig van kilátás arra, hogy ezek a kedvezmények, melyek itt nyújtatnak, megfelelő építkezési kedvet tudnának ébreszteni. A legkevesebb, a mit meg kellene tenni, az, hogy az 1896 : XXIII. t.-cz. 2. §-ának tendencziáját tartanok meg, a hol a tízéves építkezési cziklushoz kötött adómentesség ugy adatott meg, hogy 15 évre volt általában szabva az adómentesség, a ki azonban házát azon tiz évi cziklus alatt építi fel, a mely 1905-ben lejárt, az további három esztendőre kap adómentességi kedvezményt. Ennek a törvénynek is volt hatása. A kezemben levő kimutatások szerint 595 háza van a Belvárosnak, a melyből ezen tiz esztendei cziklus alatt, a mely 1896 : XXIII. t.-cz. hatálya alatt állott, összesen 74 ház épült fel. Ebből a 74 házból azonban 35%-a a házaknak a nagyobb, vagyis a harminczéves általános adómentességi kedvezmény alá esik a körutakon és a Kossuth Lajosutczában, ugy hogy azokból a házakból, a melyek tisztán az 1896 : XXIII. t.-cz. hatálya alatt épültek fel, egy esztendőre összesen hét és fél háznak a felépítése esik, azok a házak pedig, a melyek ezen 1896 : XXIII. t.-czikkben nyújtott kedvezmény okából épültek fel, alig tesznek ki évenként hármat. Röviden szólhatok, t. képviselőház. Az adómentesség jelen alakjában tulaj donképen a nagy pénzintézeteknek nyújtott kedvezmény, a menynyiben ilyen csekély adómentességgel csak a nagy tőkével rendelkező emberek építkezhetnek, a mi tényleg igy is történt; a kisebb háztulajdonosokra nézve abszolúte nem bir az ily adómentesség stimuláló hatással. Ennek legfényesebb tanújelét szolgáltatja az, hogy méltóztatik látni, hogy daczára annak, hogy az 1896 : XXIII. t.-czikkben tiz évre volt ilyen adómentesség, a Belvárosnak a Bástya-, a Képiró-, Régiposta-utcza stb. utczái területén egy falu áll fenn és ott olyanok a viszonyok, hogyha egy külföldi bejön a főváros szivébe és onnan a második utczába elmegy, oly házakat talál, hogy arezpiritó a dolog. Minthogy az adómentességnek most való kodifikálása tulaj donképen a régi mulasztásoknak pótlása, minthogy tulaj donképen csak ez akar lenni és ez is kell, hogy legyen, hogy ezután a kisebb tulajdonosok is építkezhessenek, és miután a belvárosban üres telek nagyon kevés van, azonban a legnagyobb baj az, hogy földszintes és egyemeletes házak vannak: ezen javaslat szerint, a mely csak az egészen uj épületekre terjeszti ki az adómentességet, bekövetkezhetnék az, hogy az úgynevezett toldaléképitkezés-, a pót- és ráépitkezéseknél nem volna meg az adómentesség, vagyis csak a teljesen újraépített házak kapnák azt meg, a ki azonban egy emeletet ráépít vagy földszintes uj házat épit, az adómentességben nem részesülne. Pedig ez volna a legnagyobb hiba. T. képviselőház, a javaslatban az kontempláltatik, hogy az építkezés az 1917-ig terjedő időig korlátoztassék. Azonban, mint a miniszterelnök ur szives volt már megemlíteni, ez a 17-es határidő