Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-370

124 370. országos ülés 1908 Serami kifogásom nincs és a fővárosnak sincs az ellen, Hogy a Rudas- és Sárosfiirdő felépítésének kötelezettségét elvállalja. De van egy lehetetlen­ség, a mely határidő szempontjából áll fenn, 1912-ig mind a két fürdőt felépiteni fizikai lehetet­lenség is részben, de különösen materiális lehetet­lenség a költségvetés szempontjából. Itt t. i. az a dolog történt, a mit az általános vita keretében már jelezni voltam szerencsés, hogy a bal nem tudja mindig, hogy mit csinál a jobb, A t. minisz­terelnök urnak szerintem is nagyon helyes állás­pont] a az volt, hogy az eskütéri hiddal is kapcso­latosan a fürdő-épitkezés ugy kezdeményeztessék, hogy a Sáros- és Rudas-fürdő épittessék ki. Ez a két fürdő, különösen a Sáros-fürdő messze Keleten, a Balkán államaiban valamikor rendkivül jó hír­nek örvendett és a gyógyászat szempontjából ma is a főváros összes fürdői között talán az első he­lyen áll. Mi történt azonban ? Ugyanazon idő alatt, mig ez a törvényjavaslat már a ház asztalán fe­küdt, ezen egy évi spáczium alatt nagy sietséggel a VI. és VII. kerület vezérférfiai megcsinálták azt, hogy az Artézi fürdő kiépítését előbb vitték keresztül, mint ennek a két fürdőnek kiépítését, a mi 3,200.000 K költséggel történik. A belügy­miniszter ur jóváhagyta a közgyűlésnek az artézi fürdőre vonatkozó határozatát, nem figyelvén arra, hogy a fővárossal szemben ez a kötelezettség itt fennáll. Már most mi történik ? Három esztendő leforgása alatt építsen a főváros három fürdőt ki. Ez egyszerűen lehetetlenség; lehetetlenség neki pénzügyi okokból is, de lehetetlenség idő szem­pontjából is, mert a Sárosfürdőnek és a Rudas­fürdőnek kiépítése annyiban áll egymással szoros nekszusban, hogy az egyiknek építését nem lehet addig megkezdeni, mig a másik fel nem építtetik, mert különben az rendkívüli pénzügyi vesztesé­gekkel fog járni és azon a vidéken egyszerre meg­szűnik a fürdőlátogatás. Én igyekeztem tájéko­zódni, hogy mennyibe kerül a két fürdő, de leg­mélyebb sajnálatomra e tekintetben nem tudtam a végleges adatokat megszerezni, ugy, hogy pénz­ügyileg nem tudom ma a t, házat tájékoztatni arra nézve, hogy a két fürdő, a mely még felépítendő, mennyibe fog kerülni, de annyi bizonyos, hogy milliókat vesz igénybe. Egy deficzites költség­vetéssel terhelt fővárosnál egyszerre ilyen nagy terhet beállítani lehetetlenség. Ennek konkluzuma az lesz, hogy a főváros bizonyára el fogja vállalni a kötelezettséget mind a két fürdő kiépítésére, de mikor a határidő elérkezik, akkor lótni-futni fog a miniszterekhez halasztásért. (Zaj.) Nemcsak a magam, hanem a főváros vezető férfiainak nevében is azt az alázatos kérelmet terjesztem elő, hogy méltóztassék elfogadni azt a módosítást, hogy a Sárosfürdő kiépítésére, ugy a mint a javaslatban van, 1912 végéig adassék idő, a Rudasfürdő kiépítésére azonban 1915-ig kérnék engedelmet. Egy hang (balfdM): És az artézi fürdő ? Polónyi Géza: Az artézi fürdő ugy is felépül, november 10-án, hétfőn. mert építése 1,300.000 koronával már el van fogadva ; azt mindenképen építeni kezdik. •i Bozóky Árpád : A szerződést nem lehet fel­bontani ; itt magánjogi viszonyokról van szó. Polónyi Géza: Módosításom az lenne, hogy a második szakaszban a »hogy« szó után következő szöveg elhagyásával tétessék a következő szöveg (olvassa) : »a Sáros-fürdőt a korszerű egészségügyi és szépészeti követelményeknek megfelelőleg 1912., a Rudas-fürdőt pedig 1915. év végéig felépiti, ille­tőleg ujjáépitk. Wekerle Sándor miniszterelnök : Ennek az az értelme, hogy csak a Sáros-fürdő épittessék fel korszerűen. Polónyi Géza : Mind a kettőt! Az értelme az, hogy mindkettőt korszerűen. Wekerle Sándor miniszterelnök: Akkor talán ugy, hogy »korszerű egészségügyi és szépészeti kö­vetelményeknek megfelelően a Sáros-fürdőt 1912-ig a Rudas-fürdőt 1915-ig«. Polónyi Géza: Helyes, szívesen hozzájárulok. Csizmazia Endre jegyző': Kovács Pál! Kovács Pál: T. képviselőház! Tökéletesen osztozom az aggályokban, a melyeket Polónyi Géza t. képviselőtársam itt felhozott az építési időhatár szempontjából, de magam részéről nem járulok egészen hozzá a módosításhoz, és pedig a következő okokból. Én t. i. hosszúnak tartom a terminust, a melyet Polónyi t. képviselő ur felhozott, én a helyett azt indítványoznám, hogy méltóztassék a 2. §-t ugy módosítani, hogy a Sárosfürdő, a mint az eredeti szövegben van, 1911-ig épittessék fel, a Rudasfürdő pedig 1914-ig. Ezt nagyon fontosnak tartom ; egy esztendei különbözet is sok. (Halljuk! Halljuk l) Nagyon sokszor hallottam már illetékes helyről, hogy a fővárost nagy szemrehányás illetheti azért, hogy azt a drága vizet, a kimondhatatlan értékű vizet, a mely a Sárosfürdőben foglaltatik, oly óriási hosszú ideig a Dunába engedi folyni minden haszon nélkül. A ki a gyógyfürdők hatását ismeri, a mint sajnos én is kénytelen voltam e téren tapasztala­tokat szerezni, az tudja, hogy milyen kár az orszá­gunkra nézve, hogy a nagy értékű forrásokat nem hasznosítsuk eléggé, nincsenek eléggé kiépítve, nincsenek a publikum számára hozzáférhetővé téve, és nincsenek ugy felépítve és oly rendszerrel tökéletesítve, a mint azt a külföldön sokkal kevésbbé értékes forrásokra nézve tapasztalhatjuk. Ha pedig ez igy van, akkor nem szabad pillanatig sem haboznunk a tekintetben, hogy a lehető leg­rövidebb idő alatt követeljük e források kiépí­tését. Polónyi Géza: De ha nincs pénzünk, t. ba­rátom ! Kovács Pál : Ezt meg lehet valósítani, mert a rendelkezésre áUó összegek elegendők. (Felkiál­tások : Egy év!) Én végigjártam Magyarország összes hasonló fürdőit, a mikor kénytelen voltam ezzel foglalkozni és mondhatom, sajnos, hogy bár­mily kiváló jó gyógyforrásaink vannak, mint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom