Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

108 369. országos ülés 1908 november lí-én, szombaton. választottak, t. i. a főváros területén a virilisták is választatnak és az 1200 legtöbb adófizetőből 200-at választ a főváros, azonban ezt már nem kerületenként, hanem összesen választja. Hock János: Ez a baj! Polónyi Géza: Itt fogom most kiegészíteni, t. képviselőház, Nagy Dezső t. képviselőtársamnak különösen érdekes előadását, a melyből néhány adat hiányzik. Mi történt tehát, t. képviselőház ? A régi küzdelem, a volt nemzeti ellenállás korszakában akként vált lehetségessé, hogy a függetlenségi párt, vagy mondjuk ugy, a nemzeti párt, a mely a főváros kebelében volt, ütközőben volt a régi szabadelvű párttal a régi darabontok reminiszczencziája következtében és az u. n. demokrata-párt csatlakozott ehhez a mozgalomhoz. A mikor azonban a koalicziós kormány megalakult, megtörtént a front változás, és a demokraták, a kik lehetővé tették, hogy nemzeti irányú többség állhasson fenn, egyesültek a régi, mondjuk szabadelvű párti választókkal és alakult egy úgynevezett községi demokrata-párt. Egy hang (a középen) : Annak vége van azóta ! Polónyi Géza: Hogy ez a demokrata-párt az ország szempontjából mit jelent felekezeti alapon, arra nézve méltóztassék itt körülnézni. (Derültség). Egyetlenegy keresztény demokrata sincsen. (Derültség.) Bródy Ernő: De magyar mind ! Polónyi Géza: Most felekezeti szempontból tárgyalom a kérdést. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak ! Polónyi Géza : Megválasztottuk tehát a bizottsági tagokat. . . Leitner Adolf (közbeszól). Elnök : Leitner képviselő urat kérem és figyelmeztetem, ne zavarja a szónokát közbeszólásaival. (Halljuk I Halljuk !) Polónyi Géza: ... és abban a fővárosban, a hol 23%-ot képvisel az izraelita felekezet, — bár szívesen elismerem érdemdús kereskedelmi fölényüket, de talán mégsem olyan mértékben, a hogy az itt megnyilvánult az értelmiség rovására — mondom e fővárosban megtörtént a választás, és a 200 választott bizottsági tag révén ugy változott meg a helyzet, hogy a 400 fővárosi bizottsági tagból 178 izraelita vallású lett megválasztva rendes tagnak és 31 póttagnak. Ugy hogy, t. képviselőház, miután a póttagsági rendszer nálunk olyan, hogy a póttagnak feltétlenül be kell kerülni és miután az a póttag kerül be először, a Id legtöbb szavazatot nyert, — és a majd elmondandó választási manőverre való hivatkozásból látni fogjuk, hogy hogyan történt az, miképen csinálták meg, hogy az illető póttagok nyerjék el a legtöbb szavazatot — mondom, az a helyzet állott elő ma, hogy 178 rendes bizottsági taghoz hozzászámítva 31 póttagot, sorban, a hogy következnek, numerikus, százalékos többségben lesznek felekezet szerint az izraeliták. Hoffmann Ottó: A Sasok közt nincsenek zsidók ? Polónyi Géza : Hogyne volnának, kérem. Vannak, még pedig igen jó hazafiak. Nem kezeljük mi a dolgot felekezet szerint! Csak most kezdődött ez a rendszer ! Vannak kerületek, t. képviselő ur és a VI. kerület hol a községi porondon mutatónak is alig van keresztény. Bródy Ernő: A plébános is az ! Zboray IVIiklÓS : Hát az se legyen keresztény ! Hát az is zsidó legyen ! (Élénk derültség.) Polónyi Géza: Álljunk csak meg a dolognál! Ez az igazi. Miért ? (Zaj. Elnök csenget.) A főváros a róm. kath. egyháznak patrónusa ; a fővárosnak jus eligendije van ; a főváros nem prezentál, hanem választja a plébánost. A ki plébános akar lenni, (Zaj. Elnök csenget.) annak nagyon tanácsos, hogy demokratává legyen ! A felekezeti érzékenységet és ingerlékenységet semmi sem táplálja jobban, mint az a körülmény, hogy nekünk katholikusoknak a municzipium révén más felekezet választja még a papjainkat is. Ez előtt, a régi időkben ez ugy volt, hogy az illető más felekezetbeliek tartózkodtak a szavazástól és akczeptálták az illető kerület katholikusainak felfogását. Ma a legutolsó helyről előkerülő káplánt választják meg, ha a demokrata-párthoz tartozik. (Zaj.) Zboray Miklós : Ugy van ! Igaza van ! Polónyi Géza : Én ezeket az adatokat miért sorolom fel ? E perczben is szolgálatot akarok tenni annak a nemes eszmének, hogy a felekezetek között a békét meg ne zavarjuk. (Elénk derültség.) A ki azon az utón halad, mint a demokraták, az zavarja meg a felekezeti békét. A felekezeti türelmesség jelszava nem azt jelenti, hogy hallgatással mellőzzük ezeket a tényeket. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Zboray Miklős : Ugy van ! Túlérzékenyek ! Beszélni se lehet a zsidókról ! Polónyi Géza: Keresztény ember létemre, a mint nem akartam, hogy a katholikus felekezet szempontjából kezeltessék a főváros, ép ugy nem akarhatom, hogy zsidó szempontból kezeltessék. (Helyeslés a néppárton.) De hiszen, ezt méltóztassék megszívlelni, ma már a főváros köreiben is a hazafias zsidóság maga is megdöbbent ezen a tényen és méltóztassék tudomásul venni. . . Bródy Ernő: Hát vannak hazafias és hazafia tlan zsidók '? Hódy Gyula: Igenis vannak! Zboray Miklós : Hát a czionisták talán hazafias zsidók ? És a galicziaiak ? Polónyi Géza : Ma már ez az áramlat, a mely felekezeti jelszavak alatt gyűjtötte táborát, megállíttatott. Mindnyájunknak közre kell működnünk, hogy meg is állíttassák. A t. demokraták, a kik ma Békéscsabán Áchimmal, Hodzsával, Vláddal. . . Bródy Ernő: A demokraták soha sincsenek Áchimmal és Hodzsával!