Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-369
102 369. országos ülés 1908 november 14-én, szombaton. zésre és ha az állam meg akarná szerezni azt a telket, a mely a füvészkert számára szükséges, magának a teleknek megszerzése milliókba kerülne. Itt pedig kap az állam 36.000 négyszögölet a posztónak kellő közepéből 2,100.000 koronáért. Ha a rajta levő épületeket és a füvészkerti beruházásokat veszem és ha csak 100 koronával értékelem azt a területet, ez már 3,600.000 korona, Tessék ráismerni a pénzügyminiszter úrra, hogy ő itt is jó üzletet csinált. (Derültség.) Ezt a Margitszigetre vonatkozólag csak azért tartottam szükségesnek megjegyezni, nehogy a közönségben vagy bárhol tovább fentartassék az a hangulat, mintha itt nem tudom micsoda protekczionális drága vétel történt volna. Molnár Jenő: Bárcsak volna még vagy tiz Margitsziget! Milyen jó üzletet lehetne csinálni! Polónyi Géza: Én szivesen veszem át. Már most kegyeskedjenek megengedni, hogy a dolog lényegére rátérjek és legalább részben jelezzem azokat a körülményeket, a melyek engem arra a kijelentésre ösztökéltek, hogy a főváros szervezése halaszthatatlanal sürgős teendő. Itt talán kissé unalmas leszek, de igyekszem ezt a dolgot rövidre összevonva előadni. Elő fogom terjeszteni ennek a kérdéses javaslatnak a főváros szempontjából való mérlegét. Előre kell bocsátanom azt is, — hogy a t. képviselőház is tájékozva legyen — hogy ez a törvényjavaslat messze időkbe visszanyulólag keresi az anteczendencziákat, mert ez a törvényjavaslat tulajdonképen nem egyéb, — már abban a részében, a mely a főváros háztartásával foglalkozik — mint egy regi időben készitett memorandumnak elintézése, a mely memorandumnak elkészítésében tevékeny, mondhatnám vezető részem volt. Ennek a memorandumnak egyik-másik adatát Sinikó t. képviselőtársam meglehető sommásan elő is terjesztette, de a számadatok tekintetében nem egészen megfelelő korrektséggel, (Mozgás.) ugy hogy, t. képviselőház, kénytelen vagyok egész tárgyilagosan és röviden ezen adatokat helyreigazitani. (Halljulc! Halljuk !) Először állapítsuk meg, t. képviselőház, mit ad a t. állam ez idő szerint a fővárosnak. Senkit se ejtsen tévedésbe a Margitsziget kérdése. Az nem a fővárosé lesz, hanem részben az államkincstáré, részben a fővárosi pénzalajié, a mely a közmunkák tanácsa által kezelt alap és a melynek rendeltetéséről ós természetéről azért nem szándékozom itten megemlékezni, mert nem akarom általános felszólalásomat megterhelni, bár ez egyik legérdekesebb fejezete a főváros történetének és annak, hogy mennyire szükséges a főváros szervezéséről szóló törvény épen ezen fővárosi pénzalap kérdése szempontjából is, a melynél egy egész légiója a községi alapoknak, adóknak lefoglaltatik a közmunkaalap javára, a nélkül, hogy a főváros rendelkezése biztosítva volna és a nélkül, hogy ezen pénzalap vagy gyűjtött vagyon tekintetében csak részletes elszámolást is kívánhatna. Azonkívül egyik legfontosabb kérdése a fővárosi közéletnek az is, hogy maga a közmunkák tanácsa mint intézmény föntartassék-e, vagy megszüntettessék-e, (Felkiáltások : Meg!) ugy, hogy a főváros szervezéséről szóló törvény már csak azért is szükséges, hogy ez az egy kérdés is mindenek előtt rendbehozassék. Tartózkodom most, t. képviselőház, az érdemleges érvektől e tekintetben ; szivesen hajlandó vagyok felvenni a vitát, ha arra kerül a sor esetleg a Margitszigetre vonatkozó szakasznál; most csak azt méltóztassék megengedni, hogy azzal búcsúzzam el e tételtől, hogy a főváros szervezéséről szóló törvény feltétlenül szükséges már csak azért is minél előbb, hogy ez a kérdés itt szóba hozathassák. Épen igy nem szabad, t. képviselőház, a fővárosnak nyújtott ajándékként kezelni a hídnak a kérdését sem, a melynél megint csak felmerül az, hogy nem látom egészen előkészitettnek az ügyet, ámbár e tekintetben is kellőleg tájékozva vagyok, hogy mibe fog az a hid kerülni. Csakhogy nem szabad elfelejteni, hogy az az állam tulajdona lesz, hogy azon hidvám lesz, hogy ott szabályozások lesznek, a melyekből, a mint azt más példák igazolják, milliókra menő haszon háramlik az államkincstárra. Országos érdekeket szolgál az a hid elsősorban, t, ház. Es épen azért eliminálni kell ezeket a dolgokat, ha e kérdéseket a fővárosnak nyújtott összeg szempontjából kezeljük. Épen igy nem szabad az Attila körút szabályozására adott 2 millió koronányi előleget olyannak tekinteni, a melyből a fővárosra nézve valami javulás következhetik he. Mert ez egy visszafizetés kötelezettsége mellett nyújtott előleg, a melynél csak a kamatmentesség kérdése az, a mely számba jöhet. Ennek az összegét pedig nem tudom kiszámítani, azon egyszerű okból, mert nem tudom a lejáratot és nem tudom, mikor lesznek ezek a telkek értékesítve, a melyekből ezen kölcsön visszafizettetik. Ezen tényállás mellett pedig t. ház meg kell tehát állapítani már most, a következő dolgokat. A főváros háztartása a Sárosfürdő vétele és kamatai fejében nyer 1,059.795 K-át; a rendőrségi kvóta fejében kap a főváros a múlt időkre való visszatérítés, illetőleg elengedés fejében 1,074.765, 946.888, 921.996, 352.000 és mégegyszer 352.000 koronát; végül az 1907. évtől kezdve a főváros részére átengedtetik a város területén beszedett italmérési illeték. Ez évi 600.000 koronát tesz ki, t. előadó ur, és nem, mint a pénzügyi bizottságban méltóztatott mondani, 900.000 koronát, a mi két évre 1,200.000 korona, ...
