Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-352

300 352. országos ülés 1908 június 2í-én, szerdán. menyét hallgatta meg, a kiknek véleményével úgyszólván rendelkezett és a kik egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy a kisüstösök jogait megvédjék. (Zaj. Elnök csenget.) T. ház ! Figyelemmel, hallgattam a miniszterelnök ur tegnapi beszédét és igazán csodálkoztam, hogy olyan nagyszabású államférfiú, kinek ilyen szép múltja van, szakszerű beszéd helyett mi mindennel nem kelt a javaslat vénelmére. Egyáltalában nem tarthatom helyesnek, hogy a miniszterelnök UT egyik képviselőtársunkra czélozva pl. azt mondotta, hogy az illető képviselő a mizerikordiánus szerepét tölti be, a ki csak osztogatni szeretne, de a különbség az, hogy mig a a mizerikordiánus a magáét osztogatja, ő a másokét osztogatná. Hát kérdem, hogy a mikor a t. ház most nagy költségeket szavazott meg különböző kategóriák fizetésemelésére, vájjon a saját zsebéből fizeti-e azt ? Hát ha valaki valamely javaslat mellett vagy ellen felszólal, ahhor lehetséges-e, hogy maga a miniszterelnök vesse a szemére azt, hogy könnyű annak beszélni, mert nem a saját zsebéből kell fizetnie ! A parlamentarizmus klasszikus hazájában, Angliában elképzelhetetlen, hogy egy miniszter ilyennel igyekezzék visszaverni egy képviselő argumentálását. Ha azt tűri a többség, ha engedi, hogy lépésről lépésre igy erősödjék a miniszteri hatalom, akkor utóvégre egyetlenegy kötelességének tartja, hogy rossz vicczeket mondjon. Ez nem az ellenzék kisebbítésére fog vezetni, hanem a parlamentarizmus lejáratására. Ha a népnek milliói azt látják, hogy az ő akaratukból ide kerülő képviselők felszólalásait a kormain^ mily kevésbe veszi, azoknak mily kevés súlyt és fontosságot tulajdonit, ez arra vezet, hogy a lelkekben megtörik a parlamentarizmusba vetett hit, és ennek romboló munkáját, ennek végzetesen áldatlan következményeit maga az egyetemes nemzet fogja megérezni. Midőn egy képviselő felszólal, nem szabad, hogy a miniszterelnök azt nézze, hogy az ellenzékhez tartozik-e vagy a többségi pártokhoz, hanem mindig tárgyilagosan, komolyan a beszéd érdemével kellene foglalkozni. A t. miniszterelnök ur is érezte, midőn ezen törvényjavaslat tárgyalásánál reámutattam azon ujabb rettenetes súlyos megadóztatásokra, a melyek ebben a törvényjavaslatban foglaltatnak, hogy felébred a lelkiismeret a többségi pártok egyes tagjaiban is, lehull a közöny a lelkekről, és akadnak a többségben is, a kik felemelik tiltakozó szavukat, a kiket szép szóval nem lehet olyan könnyen elhallgattatni, mint Csányi t. képviselőtársamat, a ki az ő okos, humánus indítványát szép kérésre hajlandó volt visszavonni. Ilyen kérdésekből a kormánynak kabinet-kérdést nem is volna szabad csinálnia. Meg kellene engedni, hogy a képviselők mindegyike a maga egyéni felfogásának, meggyőződésének kifejezést adjon. Mert ne méltóztassék azt képzelni, hogy ha majd a nemzet Ítélőszéke előtt számot kell adnunk politikai sáfárkodásunkról, akkor elég lesz azzal védekezni, hogy Wekerle akarta, Kossuth mondotta, Justh Gyulának ilyen volt a kedve stb. (Derültség.) Ezt nem fogadja el a nép, mert azért választ képviselőt vezér nélkül, hogy minden egyes képviselő a maga politikai elhatározásának vezére legyen, és minden képviselőt a legjobb lelkiismerete, tudása irányítson . . .. Muzsa Gyula: Vagyis, hogy mindenki vezér legyen ! Nagy György : Sohasem hallottuk eddig azt a kifogást, mint most, hogy a vezérek igy akarják ; ez a nézetünk, de nem tehetünk igy, mert a vezéreknek más az álláspontjuk. Ha ez volna a helyes álláspont, akkor minden képviselő mellé egy vezért is választanának, X. Y.-t képviselőnek választanák, és hozzá a vezérét, a kit kövessen. A képviselőválasztások elvek szerint történnek. A kik a függetlenségi és 48-as zászló alapján választattak, azoknak zászlajára kell hogy irva legyen a nép jóléte, a kisgazdáknak védelmezése. Ez a szeszadótörvényjavaslat minden intézkedésével, minden pontjával a legsúlyosabb sérelmet képezi a függetlenségi és 48-as programm azon része ellen, a mely a szegény, kisemberek védelmét tűzi ki feladatául. Én már hallom a hangot, azt az erősen tiltakozó hangot, mely a milliók ajkáról száll (Derültség.) ezen törvényjavaslat ellen. Muzsa Gyula: Pakson ! Nagy György : És ha Múzsa Gyula képviselő ur Paksra hivatkozott, hát csak arra kérem, várja meg interpellácziómat, abban majd el fogom mondani, hogy ott hogyan nyilatkozott meg a nép lelkesedése, és szomorú lesz, ha ezután is Paksra hivatkoznak, mert az semmi egyéb nem lesz, mint azon tudat, hogy igenis pénzzel kell választatni. . . (Zaj és mozgás.) Elnök : Méltóztassék a tárgyhoz szólni! Nagy György : Azért mondom, mert pár perez múlva áttérünk az interpellácziókra, és akkor lesz alkalmam ezt is kifejezésre juttatni, lesz alkalmam kimutatni, nehogy azt méltóztassék mondani, a nemzet üdvözli önöket, mert a szeszadót felemelik, és hogy a kis üstösök valami nagy lelkesedéssel fogadják önöket azért, mert 40 millióval fölemelik a szeszadót és 40 fillérrel emelik a szesz literje után az adót. Mutassanak nekem a legutóbbi két esztendőről olyan törvényes intézkedést, a mely a kisgazdáknak előnyére szolgált volna, a mely a kisgazdáknak súlyos, nehéz helyzetén igyekezett volna könnyiteni! Én minden törvényjavaslatnál alkalmat vettem magamnak arra, hogy felszólaljak, de fájdalom, olyan javaslatot nem találtam, a melylyel a kisgazdák érdekét láttam volna megvédve, olyan javaslatot nem láttam, a melynek legelső sorban az lett volna a tendencziája, hogy az eddigi kormányzás által elhanyagolt kisgazdákat segítse. Bizony Ákos: Hát a másodosztályú kereseti adó eltörlése ? Nagy György: Azt mondja Bizony Ákos t. képviselőtársam, hogy a másodosztályú kereseti