Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-352

352. országos ülés Í9Ü8 június M-in, szerdán. 311 választók összeírását, a mint az Vérbőn történt, nemcsak bűnt követ el, hanem még rosszabbat cselekszik, politikai hibát követ el; nemcsak megfoszt bizonyos jogosultakat jogaiktól, hanem egyúttal megingatja bennük a törvény iránt való tiszteletet, sőt a hazaszeretetet is; mert »haza csak ott van, a hol jog is van, és a népnek nincs joga«, mondja Petőfi. A mikor népünk látja, hogy minden alkalommal, a midőu jogról van szó, akármilyen hozzá nem értő ember politikai túlbuzgóságában megrabolja őt ezen jogától, akkor igen könnyen megtörténik, hogy abban a népben meginog a törvény és a haza iránti szeretet. Azért mondom, hogy ez nem annyira bűn, mint inkább politikai hiba, mert a bűnért — csak a lelkiismereti felelősség ter­heli az összeíró küldöttséget. Megengedem, hogy ez az összeíró küldött­ség jóhiszeműen járt el, hogy talán a maga po­litikai elveit akarta abban a kerületben ér­vényre juttatni azáltal, hogy ezt a politikai hibát elkövette, de sokkal nagyobb hibát köve­tett el, mint a mennyi előnyt remél attól, hogy 66 nemzetiségi választót kihagy, ellenben 133 olyan embert vesz fel a névjegyzékbe, a kinek semmi joga nincsen. Nem is szólaltam volna fel, hogyha ebben bizonyos rendszert nem látnék. Ez, t. ház, nem­csak Verbó községében történik, hanem majd­nem mindazon megyékben, a hol nemzetiségek laknak. Nálunk érdemnek tekintik, ha a nem­zetiségi választókat az összeíró küldöttség meg­deczimálhatja. Maniu Gyula: Az a legnagyobb hazafi, a ki a legtöbbet kitöröl! Ivánka Milán: És ezt a visszás helyzetet, nézetem szerint, az okozta, hogy valahányszor e padokról felszólaltunk és meginterpelláltuk a minisztériumot egy vagy más dologban, a válasz mindig az volt, hogy az illető hivatalnokok egészen helyesen és törvényesen jártak el. No már most, ha ezek a törvénytelenül eljáró hivatalnokok látják azt, hogy a minisztérium őket mindenütt védi, könnyen elképzelhető, hogy milyen módon interpretálják ők aztán a törvényt és hajtják végre annak egyes intéz­kedéseit. Azért szólaltam fel, t. ház, hogy alkalmat adjak a belügyminiszter urnak arra, (Felkiál­tások a közép>en: Nem fog élni vele!) hogy visszaterelje közegeit azon helyes irányba, azon helyes felfogásra, mely szerint a törvényt nálunk, Magyarországon nemcsak a jogtalan népnek kell tisztelnie, de az különösen a hiva­talnokoknak, a hatóságoknak a kötelessége. (Helyeslés a középen.) Andrássy Gyula gróf, belügyminiszter ur többször mondotta itten, hogy politikai elve az lesz, hogy a néppel barátságosan, szeretettel fog foglalkozni, ellenben az izgatókat könyörtelenül el fogja tiporni. Én emlékeztetem a miniszter urat ezen kijelentésére és kérem: igen, ölelje szeretettel keblére azt a népet, állítsa vissza annak lehetőségét, hogy az a nép jogait meg­kapja, ellenben üldözze, büntesse meg az izgató­kat, a kik a népet felizgatják arra, hogy a tör­vényt ne tisztelje, a hazát ne szeresse. Én, a ki vidéken lakom és a nép között élek, látom, hogy semmi sem izgatja fel a népet jobban, mintha azt látja, hogy vele szemben a hatósá­gok a törvényt nem respektálják. Hiábavaló volna a legszebb, a legizgatóbb beszéd; nem tud az annyira hatni, mint az a körülmény, hogyha a nép saját testén, vagyonán, zsebén érzi, hogy vele milyen törvénytelenül járnak el. Egy ilyen sérelmes esetet szándékoztam tehát a mai interpelláczióramal a t. háznak és a t. belügyminiszter urnak tudomására hozni. Egészen röviden még csak a következőket jegyzem meg: a 362 összeirt választó között pl. szerejael egy Altmann Jakab tanár, a ki értelmi czenzus alapján lett a választók közzé felvéve. Hát ez az ember tanár ugyan, de táncztanár. (Derültség.) Más ilyen nevű egyén Verbón jelen­leg nincs. Azután itt fel van véve Büchler Ja­kab gazdatiszt, a ki botos ispán, holott a tör­vény szerint csak okleveles gazdatisztet lehet felvenni a választói névjegyzékbe. Vagy pl. fel van véve a lajstromba öt postatiszt, holott Ver­bón, bár nagy község rendszerint két kisasszony kezelte a postát, és soha egyszerre öt posta­tisztje nem volt, és mégis öt j>ostatiszt van fel­véve, daczára annak, hogy az összeíró küldött­ségnek elnöke a község elöljárója, a község birája. De hogy milyen bárdolatlanul és majdnem rosszhiszeműleg jár el az a bíró ur, az kitűnik a következő három esetből. Verbó községben, a hol de facto csak egy segédjegyző van, öt segédjegyzőt vettek fel a névjegyzékbe. (Derült­ség.) Persze azok időközben változtak, két három év lefolyása alatt mások jöttek és a biró ur ezeket mind bevette, hogy azután, ha szükség lesz rájuk, hívhassa őket szavazni. Pedig ha valakinek, ugy ennek a biró urnak tudomással kell birnia arról, hogy ki van az ő irodájában és ki nincs ott. Három' gyógyszerészsegédet is felvett a biró ur a névjegyzékbe — mellesleg megjegy­zem, hogy a gyógyszerészsegéd nincs is jogosítva az értelmi czenzus alapján való felvételre — holott Verbón egyetlenegy gyógyszerészsegéd sincs ezek közül, hanem tavaly és két évvel ezelőtt voltak ott. A harmadik eset pedig a legkirívóbb. A biró ur ugyanis két községi rendőrt, egyszerű policzájt szintén felvett az 1909. évre vonat­kozó névjegyzékbe. Azt hiszem, t. képviselőház, ezekből az esetekből beigazolást nyer az, hogy Bobok Géza biró ur, a ki mint községi előljáró elsősorban lenne köteles ügyelni arra, hogy kit vesznek fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom