Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-352
352. országos ülés Í9Ü8 június M-in, szerdán. 311 választók összeírását, a mint az Vérbőn történt, nemcsak bűnt követ el, hanem még rosszabbat cselekszik, politikai hibát követ el; nemcsak megfoszt bizonyos jogosultakat jogaiktól, hanem egyúttal megingatja bennük a törvény iránt való tiszteletet, sőt a hazaszeretetet is; mert »haza csak ott van, a hol jog is van, és a népnek nincs joga«, mondja Petőfi. A mikor népünk látja, hogy minden alkalommal, a midőu jogról van szó, akármilyen hozzá nem értő ember politikai túlbuzgóságában megrabolja őt ezen jogától, akkor igen könnyen megtörténik, hogy abban a népben meginog a törvény és a haza iránti szeretet. Azért mondom, hogy ez nem annyira bűn, mint inkább politikai hiba, mert a bűnért — csak a lelkiismereti felelősség terheli az összeíró küldöttséget. Megengedem, hogy ez az összeíró küldöttség jóhiszeműen járt el, hogy talán a maga politikai elveit akarta abban a kerületben érvényre juttatni azáltal, hogy ezt a politikai hibát elkövette, de sokkal nagyobb hibát követett el, mint a mennyi előnyt remél attól, hogy 66 nemzetiségi választót kihagy, ellenben 133 olyan embert vesz fel a névjegyzékbe, a kinek semmi joga nincsen. Nem is szólaltam volna fel, hogyha ebben bizonyos rendszert nem látnék. Ez, t. ház, nemcsak Verbó községében történik, hanem majdnem mindazon megyékben, a hol nemzetiségek laknak. Nálunk érdemnek tekintik, ha a nemzetiségi választókat az összeíró küldöttség megdeczimálhatja. Maniu Gyula: Az a legnagyobb hazafi, a ki a legtöbbet kitöröl! Ivánka Milán: És ezt a visszás helyzetet, nézetem szerint, az okozta, hogy valahányszor e padokról felszólaltunk és meginterpelláltuk a minisztériumot egy vagy más dologban, a válasz mindig az volt, hogy az illető hivatalnokok egészen helyesen és törvényesen jártak el. No már most, ha ezek a törvénytelenül eljáró hivatalnokok látják azt, hogy a minisztérium őket mindenütt védi, könnyen elképzelhető, hogy milyen módon interpretálják ők aztán a törvényt és hajtják végre annak egyes intézkedéseit. Azért szólaltam fel, t. ház, hogy alkalmat adjak a belügyminiszter urnak arra, (Felkiáltások a közép>en: Nem fog élni vele!) hogy visszaterelje közegeit azon helyes irányba, azon helyes felfogásra, mely szerint a törvényt nálunk, Magyarországon nemcsak a jogtalan népnek kell tisztelnie, de az különösen a hivatalnokoknak, a hatóságoknak a kötelessége. (Helyeslés a középen.) Andrássy Gyula gróf, belügyminiszter ur többször mondotta itten, hogy politikai elve az lesz, hogy a néppel barátságosan, szeretettel fog foglalkozni, ellenben az izgatókat könyörtelenül el fogja tiporni. Én emlékeztetem a miniszter urat ezen kijelentésére és kérem: igen, ölelje szeretettel keblére azt a népet, állítsa vissza annak lehetőségét, hogy az a nép jogait megkapja, ellenben üldözze, büntesse meg az izgatókat, a kik a népet felizgatják arra, hogy a törvényt ne tisztelje, a hazát ne szeresse. Én, a ki vidéken lakom és a nép között élek, látom, hogy semmi sem izgatja fel a népet jobban, mintha azt látja, hogy vele szemben a hatóságok a törvényt nem respektálják. Hiábavaló volna a legszebb, a legizgatóbb beszéd; nem tud az annyira hatni, mint az a körülmény, hogyha a nép saját testén, vagyonán, zsebén érzi, hogy vele milyen törvénytelenül járnak el. Egy ilyen sérelmes esetet szándékoztam tehát a mai interpelláczióramal a t. háznak és a t. belügyminiszter urnak tudomására hozni. Egészen röviden még csak a következőket jegyzem meg: a 362 összeirt választó között pl. szerejael egy Altmann Jakab tanár, a ki értelmi czenzus alapján lett a választók közzé felvéve. Hát ez az ember tanár ugyan, de táncztanár. (Derültség.) Más ilyen nevű egyén Verbón jelenleg nincs. Azután itt fel van véve Büchler Jakab gazdatiszt, a ki botos ispán, holott a törvény szerint csak okleveles gazdatisztet lehet felvenni a választói névjegyzékbe. Vagy pl. fel van véve a lajstromba öt postatiszt, holott Verbón, bár nagy község rendszerint két kisasszony kezelte a postát, és soha egyszerre öt postatisztje nem volt, és mégis öt j>ostatiszt van felvéve, daczára annak, hogy az összeíró küldöttségnek elnöke a község elöljárója, a község birája. De hogy milyen bárdolatlanul és majdnem rosszhiszeműleg jár el az a bíró ur, az kitűnik a következő három esetből. Verbó községben, a hol de facto csak egy segédjegyző van, öt segédjegyzőt vettek fel a névjegyzékbe. (Derültség.) Persze azok időközben változtak, két három év lefolyása alatt mások jöttek és a biró ur ezeket mind bevette, hogy azután, ha szükség lesz rájuk, hívhassa őket szavazni. Pedig ha valakinek, ugy ennek a biró urnak tudomással kell birnia arról, hogy ki van az ő irodájában és ki nincs ott. Három' gyógyszerészsegédet is felvett a biró ur a névjegyzékbe — mellesleg megjegyzem, hogy a gyógyszerészsegéd nincs is jogosítva az értelmi czenzus alapján való felvételre — holott Verbón egyetlenegy gyógyszerészsegéd sincs ezek közül, hanem tavaly és két évvel ezelőtt voltak ott. A harmadik eset pedig a legkirívóbb. A biró ur ugyanis két községi rendőrt, egyszerű policzájt szintén felvett az 1909. évre vonatkozó névjegyzékbe. Azt hiszem, t. képviselőház, ezekből az esetekből beigazolást nyer az, hogy Bobok Géza biró ur, a ki mint községi előljáró elsősorban lenne köteles ügyelni arra, hogy kit vesznek fel