Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

343. országos ülés 1008 június 12-én, pénteken. t>l előtt szó illetné az előadó urat, a ki azonban ezzel a jogával élni nem akar. Ennélfogva tehát a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. "házat, méltóztatik-e a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen ! Egyhangúlag.) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. (Felkiáltások ; Egyhangúlag !) Következik a részletes tárgyalás. Felkérem Szent-Királyi Zoltán jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat czimét felolvasni. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Szólai senki sem kivan. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét változatlanul elfogadni a közigazgatási és a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem 1 (Igen!) Ha igen akkor kijelentem, hogy a ezim változatlanul elfogadtatik. 1. § ! Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. %-át). Mezőfi Vilmos ! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház ! En is azok közé tartozom, a kik szives örömest magukévá teszik ezt a törvényjavaslatot, és szívesen üdvözlik érte azt a belügyminisztert, a Id közegészségügyünk javitása czéljából e törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztette. De gondolom, bogy a képviselőház nem fogja tőlem rossz néven venni, hanem csak ama törekvésemnek fogja beszámítani, hogy ezt a javaslatot — a melyet én haladásnak tartok, de még sem tartok teljesen és tökéletesen kielégitőnek — a magam szerény tehetségével javítani segítsem, ha kérni akarom a t. belügyminiszter urat, hogy ezen törvényjavaslat egyes pontjaihoz beterjesztendő módosításaimat elfogadni kegyeskedjék. E törvényjavaslat 1. §-a az üdvös és okos rendelkezések egész sorát tartalmazza. A községekre bizza, hogy gondoskodni tartoznak pl. a gyógyintézetekből elbocsátott gyógyíthatatlan betegekről, a nem veszélyes elmebetegekről, a vakokról, a nyomorékokról, a hét éven felüli elhagyatott gyermekekről; gondoskodni tartozik a község, a város egészséges ivóvízről, a mocsarak, szenyvizek lecsapolásáról, a heveny fertőző betegségek elleni védekezésről, és ezeken kivül itt ugyan csak részben említett, de a második pontban foglalt igen sok üdvös dolog mellett még a hús-szemléről, a tápszerek és italok megvizsgálásáról stb. Ez a rendelkezés, a mely itt a törvényjavaslatba le van fektetve, majdnem egészben és szó szerint át van véve az 1876 : XIV. t.-czikkből. Azért említem ezt itt fel, hogy azon aggodalmamnak adjak kifejezést, hogy miként az 1876 : XIV. t.-czikkben igen helyesen lefektetett feladatokat a községek és városok eddig végre nem hajtották, ugyancsak nem fogják végrehajtani ezentúl sem, mert ém e törvényjavaslatban semmit, egy szót sem látok, a mely a végrehajtásra kötelezné a községeket és a végrehajtás elmulasztása esetén büntető szankcziót adna ennek a rendelkezésnek. De nem látok, t. ház, semmit arra nézve sem, a mivel biztosítaná ez a javaslat, hogy ezek az agyonterhelt községek ezeket a feladatokat végre is tudnák hajtani. Egyszóval: én ugy látom, hogy azok a szép elvek, a melyek e törvényjavaslat 1. és 2. §-ában le vannak fektetve, a községekre hárított eme szép feladatok csupán papiroson, írott malasztnak fognak maradni, ha a t. belügyminiszter ur nem fog gondoskodni arról, — nem tudom, milyen utón és módon — bogy a községek és városok olyan anyagi helyzetbe jussanak, hogy ezen feladatokat teljesíteni is tudják. Máskülönben egyáltalában nem értem, miért is mondjuk mi ki az elvet, ha annak végrehajtásáról nem gondoskodunk és e végrehajtásra az eszközöket meg nem adjuk. A törvényjavaslat, igen helyesen, kimondja, hogy a nem veszedelmes elmebetegekről tartozik a község gondoskodni. Hát én konstatálni kívánom, hogy Magyarországon körülbelül 40.000 olyan szerencsétlen futóbolond kószál a községekben és városokban, a kikre nem ügyel senki; a ki a vidéki viszonyokat ismeri, tudja, bogy minden falunak megvan a maga szerencsétlen futóbolondja, a ki az árokba dobott eleségből él, a kire nem gondol senki. Ugyanilyen írott malaszt marad a törvényjavaslatban lefektetett feladatok többi része is. Ennek bizonyítására vagyok bátor a t. belügyminiszter ur szives figyelmébe és emberszerető szivébe ajánlani mit Csongrád vármegye főispánja, Kelemen Béla, Szentes városához intézett egyik leiratában, a mely 1908-ban, tehát ebben az esztendőben kelt, elmond Szentes város viszonyairól. Ha ezt a leiratot elolvassuk és az abban foglaltakat mérlegeljük, akkor azt látjuk, hogy egy 40.000 lakossal biró város, mint Szentes, sem tudta végrehajtani azt, a mit 1876-ban mint törvényt szentesitett a magyar törvényhozás. Hát akkor miként várjuk, követeljük és kívánjuk a sokkal szerényebb anyagi eszközökkel rendelkező falvaktól, bogy eme feladatot teljesíteni tudják ? Kelemen Béla Szentes város polgármesteréhez intézett leiratában például ezeket mondja (olvassa) : »Szentes város közegészségi szolgálatában van három orvos és három szülésznő. Az orvosok közül egy főorvos, kettő kerületi orvos és halottkém. A 168.000 katasztrális hold területű külhatár orvossal nincs ellátva«. Ez az egyik, a mit konstatál a főispán. A másik az, hogy (olvassa): »A város belterületén és közvetlen határában levő állóvizek és mocsarak által okozott közegészségügyi ártalmak megszüntetése a lakosságnak halasztást nem tűrő életbevágó érdekét képezi«. Tehát a városban mocsarak vannak, a miket nem csapolnak le ma sem, pedig 1873-ban alkottatott törvény, a mely utasítja a községeket, hogy ilyet tűrniök nem szabad.