Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-361

361. országos ülés 1908 Julius 6-án, hétfőn. 551 ütköznék. Ebből abszolúte semmi sem áll. (Igaz! ügy van!) Hogyha t. képviselőtársam objek­tíve nézi azt, hogy mit tesz a magyar föld­mivelésügyi kormány és főleg az erdőkincstár azon a vidéken a szegény nemzetiségi lakosság érdekében, akkor lehetetlen, hogy erre a bírálatra jusson. (Igaz! ügy van!) Nagyon jól tudta a t. képviselőtársam, hogy az állami birtokok egy tekintélyes része részben mint községi legelő van hasznosítva, részben, a hol az egyes községek nem alkalmasak arra, hogy a haszonbérletet elfogadják, bárczázás utján közvetlenül kapja meg a nép. Ne méltóztassék azt képzelni, hogy a mi telepítési politikánk létező jogokat akarna sérteni, hiszen azt tudhatja t. képviselőtársam, hogy épen megyé­jéből valósággal elhalmoznak bennünket magá­nosok birtokaik felkínálásával, tehát egyáltalá­ban nem vagyunk rászorulva, hogy a szerzett jo­gokat a legkisebb mértékben is érinteni kívánjuk. Egyébiránt t. képviselőtársam az állattenyész­tés fejlesztéséről beszél. Méltóztassék megnézni a pár nappal ezelőtt letárgyalt törvényt, s lát­hatja, hogy nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül módja van bármely községnek, hogy köz­ségi közlegelőt szerezzen, (ügy van, balfelől.) Le­gyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy ha a földmivelésügyi kormány azt fogja látni, hogy az illető községre nézve az a vétel előnyös — mert lehet olyan vétel is, a mely a községekre nézve bizonyos indokoknál fogva nem előnyös — a kor­mány segítő karja feltétlenül ott lesz, tekintet nélkül arra, hogy az illető állampolgár román vagy tót-e. (Élénk helyeslés.) Különben röviden csak annak megismétlé­sére szorítkozom, a mely megjegyzést Szmrecsányi György t. képviselőtársam igen találóan tett, hogy a magyar kormánynyal szemben a nemzeti­ségek részéről a külföldön annyiszor kolportált vád, hogy t. i. a magyar állam igazságtalan a nemzetiségekkel szemben, mennyire helyt nem álló. Ezt fényesen igazolja a földmivelésügyi kormány költségvetésének számos tétele, a honnét látható, hogy a mi kirendeltségeink többnyire a legszegé­nyebb nemzetiségi vidékeken vannak. (Élénk helyeslés.) Az állam segítő karja rendelkezésükre áll tehát épen a nemzetiségeknek első sorban. Ez a hatalmaskodó magyar állam nemzetiségi politikája igazi világításában ! Hódy Gyula: Ezt kell megírni Björnsonnak. Mezőssy Béla államtitkár: Ártim Mihály t. képviselőtársam megjegyzésére is legyen szabad röviden kitérnem. T. képviselőtársam ugy tünteti fel a dolgot, mint hogyha a zborói birtok vételét a magyar földmivelésügyi kormány az ő kezde­ményezésére eszközölte volna. Ártim Mihály : Azt nem mondtam. Azt én kez­deményeztem. Mezőssy Béla államtitkár: Tévedni méltóz­tatik. A minisztérium ezen vételhez ugy jutott, hogy az odavaló igen hazafias érzésű főszolgabíró egy indokolt felterjesztést tett, a melyben tudo­másunkra hozta, hogy Ártim Mihály képviselő­társunk egy banknak közbenjöttével meg akarja venni a szóban forgó birtokot és pedig olyan for­mában, hogy Rákóczinak történelmileg nevezetes hársfáit is már az illető vevők egymás között fel­osztották és kipusztítani akarják. (Mozgás.) Ez nem nevetséges dolog, mert hogy ha t. képviselő­társam kívánja, (Halljuk ! Halljuk !) az adatokat rendelkezésére bocsátom. Azután kifogásolja t. képviselőtársam azt, hogy az ő szíves közreműkö­dését mi ennél a vételnél igénybe nem vettük, Ártim Mihály: Én nem kértem! Nem kell álhtani, a mit én nem állítottam ! (Zaj.) Mit kértem én a miniszter úrtól az Írásban van, tehát semmi­féle szolgabíró le nem czálfolhatja. Mezőssy Béla államtitkár: Bocsánatot ké­rek, én t. képviselőtársam leveleit olvastam, a melyeket ebben az ügyben a minisztériumhoz intézett és nagyon is jól emlékszem reá, hogy a t. képviselő ur igenis kérte, hogy egy banknak közbenjöttével vegyük meg a községi lakosok számára a birtokot. Mi megvettük, de a község­ben" lakosok között el nem parczelláztuk és nem is fogjuk elparczellázni azon egyszerű indokból, a melyre t. képviselőtársam czélzott, hogy t. i. azon az exponált határszéli vidéken igenis nagy szükség van arra, hogy ez a történelmileg neve­zetes birtok a legbiztosabb kézben, a magyar állam kezében legyen. (Élénk helyeslés.) Már most t. képviselőtársam azt a szemre­hányást teszi, hogy miért nem adtuk az egész birtoktestet — teljes terjedelmében — odavaló községi lakosoknak haszonbérbe. A birtok két részből áll. A földmivelésügyi kormány a vétel után azonnal minden lehető intézkedést megtett, hogy a teljes birtokot haszonbérbe adja odavaló községi lakosoknak és épen ezért kizártnak tar­tom azt a lehetőséget, hogy nem magyar állam­polgárok ott bérlők lehessenek. A képviselő ur ezen vádjának különben utána fogok nézni, s ha az a valóságnak megfelel, legyen meggyőződve a t. képviselőtársam, ezen segiteni fogunk. (Élénk helyeslés.) mert a magyar állam földje elsősorban magyar állampolgároknak adandó bérbe. Hogy pedig az egész birtokot most miért nem adhattuk haszonbérbe, annak az az egyszerű magyarázata, hogy az a bérlő, a ki a bérletet még az előző földesúrtól bérelte, olyan hihetetlen igénye­ket támasztott, hogy kártérítés czimén ilyen ösz­szeget kártérítésül adni haljandók nem vagyunk. Mihelyt a haszonbérlet lejárt, a birtoknak mező­gazdaságilag használható részét kizárólag a kör­nyékbeli lakosoknak haszonbérbe kívánjuk adni és fogjuk is adni, (Élénk helyeslés.) haszonbérbe kívánjuk adni azért, mert ezen az utón is érez­tetni akarjuk a lakossággal szemben azt, hogy a magyar állam azokkal az állampolgárokkal szem­ben, a kik a magyar államnak hű fiai minden körülmények között jóindulattal van és anyagi előrehaladásukat támogatja. (Élénk helyeslés.) Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk he­lyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom