Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-360
360. országos ülés Í908 Julius 4-éh, szombaton. 541 czió elejtetett, s a Népszínház megszüntetésétől tartani nem kell ? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a vallásés közoktatásügyi miniszter urnak. A miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház! A mennyire az ügynek jelenlegi stádiumában felvilágosítással szolgálhatok, nagyon szívesen válaszolok rögtön, igen t. képviselőtársamnak interpellácziójára. (Halljuk! Halljuk!) Én is azon kezdem, bár a lehető legnagyobb rövidségre fogok törekedni, hogy ezt az ügyet a Nemzeti Színház jelenlegi állapotának vajúdásával összefüggésben kell tárgyalni. Hogy a Nemzeti Színháznak jelenlegi elhelyezése tarthatatlan, arra nézve véleménykülönbség nincsen. Lehet azonban véleménykülönbség ezen tarthatatlanság fokának apprecziálásában, vagyis nem véleménykülönbség, hanem mondjuk inkább a temperamentum különbsége. Lehetnek könnyebbvérü emberek, — nem a szó rossz értelmében véve — a kik abban bíznak, hogyha annyi éven át nem történt szerencsétlenség, hát akkor egy pár hónapon át sem fog szerencsétlenség történni, tehát tapogatózzunk tovább, a mig a lehető legideálisabb megoldást megtaláljuk és addig maradjon a Nemzeti Színház a jelenlegi helyén. Megvallom, ezen könnyüvérü emberek közé nem tartozom. Sokan azok közül, a kik ma talán így nyilatkoznak, mikor a felelősség őket nem terheli, nem nyilatkoznának így, az én helyemben, a kit a felelősség terhel. Nem tudom, ugy volt-e, a mint t. képviselőtársam mondja, hogy a Nemzeti Színház jelenlegi épületében lévő, nagyon hiányos, sőt tűrhetetlen közbiztonsági és különösen tűzbiztonsági állapotokért kit terhel a felelősség. Én e tekintetben semmi esetre sem bujkálok; én odaállok és azt mondom, hogy engem terhel a felelősség, miután a színházaknak legfőbb vezetése rám van bízva, tehát ilyen állapotoknak tovább fentartásáért egyenesen engem és kizárólag engem terhelne a felelősség; és én sem Isten, sem ember előtt ezt a felelősséget tovább, mint a mennyire elkerülhetlenül szükséges, egy héttel sem vállalom. Ezért mihelyt azokról az állapotokról, a melyek e tekintetben a Nemzeti Színházban fenforognak, meggyőződtem és alaposan, személyesen meggyőződtem, elhatároztam és legsürgősebb teendőim közé számítottam a Nemzeti Színháznak uj elhelyezését a lehető legrövidebb idő alatt. (Helyesles.) Nem lehetett várni ezzel a Nemzeti Színháznak végleges, uj építéséig, először azért, mert sok mindenféle érdek, a melyekre most kiterjeszkedni nem akarok, ajánlatossá teszi, ámbár e tekintetben végleges megállapodásunk nincs, de ajánlatossá teszi, hogy mostani helyén építtessék fel újból a Nemzeti Színház, de ha más helyen is épülne fel, a mi a végén nincs teljesen kizárva a kombináczióból, akkor is az uj Nemzeti Színháznak felépítése éveket venne igénybe, s ezen éveken át a jelenlegi állapotot tengetni lelkiismeretem egyenesen tiltja. Tehát a Nemzeti Színháznak ideiglenes elhelyezéséről gondoskodni kell, még pedig mentől hamarabb. Hónapok óta, egy év óta vajúdik már ez a kérdés. Több mindenféle tervvel foglalkoztam e tekintetben, s mondhatom, hogy nem merült fel az a terv és az a kombináczió, a mely körül ne akadt volna mindjárt az ellenmondásoknak, kifogásoknak egész raja, az érintett érdekeknek, hogy ugy mondjam, összeröffenése, az ellenvetéseknek és az egyéni ízlések teljesen jogosult felfogásainak összekülönbözése, ugy hogy egy olyan megoldást találni, a mely mellett, hogy ugy mondjam, a közfelfogásnak többsége nyilatkozzék meg, szinte lehetetlen. Én a legjobban szerettem volna — ha kellő időben hozzáfoghattunk volna — összekötni ezt a kérdést a budai színház elhelyezésével. Ezzel azonban össze kellett kötni azt a szempontot is, hogy a Nemzeti Színháznak látogatottsága ezen átmeneti időn át biztosítva legyen. Az egyetlen terv ellen, a mely ennek a szempontnak megfelelt volna, az érdekelt felek rögtön a kifogásoknak olyan özönét zúdították reám és az összes tényezőkre, a melyektől az elhatározás függött, hogy ezt a tervet nem elejtettem, hanem az egyszerűen lehetetlenné vált, mert azok a többi tényezők nem járultak hozzá, a melyeknek hozzájárulása nélkül azt a tervet keresztülvinni nem lehetett. Méltóztattak hallani, az újságokban is olvashatták, hogy a főváros területén kerestem telkeket, a melyeken a Nemzeti Színház ideiglenesen építhető volna. Az egyik telek ügyét a főváros építő bizottsága csak tegnap tárgyalta és visszautasította, megengedem, helyt álló okokból ugy, hogy a végén, ha csak kormányozható léghajóra nem akarom feltenni a Nemzeti Színházat, annak ideiglenes elhelyezése és az erre a czélra szolgáló telek megtalálása körül jóformán desperálnom kell. Ezek közt a körülmények közt felmerült, de már régebben, most azonban felvettem újból a kombináczióba azt a tervet, hogy a Nemzeti Színház ideiglenesen a Népszínházban helyeztessék el. Megmondom, hogy milyen stádiumban van ez az ügy. (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről, daczára mindazoknak, a miket t. képviselőtársam felhozott, daczára mindazoknak az ellenvetéseknek, a melyek a közvéleményben igen figyelemreméltó és tiszteletreméltó oldalról is felmerültek, én ezt a megoldást szerencsésnek és helyesnek tartanám, a mely annyiban nem perfekt, a mennyiben nem egyedül tőlem függ, hanem egyéb tényezőknek is van beleszólásuk, és csak mindezeknek a té-