Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

538 360. országos ülés 1808 Julius 4-én, szombaton. Tudvalevő, hogy a mikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kimondotta, hogy nem hajlandó a felelősséget tovább viselni a mostani állapotért akkor különböző kombinácziók merültek fel a Nemzeti Színháznak az ujjáépités időszakára való áthelyezése tekintetében. Felmerült ennek a kérdése elsősorban a budai állandó szinház kérdésének megoldásával való összekapcsolásban. Ezt szerencsés ideának tartom, és tudok arról is, hogy már-már a megvalósulás stádiumába lépett ez a terv. a mikor aztán az érdekeltek energikus fellépése folytán az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ezen általa nagyon kedvelt és pártolt tervtől kész volt elállani. Épen ez a tény bátorit mostani felszólalásomra, és biztat arra nézve, hogy talán ha az igen t. miniszter úr hajlandó volt, az érdekeltek előadásait és aggodalmait meghallgatva, egy másik jó tervtől elállani, akkor talán az egész közvélemény nézetét és itt a képviselőházban, pártkülönbség nélkül, a képviselő urak között felmerült véleményt figyelembe véve, hajlandó lesz esetleg ezt a tervet elejteni, ha arról fog meggyőződni, hogy ez a terv semmi tekintetben sem szerencsés, hanem minden kombináczió közül a leghátrányosabb és a legveszélyesebb. Én vállalkozom annak bebizonyítására, hogy azt a tervet, a mely itt felmerült, hogy t. i. a Nemzeti Színházat igeiglenesen a Népszínházban helyezzék el és a Népszínházát arra az időre, a mig az építkezés folyik, megszüntessék, a legrosszabbnak, a legkárosabbnak lehet tekinteni. Veszem elsősorban azon szempontot, a melyet a közvélemény előtt a leggyakrabban hangoztattak, mert az a közérdeklődést és a közrészvétet, hogy ugy mondjam, a leginkább alkalmas felkelteni, t. i. a Népszínház mostani személyzete egyéni érdekeinek a kérdését. Nagy György: Az utczán maradnak szegény emberek! Farkasházy Zsigmond : Én e kérdésnem sem akarok nagyobb súlyt tulajdonítani, mint az általános és kulturális érdeknek, de előrebocsátom, hogy a megoldásnál ezt a szempontot sem tartom mellőzhetőnek. Már általános érdekből, a magyar kultúra szempontjából sem közömbös, hogy több száz ember, aki becsülettel kereste meg idáig a kenyerét ennél a műintézetnél, egyszerre állami közreműködéssel kenyértelenné váljék. Hogy ez be fog következni, az egészen kétségtelen, mert hiszen, ha öt esztendőre, vagy — mint ujabban mondják, — kilencz esztendőre a Népszinház működését beszüntetik, ezek, magyarul mondva, az utczán maradnak. Hallottam, hogy az igen t. kultuszminiszter ur nagy súlyt helyezne a kérdés ilyetén megoldása esetén arra, hogy a Népszínház mostani személyzete megfelelően és helyesen kártalanittassék. Először is konstatálni kívánom azt, hogy ha ez a szándéka volt a t. miniszter urnak, akkor ezzel már lekésett, mert azok az illető vállalkozók, a kikről lesz szerencsém még felszólalásom végén részletesebben szólni, egy fait accompli-t teremtettek arra nézve, hogy ezeknek az embereknek túlnyomó és épen legszegényebb részével, a melylyel a legkönnyebb volt megalkudni, olyan megállapodásokat létesített, a melyek, ha igazat lehet adni a híreknek, — és ezt érdekeltektől is hallottam — minden ép érzékű embert egyszerűen fellázítanak. Nagy György : Vérlázító! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Koronákkal fizettek ki, t. képviselőház, embereket, a kik egy életet töltöttek el annak az intézetnek a szolgálatában és a kik családjukkal együtt kenyerüket vesztették így. Megtették azt, t. képviselőház, a mint én hallottam, hogy üres blankettákat Írattak alá és két-két koronát adtak végkielégítésül. Az aláirt blankettákat pedig a minisztériummal remélt leszámolás esetén majd ők fogják felhasználni, a maguk érdekében, a melyek pedig a szegény elbocsátottak érdekét kellett volna, hogy szolgálják. Nagy György: Egy-egy nullát utána vetnek majd! (Elénk derültség.j Farkasházy Zsigmond: De, t. ház, egészen eltekintve ettől, mikor Nagy György igen t. képviselőtársam és barátom tegnap a Népszinház személyzetének küldöttségét a miniszter ur elé vezette, akkor a miniszter ur kijelentette, hogy ő ugyan ennek a tervnek teljes elejtésére nézve megnyugtatást még nem adhat, ellenben igenis, megnyugtathatja a személyzetet abban a tekintetben, hogy a mi érdekében történhetik, az meg fog történni. Voltam bátor említeni, hogy egy része annak, a mi » megtörténne tik «, az idő előrehaladottsága folytán és az élelmes vállalkozó gyors intézkedése következtében már egyáltalában nem történhetik meg. És ha az igen t. kultuszminiszter úr ezt a legjobb hiszemű kijelentését, a melyet Nagy György képviselőtársammal szemben méltóztatott tenni, meg is akarja valósítani, még akkor is konstatálnom kell, hogy a mostani lehetőségek határai között azok az emberek, a kik kenyerüket vesztik, legfeljebb egy évi bért kaphatnak. Mert t. ház, — tudjuk — szó volt arról, hogy 9 hónapi kártalanítást akarnak adni. Igen ám, csakhogy a személyzet túlnyomó részének jogilag nincs is ehhez igénye, mert hiszen épen a legszegényebbek szerződése csak október elsejéig terjed, ezek tehát legtöbb, a mit kaphatnak, három havi gázsi, a mit, a vakáczió következvén, amúgy is megkapnának, három hónap múlva tehát kenyér nélkül állanak. Azt hallottam, hogy a t. miniszter urat ennél a megoldásnál talán az a szempont is befolyásolta, hogy őt ugy informálták. —• roszszul —, hogy még ez volna a legszerencsésebb megoldás ezekre a kenyerüket vesztő emberekre nézve, mert hiszen a szinház amúgy is oly rossz