Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

360. országos ülés 1908 július k-én, szombaton. 535 létesítendők, de az irányzatra nézve e tekintetben egyetértek t. képviselőtársammal és kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Nagy György : T. ház ! A vaUás- és közoktatásügyi miniszter ur az ő megkülönböztetett finomságával adott választ interpellácziómra. (Derültség.) Természetes, mint a közoktatás feje, igyekezett menteni az ő közegeit és a megemlített adatok alapján rámutatott, hogy nem oly súlyos természetű az eset, mint a hogy én előadtam. De épen a t. miniszter ur előadásából megerősítve látom az én informáczióim helyességét, mert hiszen közvetlen tanú nem voltam. Nevezetesen volt szíves megmondani, hogy eleinte 24-ére tűzte ki a főigazgató az érettségi vizsga határnapját, (Mozgás.) de utasítást adott, hogy esetleg hamarább fog az megtörténni. Már most méltóztassék megengedni, ebből csak látszik, hogy nem volt idejük elkészülni a 24-ére kitűzött vizsgára. ha azt 4-én tartották meg. (Ellenmondás.) Bizonyos, hogy 20 napot a készülés idejéből elvettek, 20 nappal kevesebb ideig készülhettek. (Mozgás. Felkiáltások : 8 évig készülhettek!) Azt mondják, hogy 8 évig készülhettek ? Rámutattam, hogy az osztályvizsga és az érettségi tárgyai közt akkora különbség van, hogy annak megtanulására, az alapos elkészülésre pár heti tanulás szükséges. Én a t. miniszter úrral szemben adatot arra, hogy a tanárok tényleg hibásan jártak el, magának a vizsgának eredményében látok. Engedelmet kérek, a mikor 50% megbukik, az minden esetre arra vall, hogy a tanításban hiba volt. Mondottam, hogy mint a gyakorlat embere, ki három évig gyakorlati nevelősködéssel foglalkoztam, tudom, hogyha lelkiismeretesen veszi a tanitó a dolgát, ha a szellemét igyekezik megismerni a gyermeknek, nemcsak kenyérkeresetként darálja le a kiszabott órákat, akkor lehetetlen ily szomorú, silány eredményt elérni. (Igaz! Ugy van!) Ebben az eredményben látom az adatot a tanárok hibájára, bűnösségére vonatkozólag. Azután a t. miniszter ur azt mondja, hogy a 10 tanuló, a kit csak három hónapra utasítottak vissza, megköszönné, ha uj vizsgát kellene tennie. En nem azt mondtam, hogy uj vizsgát tegyenek, hanem azt kérdeztem : hajlandó-e a t. miniszter ur módot és alkalmat nyújtani a szabályok megszegésével megbuktatott tanulóknak, hogy egy igazságos és elfogulatlan bizottság előtt újra vizsgázhassanak. Természetes, hogy a ki csak egy tárgyból bukott, az csak egy tárgyból lett volna köteles vizsgázni. (Derültség.) A ki egészen megbukott, az ne várjon egy évig, hanem szeptemberben vagy még korábban vizsgázzék egy elfogulatlan bizottság előtt. Már most a főigazgató ur azzal védekezett, hogy 24-én nem tudott megjelenni, de módja lett volna oly embert javaslatba hozni, a ki a kitűzött időben meg tudott volna jelenni és én, a. hogy ismerem a t. miniszter ur humánus, nemes gondolkozását, hiszem, hogyha tudomására hozták volna, hogy 24-ére tűzetett ki a vizsga, hogy a diákok ehhez tartották maglikat, beleegyezett volna, hogy oly biztos küldessék ki, a ki meg tud jelenni 24-én. örvendve veszem tudomásul a választ az érettségire nézve. Én ezt az intézményt magyarosan szólva lelketlen buta sallangnak neveztem. (Mozgás.) Tudom, hogy eltörlése nem történhetik egy perez alatt, nemzetközi tekinteteket is figyelembe kell venni, a külföldi egyetemek egy részén a felvételhez érettségi kell. Nem is azt kértem, hogy azonnal töröljék el; de kértem, minthogy jól ismerik külföldön is a t. miniszter urat és e tekintetben a véleményére sokat adnak, indítsa meg a nemzetközi propagandát, álljon nagy tekintélyével ennek az élére, és egy év alatt, azt hiszem, dűlőre lehet juttatni a dolgot. Mindenesetre köszönöm a t. miniszter urnak, hogy a szegény fiuk dolgát lelkiismeretesen megvizsgálta és kérem, hogy méltóztassék továbbra is szivén viselni és ügyelni arra, hogy a pótvizsgát, s az uj érettségit teljesen elfogulatlan, igazságos vizsgálóbizottság előtt tegyék le. A választ köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat: Méltóztatik-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur válaszát tudomásul venni ? (Igen !) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Áttérünk az interpellácziókra. Szmrecsányi György jegyző: Ábrahám Dezső ! Ábrahám Dezső: T. ház! A fővárosi sajtó lapjaiban napok óta megállapított és eddig meg nem czáfolt tényállásként tárgyaltatik a fővárosi nagyobb pénzintézetek kartellje. Ebben az ügyben Bródy Ernő képviselő ur a múlt interpellácziós najion interpellált; én most az interpellácziót nem azért ismétlem meg ebben az irányban, mintha az ő interpelláczióját nem tartanám elég nyomatékosnak és súlyosnak, hanem azért, mert ezen interpeUáczió megújításával kifejezést akarok adni annak az elitélésnek, (Helyeslés.) a mely nemcsak a parlament egy pártjában, hanem a parlament összes pártárnyalataiban és mindannyiunkban, kik az ország közgazdasági állapota iránt akár csak a legkisebb érzékkel is birunk, megnyilatkozik. (Elénk helyeslés balfelől.) Miről van szó ? Arról, hogy a nagy kapitalizmus hatalmi túltengését akarja érvényesíteni és elsősorban megint a kis emberrel szemben. (Igaz ! Ugy van !) Különböző tételek vannak, a melyekre nézve a bankok egységes megállapodásra jutottak, a mint ők a kartellt elnevezik, nem akarván a kartell odiózus elnevezését használni. Ezen tételek közül különösen kettőt tartok közgazdasági szempontból rendkívül károsnak és hátrányosnak. Az egyik tétel, a melyre az egységes megállapodás vonatkozik, a váltóleszámítolás, illetőleg visszleszámitolás, a másik a lombardkölcsönüzlet. Tudjuk azt, hogy a nagy és erős pénzügyi hitelt élvező és hiteké szoruló adós nem fog a maga vidéki pénzintézetéhez fordulni 8, esetleg 10% kamat igénybevétele mellett, hanem elmegy a nagy bankhoz, a mely a kartellben nincs benn