Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

360. országos ülés 1908 Julius i-én, szombaton. 523 Ajánlom indítványomat az igazságügyminiszter és a t. képviselőház szíves figyelmébe és kérem annak elfogadását. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter ur kivan nyilatkozni. Günther Antal igazságügyminiszter: T. képviselőház ! A módosítás mellőzését kérem. A magántisztviselők egészen más tekintet alá esnek, mint a köztisztviselők. A magántisztviselők nem közpénztárból veszik fel fizetésüket. Közpénztárnál a birói utalvány feltétlen respektusban részesül. Arra azonban, hogy a magántisztviselők felettese ugyanilyen respektusban részesiti-e az utalványi végzést, nem minden esetben lehet számítani, ugy hogy sokkal nagyobb bonyodalomra és költségre vezetne az, hogyha ez a módosítás fogadtatnék el, mint hogyha az eredeti szöveg tartatik meg. Kérem tehát az eredeti szöveg megtartását. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az eredeti javaslatnak 17., illetőleg most már 18. §-át változatlanul elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Németh Imre kéjrviselő ur beadott módosításával ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik az eredeti szöveget elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténtje.) Kimondom tehát, hogy a ház az eredeti szöveget fogadja el. Következik a 18., illetőleg a 19. §. Szmrecsányi György jegyző (olvassa a régi 18., illetőleg az uj 19. §-t). Lányi Mór! Lányi Klór: T. képviselőház! A 18. §-ban, a melyet erősen támadnak azok, a kik a javaslatot mellőzni kívánják, arról van szó, hogy az árverési hirdetményben a végrehajtást szenvedő nevét nem szabad kitenni. Ezt sok esetben igen méltányosnak tartom, mert sokszor igazán nem a könnyelműség, hanem a balsors okozza azt, hogy valaki vagyonilag bajba jut és igy semmi ok sincs arra, hogy külön még társadalmilag is kiczégérezzék az illetőt azáltal, hogy nevét az árverési hirdetményben közzétesszük. Ez akárhány esetben a nélkül, hogy az illető hitelezőnek javára szolgálna, az adóst a maga előmenetelében gátolja, sőt tönkre is teszi. Azonban van ennek egy hibája is ós ez az, hogy tanyai helyeken és nagyobb területeken, a hol a lakhely megjelölése nehézkessé, sőt sokszor lehetetlenné válik, a tájékozódás lehetetlen. Ily esetben szükséges a névnek megjelölése is. Indítványozom, tehát, hogy térjünk vissza az eredeti javaslatra, a mely a 17. §-ban ugy intézkedett, hogy a közzétett árverési hirdetményben a végrebajtást szenvedő nevét nem kell kitenni. A részletes intézkedéseket á miniszter ur a végrehajtási utasításban megadhatja, ugy, hogy — a nélkül, hogy a végrehajtóval ezt suttyomban eligazítani lehessen, — minden ilyen önkény ellen jogorvoslat legyen esetleg a végrehajtást elrendelő bíróságnál. Ajánlom módosításom elfogadását. Szmrecsányi György jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! Ezen szakaszhoz uj bekezdés gyanánt ajánlom a következőket (olvassa): »Mindazon esetekben (1881: LX. tcz. 102., 152., 185. és 187. §-ai), midőn az árverési hirdetmény vidéken valamely helyi, vagy legközelebbi helyen megjelenő lapban teendő közzé, ezen közzétételre a bíróság mindig kizárólag magyar nyelvű hírlapot köteles kijelölni. (Élénk helyeslés.) Sajnosán tapasztalható ugyanis a vidéken, hogy német nyelven és más, nem magyar nyelven megjelenő hírlapokban teszik közzé a hirdetményeket, tehát kötelesek vagyunk elsősorban az állam nyelvét és a magyar nyelvű hírlapokat támogatni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szmrecsányi György jegyző : Ártim Mihály! Ártim Mihály: T. ház! A tárgyalás alatt lévő szakasznak rendelkezését a humanizmus szempontjából feltétlenül szükségesnek nem tartom, mert miért szégyelje magát valaki, a mikor az adósságát végrehajtás utján kell megfizetni, ha nem szégyelte magát akkor, a mikor azt az adósságát csinálta? Másrészt nem tartom ezen rendelkezést czélravezetőnek azért sem, mert ezzel a zűrzavart csak növelni fogjuk. Mondhatom, 35 évi lelkészkedésem alatt az ilyen eseteknek legalább 90°/o-ában nem volt szerencsém megtudni a végrehajtás pontos körülményeit. Hogy tudjon azután az a szegény ember boldogulni? De ha az igazságügyminiszter ur ragaszkodik ezen intézkedéshez, nem bánom, hozzájárulok; hanem arra kérném az igen t. miniszter urat, hogy a névnek a kihagyását legyen szíves pótolni az ingatlan pontos topografikus meghatározásával. (Helyeslés a középen.) Nemcsak nevetséges, de a szegény emberre egyenesen bosszantó, hogy ha eljön az a végrehajtó a községbe, foglal, elárverezi a telket, és maga sem tudja, hogy mit, milyen telket árverezett el. Szokoly Tamás: Dehogy nem tudja. Ártim Mihály: Tessék csak elmenni a Curiához; ott megtudhatja t. képviselőtársam, hogy hány esetben jutott egészen koldusbotra ilyen szegény ember önhibáján kivül és pedig csakis azért, mert valamelyik ügyvéd elhibázta a telekkönyvi számot, vagy pedig azért, mert a telekkönyvi állapot nem felel meg a tényleges állapotnak. Az idő kímélése czéljából elállók az indokolástól, csak arra kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni azon módosításomat, hogy az ingatlan topográfiai meghatározása az árverési hirdetménybe bele foglaltassák, és az árverés, annak foganatosítása előtt, az illető községben külön kidobolás utján nyilvánosságra hozassák. Tudnék esetet felhozni arra is, hogy az ilyen végrehajtás képviselőválasztás napjára volt 66*