Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-342

u 3Í2. országos ülés 1908 június lí-én, csütörtökön. alkalmazni, ha olyanok nincsenek, hazaiakat. Idegeneket csak külön miniszteri engedélyivel alkalmazhat a vállalat. Már most az volt a helyzet, hogy a környékbeli birtokosság a szőlő-kultura kezdetén azzal a kéréssel fordult az államvasutak igazgatóságához, hogy mivel ez a 3000—3800 munkást igénylő vállalat-elvonja a munkaerőt az ottani rendes gazdasági munkától, mentse fel a kormány, illetőleg a kereskedelemügyi miniszter a vállalatot a helybeli munkások alkalmazásától és engedje meg neki a külföldi munkások alkalmazását. Ekkor történt az, hogy kőmunkára és ezzel kapcsolatos falazási munkára engedély adatott idegen munkások igénybevételére, a mely igénybevétel mértékéről méltóztatik képet kapni akkor, ha figyelembe veszi a t. ház, hogy a vállalat maximális munkásszáma 3800 volt, átlagos munkásszáma 3000—3200, a maximális idegen munkásszám pedig 250—300 volt. (Mozgás.) íme, ennyire zsugorodik össze a t. képviselő ur által nyert informáczió, a melyet, mivel nem kérdezett meg a képviselő ur senkit, nem volt módjában igazolni. Mezofi Vilmos: Állítottam, hogy maczedón munkások voltak ott és tény, hogy 300 volt is. Szterényi József államtitkár: Bocsánatot kérek, a képviselő ur szavai szerint túlnyomó részben voltak ott külföldi munkások alkalmazva. (Igaz! ügy van ! Zaj.) És itt hangsúlyozni kívánom még azt is, hogy az e tekintetben felelősségre vont építési felügyelőség jelentése szerint eddig egyetlenegy panasz sem érkezett a felügyelőséghez vagy az államvasuti ellenőrző közegekhez. Nem mondom, hogy egyáltalán a vállalkozás — nem erről az esetről szólok — sokszor a szegény munkásokat túlságosan ki nem zsarolja, vagy hogy visszaélések e tekintetben nem történnek, sőt ha azok tudomásomra jutottak, meg is toroltuk ; de méltóztassék az ily konkrét panaszokat tudomásomra hozni és, ha ezekkel szemben nem fogunk a legszigorúbban intézkedni, akkor lesz jogosultsága annak, hogy idehozzuk a dolgot a ház elé. (Helyeslés.) Mezőn Vilmos és b. Thoroczkay Viktor képviselő urak határozati javaslataira, illetőleg indítványaira végül lesz szerencsém röviden nyilatkozni. Áttérhetek most a budapesti kereskedelmi kikötőnek a vita során Nagy Dezső t. képviselőtársunk által felhozott nagyfontosságú kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) Tökéletesen igaza van a képviselő urnak abban, hogy, ha idejekorán, a mig gazdasági önállóságunk berendezésének ideje elérkezik, kellő műszaki és közlekedési berendezésekkel az országot felszerelni nem fogjuk, vasutainkat a legteljesebb mértékben forgalomképesekké nem teszszük, vizi utakról oly mértékben nem gondoskodunk, mint ezt a szállítás olcsósága megköveteli, ha Budapestet oly kikötővel nem látjuk el, a mely a vasúti és vizi szállítás közvetlen kapcsolatánál fogva nagy kereskedelem fejlesztő tényezővé válik : addig oly disparitásban leszünk Ausztriával szemben, a mely gyengeségünket csak fokozza. (Igaz! Ugy van !) annyival inkább, mert hiszen ismeretes, hogy az osztrák kormány csatornahálózatával, a melynek építését az osztrák törvényhozás elhatározta, a legmesszebbmenő közgazdasági czélokat kívánja szolgálni, a mi visszahatásában természetszerűleg a mi rovásunkra történik. (Ugy van !) Ennélfogva a kereskedelmi miniszter ur kötelességszerüleg foglalkozik a budapesti kereskedelmi kikötő kérdésének nemcsak tanulmányozásával, hanem oly előkészítésével, hogy, a mint az ország pénzügyileg abba a helyzetbe jut, hogy amaz, általam már előbb ernlitett nagyobb beruházásokhoz hozzáfoghat, a budapesti kereskedelmi kikötő is oly mértékben legyen előkészítve, hogy létesítésére nézve semmiféle további elodázási oka ne legyen. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, megnyugtattam a t. képviselő urat, hogy a kereskedelmi miniszter ur ez irányban is ismeri a kötelességét és teljesíteni is fogja azt. Hogy ez az időpont mikor fog bekövetkezni, az iránt természetesen kötelezettséget nem vállalok ; addig azonban az előkészítés tekintetében annyira megy a kereskedelmi miniszter ur, hogy a megfelelő terveket idejekorán, lehetőleg még ez év folyamán nyilvánosságra is hozza, hogy nyilvános kritika legyen gyakorolható felettük, hogy semmiféle késedelem be ne állhasson. (Élénk helyeslés.) Áttérek a székely vasutak kérdésére, a melyet Sümegi Vilmos t. képviselőtársam hozott szóba (Halljuk ! Halljuk !) azzal a szeretettel, a melylyel minden alkalmat megragad a székely kérdésnek itt a t, ház előtt való képviseletével. (Halljuk !) Méltóztatik tudni, hogy a székely vasutakba 25 millió korona ruháztatik be. Ha a székely vasút utolsó része, a déda—gyergyószentmiklósi a jövő év folyamán elkészül, akkor az egész körvasút készen lesz, akkor előáll az az időpont, a mikor azt az Ígéretet is teljesíteni lehet, hogy azon a vasúton gyorsvonatok közlekedhessenek, mert a vasút másodrangú főpályának épült és épen az a czélja, hogy a gyorsvonatok közlekedhessenek ; s a marosvásárhely—szászrégeni vonal is, a mely meg van épitve, átalakittatik másodrangú fővonallá, hogy 60 km. sebességig vonatok közlekedhessenek rajtuk. (Helyeslés.) Egy részletkérdést hozott szóba t. barátom, Zakariás képviselő ur, a melynek sokkal messzebbmenő hordereje volna, mint a minőt talán a t. képviselő ur intendál, ha általánosságban kívántatnék annak alkalmazása és ez a magyar stíl érvényesítése az állomási épületeken és a vasúti kocsikon. Eltekintve attól, hogy a magyar stíl kérdése még nagy vita tárgya az épitőmüvészetben is, értem t. i. a kialakulását, mert hiszen egy stilfajnak kialakulásához nemcsak évtizedek, de századok is kellettek: a kereskedelemügyi miniszter ur ama követelménynyel is számol, a melyet a magyar mérnök- és építész-egylet ez irányban felvetett: (Halljuk! Halljuk!) kísér-