Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. 501 veszteséget volt kénytelen épen a folyó évben kimutatni, hogy az egész évi nyereséget teljesen a veszteség leírására kellett fordítani. Az az intézet tehát, a mely teljesen altruisztikus alapon működik, a melynek nemcsak rendelkezésére állott az az ingó fedezet, de még kivételes privilégiummal is állott rendelkezésére és a mely intézet még nem indult ki abból az elvből, hogy a munka és jellem a fedezet, hanem nagyon sokszor igénybe vette a jelzálogos bekebelezést is, mégis odajutott, hogy nagy veszteségeket kellett felmutatnia. (Fölkiáltásoh: De nem a kisgazda miatt!) Igaz, hogy nem a kisgazdák, hanem a kisiparosok miatt, de hiszen épen ezeknek adatnak itt ilyen mentességek, épen rájuk nézve hozatott fel, hogy elég a jellem. A mi ezt a kérdést illeti, — ismétlem — hogy ugy a mélyen t. igazságügyminiszter ur, mint azok, a kik ebben az irányban felszólaltak, eró's meggyőződésem szerint nagyon tévednek, mikor azt gondolják, hogy hitelkérdéseket végrehajtási novellával lehet megoldani. Tény az, hogy ugy a vidéken, mint Budapesten a koronaszövetkezetek részéről történtek visszaélések. Ezeket azonban végrehajtási novellával nem lehet szanálni, hanem csak olyan módon, hogy az állam részéről a központi hitelszövetkezettel, a melyet felállított az állam, még pedig nem azoknak az uraknak a segítségével, a kik a néppárt háta mögött állanak . . . Elnök: Ez az általános vitára tartozik, ezeket nem lehet itt elmondani. Éber Antal: Csak be akarom fejezni a mondatot. Nem a néppártot támogató, igen hatalmas körök, hanem a nagy bankok segélyével, a melyek az üzletrészeket legnagyobb részben jegyezték — ezt a központi hitelszövetkezetet teremtsék meg oly tőkékkel, a melyek képessé és alkalmassá teszik, hogy ugy a fővárosban, mint a vidéken olcsó hitelt szolgáltasson. Befejeztem, mivel személyes megtámadtatás czimén nem akartam szólni; csak egész röviden nem tudom, jogom van-e reflektálni Rakovszky István t. képviselőtársammal szemben, mivel t. képviselőtársam napok óta . . . Elnök : Tessék kérem befejezni a beszédet és majd annak idején felszólalhat a képviselő ur azon a czimen. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Csépány Géza! Éber Antal: Akkor személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Elnök: Csépány képviselő ur fel van hiva. Méltóztassék várni. Csépány Géza: A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat véleményem szerinti hiányosságára röviden akarok egy módositó, kiegészítő indítványt tenni. A mennyiben azon meggyőződésben élek, hogy ezen törvényjavaslat nem lehet egyoldalú és nem lehet annak egyedüli czélja, hogy csak a földbirtokot védelmezze és azokra vonatkozólag állítson fel korlátozásokat, hanem ha igazságosan és egyenlően akarunk eljárni, akkor a korlátozásokat ki kell terjeszteni a házbérjövedelmekre is és pedig ki kell terjeszteni a házbérjövedelmeknek azon részére, a mely a házfentartás költségeire a törvény által mentesítve van. Ezzel nem az adóst akarom védelmezni, nem az a czélom, hogy a végrehajtás alól valamely, az adóst illető tiszta jövedelmet elvonjak, hanem egyedül az a czélom, hogy a vagyon állaga megóvassék, hogy a végrehajtási törvény 2. §-ában kimondassák, hogy a végrehajtás alól ki van véve az 1868 : XXII. t.-cz., illetve az 1883 : XLVI. t.-cz.-ben a házbéradó alá nem vont értéktörlesztés és épületfentartás czimén nyert tiszta jövedelem bizonyos százaléka, a mely Budapesten 20%; az 1868 : XXII. t.-cz. 46. §-a szerint pedig az általános házbér alá nem tartozó jövedelem 25%-ot és másutt 30%-ot tesz ki, Azt hiszem, hogy ezzel a törvény czéljának és szellemének teljesen eleget tesz a ház és ezért kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, hogy a mennyiben a vagyon állagának megvédése és fentartása czéloztatik ezen törvény által, ezen javaslatot, minthogy a tiszta jövedelem úgyis foglalás alá esik, ezen módosításomat elfogadni méltóztassék. Elnök: Szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszter ur kivan szólni. Gilnther Antal igazságügyminiszter: Az előterjesztett módosítások vagy oly kiterjesztését czélozzák a törvényjavaslatban foglalt mentességnek, a melyhez én hozzá nem járulhatok, vagy oly magyarázatot akarnak abba belevinni, a melynek szükségét nem látom, mert a törvényjavaslat szövege elég világos. Sajnálom különösen, hogy nem fogadhatom el Horthy Béla t. képviselőtársamnak az indítványát, mert bármennyire szeretnék a képzőművészeken segíteni, (Halljuk! Halljuk.') ez a törvényjavaslat keretében nem eszközölhető, hanem a törvény revíziója alkalmával különösen a pályadijaknál gondoskodni fogok, hogy ott egy megfelelő intézkedés vétessék fel. Különben nagy élvezettel hallottam, hogy a képviselő ur oly nagy tömegben sorolta fel a művészeknek az ingóságait, a mire én egyáltalában nem voltam elkészülve, — sőt az ottani ingóságok közül kihagyott némelyeket, a melyek azt hiszem végrehajtás alá nem volnának vehetők; de oly nagy tömegben sorolta fel ezeket az ingókat, hogy ez épen azt mutatja, hogy ezen ingóságokra a mentességet kimondani nem lehet. A mi már most Moskovitz, Ferenczy és Mérey t. képviselőtársaim indítványait és módosításait illeti, azokhoz hozzájárulok. A mi Mezőn t. képviselő ur módosítását illeti, hogy necsak az írók említtessenek, hanem a hírlapírók is, hogyha méltóztatnak ehhez hozzájárulni, én nagyon szívesen beleegyezem, de annak szükségét nem látom, mert lehetetlennek