Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. 499 magyarázni, hogy a 7. pontban a magánhivatalnokok kivéve nincsenek. Hogy a gyakorlati életben ez a félremagyarázás lehetetlenné váljék, indítványozni bátorkodom azt a módosítást, hogy a 7. pontban a »hivatalnokok« szó előtt ez a megkülönböztető kifejezés: »köz- és magán* szintén kitétessék ugy, mint a 4. pontban. Az 7. pontra még csak felemlítem, hogy a miniízter úrnak talán üdvös lenne nyilatkozni arra nézve, hogy vájjon az orvosok alatt értendők-e a fogorvosok is? Mert ha a fogorvosokat is beleértjük, én csak felhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, hogy legújabban mozgalmat indítottak a fogorvosok az ellen, hogy az u. n. fogtechnikusok velük egyenrangúaknak tekintessenek, pedig nagyon jól tudjuk a gyakorlati életből,— tisztelet az orvos uraknak, — hogy nem egy fogtechnikus sokkal ügyesebb, mint a diplomával bíró orvos. Már most ezen fogtechnikus szerei lefoglalhatok lesznek. Erre nézve nem adok be módosítást, mert azt hiszem, az igen t. igazságügyminiszter úr kegyes lesz felvilágositólag nyilatkozni. Azonban van még két módosításom e szakaszhoz. A 17. pontnál az igazságügyi bizottság Emődy József t. képviselőtársain indítványára kivette a foglalás alól nemcsak a takarmányt, hanem a szalmát is, a mit a 2. §. 18. pontjába az igazságügyi bizottság már kifejezetten bele is vett. A 18. pontban benne van, hogy a félévre szükséges takarmány és szalma is mentes, ellenben a 1.7. pontnál a »takarmányszó után a szalmát már elhagyta, pedig nyilvánvaló, hogy itt bele kell vennünk a szalmát, mert hiszen ott is ugyanolyan állatoknak az eltartásáról van szó. De itt felemlítem t. ház, hogy maga ez a kifejezés »szalma« nem meríti ki azt a gondolatot, a melyet az igazságügyi bizottság ki akart fejezni. Mert szalma alatt nem értünk minden almozási anyagot, pedig az igazságügyi bizottság az egész almozási anyagot akarta kivenni a foglalás alól. Nagyon jól tudjuk, hogy alom a tőzeg is, alom az elromlott kóró is. alom a takarmány és — szalmaszűk időben — még a szőlőlevél, a burgonyaszár is, sőt az erdő-alom is. Hogy tehát ez a kifejezés magában a törvényben benne legyen, tiszteletteljesen indítványozom a következő módosítást (olvassa): »A 17. pontban »ennek« szó helyett tétessék »szalma és ezeknek*. A 18. pont 4. sorában »takarmány és szál ma« helyett tétessék »szalma és alom*. (Helyeslés.) Végül felhívom a t. ház figyelmét a 18. pont egyik igen fontos intézkedésére, a mely szerint az van mondva, hogy a mezei gazdálkodással -foglalkozók részére az általuk házilag műveltetett, de legfeljebb 12 kataszteri holdnyi szántóföld műveléséhez szükséges vetőmag mentes legyen. Itt az igazságügyi bizottság kifejezetten különbséget tett a 12 holdon aluli gazdánál abban a tekintetben, vájjon sajátját műveli-e, vagy pedig bérelt földet. Mert hiszen a házilag művelt szántóföldek alatt mindig az önkezelésben levő szántóföldeket értjük, és nem azokat, a melyek bérelteinek. Hogy tehát ez a vitás kérdés a gyakorlati életben teljesen ki legyen zárva, — mert hiszen nem szenved kétséget, hogyha valakinek van 6 hold saját földje és ahhoz még 6 holdat bérel, ez a 18. pont az egész 12 holdra akarja neki a mentességet megadni, — hogy ebből félreértés ne szármázhassák, módosításom az, hogy a 18. pont első sorából ez a kifejezés »házilag« hagyassák el. Ajánlom módosításaimat elfogadásra, (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik! Szmrecsányi György jegyző : Kelemen Samu! Kelemen Samu: T. képviselőház! Egészen röviden, valósággal telegrafikus rövidséggel fogom megokolni azt a néhány indítványt, a melyet kötelességszerűleg elő kell terjesztenem. Első sorban azonban ugyancsak igen röviden reflektálni kívánok Nagy György t, barátomnak indítványára, a mennyiben nekem nagy örömömre szolgál, hogy az én két sertésem dolga, a melyeknek a mentességét az igazságügyi bizottságnak felhoztam, a melyekre nézve a mentességet a bizottság előbb elfogadta, később azonban a már elfogadott mentességet mellőzte, mondom, ezen két sertésnek a dolga el nem aludt, feléledt ismét Nagy György t, képviselőtársam közreműködése folytán, sőt ő még két sertéssel meg is toldotta. (Derültséf/.) Nagy György t. képviselőtársamnak erre vonatkozó módositását elfogadom. Azonban nem tehetem magamévá azt a másik módosítását, a mely a kiskereskedő 150 koronáig terjedő áruraktárának mentességére vonatkozik. Mert ne feledkezzék meg arról, hogy a kereskedőnél nem pusztán kisegítő eszköz a hitel, de a kereskedő üzletének, megélhetésének alapja és forrása. Az a kiskereskedő, az a szatócs nem is kap és nem is tart nagyobb áruraktárt, mint egy 150 koronás áruraktárt. Nem fogja már most megköszönni Nagy György támogatását, a ki azt mondja, hogy ezek az áruk a foglalás alul mentesek legyenek, mi által hitelképtelenné válik az a kiskereskedő, az a kis szatócs ezen összeg erejéig. Kérem tehát, méltóztassék ezen módosítást mellőzni. A mi az én módosításaimat illeti, a 2. §. 4. pontjánál egy anomáliára vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét, és az igazságügyminiszter úrtól, mivel én ezt a dolgot nem értem,— a mi igen könnyen megtörténhetik mindenkivel, — egyenesen felvilágosítást kérek. Nevezetesen a 2. §. 4. pontja megkülönböztetést tesz magánhivatal és intézet közt, a mennyiben a ni agánhivatalra vonatkozólag a felszerelésnek, úgymint az üzlethez tartozó pecsétnyomó, bélyegző, irományok, feljegyzési, üzleti 63*