Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. 493 módosításáról szóló törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság javaslata értelmében a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen!) Kimondom, hogy a ház a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Cziin. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Elfogadtatik. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. §-át). Elnök: Elfogadtatik. Szent-Királyi Zoltán jegyző: (olvassa a törvényjavaslat 2. §.) Horthy Béla! Horthy Béla: T. ház! Ebben a törvényjavaslatban nem látom kellőkép kielégitve azon igényeket, a melyeket ezen törvényjavaslattal szemben a magyar képzőművészek támaszthatnak. Minden más foglalkozási ág jobban meg van védve, mint ez. Sok esztendei küzködés után — mert mellesleg ezen pályára leginkább ilyen szegény emberek mennek — odajut az a művész, hogy egy otthont, egy műtermet rendez be magának, a melyre és a melynek összes tartozékaira szüksége van a további proclukczió szempontjából is. Ezenkivül a benne lévő pár szőnyegre, dekoratív részletekre, bútorokra, stb.-ire szüksége van, mert ezek mintegy szerves összefüggésben állanak a már megalkotott vagy megalkotandó művekkel, a melyeket, ha elvesznek tőle, ugy érzi magát mint a hal, ha alóla lecsapolják a vizet. Azok a képek, szobrok, architektonikus dolgok, a melyek egy műteremben vannak, lendesen egy több évi munkásságnak produktumai és nem annyira tőkepénzzel, mint inkább nehezen megszerzett hitel segélyével produkáltattak. Ezek értéke rendszerint alig megy túl a produkczionális költségeken. Nem akarom én könnyelmű adóságcsinálásra buzdítani a művészeket . . . Egy hang (balfelel) : Úgyis csinálnak eleget! (Derültség.) Horthy Béla: . . . a hitelezők jogos igényeinek kielégítését sem akarom lehetetlenné tenni. Kérem, tekintse a képviselőház az egész műtermet tartozékaival együtt olybá, mint a földműves fundus instructusát és vonja ki azt a végrehajtás alól minden tartozékaival együtt. (Helyeslés.) Otthonai még a műtermékeknek a tárlatok. Elsősorban pedig otthona a két államilag támogatott és mintegy hivatalosnak is nevezhető képkiállítás, a melyet a Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon saját helyiségeiben nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is rendez, a mi által sikeresen terjesztik a nemzeti kultúrát a vidéken. Kérem a t. házat, tekintse ezen második otthont is a műalkotások home-jának és terjeszsze ki a műteremnek, mint otthonnak védelmét ezekre is olyképen, hogy az itt kiállított műtermékek eladási áruknak legfeljebb 50%-a erejéig legyenek lefoglalhatok. Itt vannak továbbá a különböző pályadijak és művészi jutalmazások. Különösen a pályadijak azok, a melyeknek összege alig múlja felül azokat a produkczionális költségeket, amelyeket a pályadijak elérése czéljából befektetnek. Ezeket kérném teljes egészökben mentesíteni a végrehajtás alól. A művészek jobban meg vannak adóztatva, mint bármely más foglalkozási ág, mert jövedelmük labilis lévén, adójuk leginkább a műterem bére után van kivetve és így megtörténik igen gyakran, hogy oly évi jövedelem lesz megadóztatva, a mely egyáltalában csak a holdban létezik. Tekintve, hogy a művészek sokkal kevesebb kedvezményben részesülnek, mint más intellektuális pályán levő emberek, hogy vasúti mérsékelt jegyet sem kapnak, pedig utaznak sokat, mert látniok kell stb.; tekintve, mondom, hogy oly kevés kedvezményben részesülnek, legalább az államnak kellene gondoskodnia exisztencziájuk biztosítása által némi módon akkép, hogy a jelen végrehajtási törvény 2. §-át velük szemben enyhíteni lehetne. Erre nézve a múltkor a képzőművészek egyesülete kérvényt nyújtott be az igazságügyminiszter úrhoz és a t. házhoz is. Én csatlakozom ezen kérelemhez és inditványozom, hogy az alkotó művészek szorosan vett otthona, az a helyiség, a hol műveit megalkotja, e munkahelynek felszerelése, az abban elhelyezett műtárgyak, szőnyegek, dísztárgyak, általában a műterem felszereléséhez szükséges kellékek, mint a melyek művészi alkotások nélkülözhetetlen részét képezik, a lefoglalás alól mentesek legyenek, hogy ne legyenek lefoglalhatok a pályázati művek, vagy is azok a tervrajzok, festmény-vázlatok, festmények, gipszminták, kőanyag és bronzszobrok, a melyek valamely pályázatra készültek vagy készíttettek; hogy ne legyenek lefoglalhatok rajzoknál festményeknél a keretek, szoborműveknél és építési terveknél az állványok; hogy ne legyen lefoglalható az alkotásra szolgáló anyag és pedig a vászon, a festék, a szobor-állvány, az asztal, a kőanyag és bronz; végre hogy a nyilvános tárlaton a Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon által kiállított, nem magántulajdonban levő és eladásra szánt műtárgyak csak az eladási ár 50%-áig legyenek végrehajtás alá vonhatók. (Helyeslés.) Szmrecsányi György jegyző: Horváth József (marosujvári). Horváth József (marosujvári): T. képviselőház ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a magam részéről szívesen hozzájárulok Horthy Béla képviselőtársam módosításához, mert azt találom, hogy ez a törvényjavaslat nem hogy, mint Kelemen Samu és több képviselőtársam jelezte, a hitelezők érdekeit sértené, hanem ellenkezőleg, épen a gyenge adóst nem veszi védelmébe. E