Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

ŐS Julius 3-án, pénteken. 484 359. országos ülés 19( lalni, akkor helyes volt, hogy a telepeseket minden erővel igyekezett visszatartani, nehogy megszökjenek onnan és ezen telepítések alkalmával mindenféle kedvezményeket adtak nekik. Ezek a helyek tabula rasa voltak, a hol nem volt egy évezred óta kifejlődött jogrendszer, ott tehát a homestead teljesen indokolt, helyes és czélszerű volt. De méltóztassék csak elolvasni ezeket az irókat, a kik a homesteadról irtak, ezeket az amerikai Írókat (Zaj jóbbfelől.) és meg méltóztatik látni, hogy ma, midőn már fejlődött a gazdasági élet Amerikában, a homestead mennyi visszássággal jár, ugy, hogy egyes néprétegeket egészen az uzsorások kezébe szolgáltatott ki. Egy hang (jóbbfelől) : Volt már Amerikában ? Nagy Dezső: Én nem jártam Amerikában és én nem a saját tapasztalatomból beszélek, hanem tudományos alapon álló íróktól olvastam, Méltóztassék az ellenkezőjét bebizonyítani. Simonyi-Semadam Sándor: Méltóztassék csak kimenni, majd meglátja, hogy nem ugy van. (Zaj. Nagy Dezső: Én nem megyek ki! Mennek ki tőlünk magyarok a nélkül, hogy küldenénk őket. Bocsánatot kérek, méltóztassék megengedni, ha már az amerikai rendszerről van szó, hogy a telepítési rendszerről is beszéljek. (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások jóbbfelől: Nem. ide tartozik!) Az egyszer bizonyos, hogy a védelmet oda kell kiterjeszteni, a hol tömeges a pusztulás, a hol nem egyes kétes exisztencziákat ér el a sorsuk végzete, hanem a hol a föld népének valóságos helyes gazdasági törekvését és annak munkaerejét zsarolják ki, Nálunk is fenforog bizonyos tekintetben a homestead analógiája, ez pedig nem egyéb, mint a telepítéseknek és a parczellázásoknak a kérdése. Méltóztassék csak megnézni, hogy . . . Bernát István : Nem a tárgyhoz szól! (Nagy zaj.) Nagy Dezső: Naponként fordul elő eset, — mint legutóbb Somogymegyében — midőn óriási vételárral sózzák a szegény földéhes és földrevágyó magyar parasztság nyakába a földeket. (Felkiáltások jóbbfelől: Nem mi csináltuk! A zsidók csinálták!) Akárki csinálta, a képviselőházban konstatálni kell. Ilyen esetekkel szemben a homestead bizonyos formáját meg lehet honosítani, t. i. azon a módon, nem mint a hogy megkapja a telepes a maga nyomorúságos földjét, azt elkezdi művelni... (Zaj. Felkiáltások jóbbfelől: A törvényben már benne van !) a mint ez benne van már pl. a munkáslakásokra vonatkozó törvényben ; szóval ott, a hol ennek helye van, ezen analógia szerint meg lehet honosítani, de nagyon kell vigyáznunk, hogy tovább ne menjünk. A telepítési törvényben is megvan és ha egy ujabb telepítési törvény fog jönni, s ezt a kérdést majd szabályozni fogja, az bizonyára meg fogja találni a megfelelő üdvös irányt és nem fogja megengedni, hogy a szegény parasztok százai és ezrei megkárosittassanak. A magam részéről különösen a javaslatnak két pontja ellen van kifogásom, a melyeket már Kelemen Samu t. képviselőtársam is érintett. Nevezetesen az egyik vonatkozik a 12 holdon aluli instrukczió lefoglalhatóságára. Tisztában kell lennünk a dolgokkal. Itt nem arról van szó, hogy a parasztot megfoszszuk a fundus instructustól és eszközeitől, hogy azt a földet ne művelhesse, ellenkezőleg a helyes hitel igazi érdeke azt hozza magával, hogy a parasztot tönkre tenni ne engedjük ; azt a parasztot, mint munkásalanyt fenn kell tartani munkaképességében. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy az egész fundus instructust védjük meg a lefoglalás alól, mert ez csak a züllött parasztnak válik javára, a ki eladja, az árát elviszi a korcsmába vagy a zsidónak elkótya-vetyéli. (Nagy zaj.) A szerencsétlenül járt paraszttal is meg lehet a maga módja szerint csinálni a dolgot, csakhogy itt egész uj rendszert kell meghonosítani, a mi ma az európai törvényhozásokban kezd lábrakapni, ez t. i. a kinaéleti időnek megfelelő megállapítása. Maga a lefoglalhatlanság a parasztot nem akadályozza meg abban, hogy a fundus instructust lekötvén, a földet művelje, mert az a fundus instructus csak zálogul szolgál a hitelezőnek, de itt kiméleti időre van szükség és meg kell állapítani, hogy az csak bizonyos körülmények között legyen elárverezhető, midőn annak az illető parasztnak, az adósnak végromlása nem jár vele. Ez a rendszer Angliában már meg van alapítva, ennek nyomai megvannak a német törvényhozásban, de sőt nyomai vannak az 1881: LX. t.-ez.-ben, most érvényes végrehajtási törvényünkben is, és nem kell egyebet csinálnunk, mint ebben a tekintetben a helyes irányt megfelelő módon érvényesítenünk. Nem szándékozom ez irányban javaslatot beterjesztem. Megmondom, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert ez intézmény rendszeres szabályozást igényel, és ezt az intézményes szabályozást inczidentaliter és novelláris módon megcsinálni nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Ezt helyesen keresztülvinni csupán a végrehajtási törvénynek általános revíziója alkalmával lehetséges. Én az eszmét felvetettem és azt hiszem, megfelelő talajra fog találni. Még egy megjegyzésem volna Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársamnak. (Halljuk!) T. képviselőtársam gyakran hivatkozott a Iriilföldi példákra, azt mondva, hogy a külföldön nem így van, a külföldön máskép van. Tgen ám.. . . Simonyi-Semadam Sándor: Külföldön kevesebb bank és takarékpénztár van! Nagy Dezső: .. . számoljunk a külföldi példákkal. Simonyi-Semadam Sándor: A mi jó, azt nem veszszük át, a mi rossz, azt vegyük át. i ; \ \ \ Naijy Dezső: Először nem méltóztatott megmondani, hogy melyik külföldi példára hivatkozik : Angolországra, Spanyolországra, Németországra, vagy Ausztriára.