Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

18 Julius 3-án, pénteken. 477 359. országos ülés 191 hajtás alól, olyan értelemben, hogy a hitelező azokból semmit nem kapott, hanem csak az ügyvéd, a végrehajtó és a becsüs. Nem tartom okos dolognak azt, hogy most a végrehajtási törvénynek igazi baját, t. i., hogy nagyon költséges a végrehajtás, nem reparáljuk, hanem a helyett ezeket az ingókat, a melyek eddig is ki voltak véve a végrehajtás alól a jelzett értelemben, kiveszsziik a végrehajtás alól. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bozóky Árpád : A dolog ugy áll, hogy ma annyira költséges az ingóságokra vezetett végrehajtás, a végrehajtási kérvény költsége, a felperesi ügyvéd közbenjárási költsége, a biztositási végrehajtás, a becsüs alkalmazása annyira költséges, hogy azokból az ingóságokból, a melyeket most ezen törvényjavaslat kivesz a foglalás alól, a szükséges házi bútorokból stb. egyetlen egy felperes még pénzt nem látott. Azt az eljárást, hogy ezeket az ingóságokat most kiveszszük a foglalás alól, azonban a végrehajtási eljárással járó nagy költségeket nem ehmináljuk, nem tartom helyesnek. Mert mi lesz az eredmény ? Az, hogy ezek a nagy végrehajtási költségek nem azokat az ingóságokat fogják terhelni, a melyeket eddig terheltek, hanem csupán azon ingóságokat, a melyeket a jelen törvényjavaslat életbeléptetése után is le lehet foglalni, tehát erre a kisebb fedezetre lesz ugyanaz a nagy költség, a mely eddig volt. Nézetem szerint ennek körülbelül az lesz az eredménye, hogy az ingóságokra való végrehajtás majdnem teljesen ki fog menni a divatból, a mi szerintem nagyon káros lesz a forgalomra. Mert hiába, a dolog ugy áll, hogy a kis embernek szüksége van hitelre, s hogyha az uj végrehajtási törvény folytán a kis ember hitelt nem kaphat, azt a törvényt ki fogják játszani azzal, hogy a kisember, miután kénytelen lesz vele, miután pénzre van szüksége és élnie kell, nem hitelbe vesz valamit, hanem eladja párnáját, bútorát, vagy zálogba adja mindezeket. A szükséges hitelezésnek meg kell lennie ezután is, azonban ezt a hitelezést majd kijátszszák zálogbaadásokkal és eladásokkal. És ez a forgalmat meg fogja nehezíteni, a kölcsönzést majdnem lehetetlenné fogja tenni és szerintem a kis embereknek baját csak még fokozni fogja. Egy példát kivánok felhozni. A kunszentmártoni választókerületben körülbelül 40.000 lélek lakik, — kérem a miniszter urat, legyen szives ezt megfigyelni — ez a 40.000 lélek ad évente körülbelül 400—500 sommás pert; ebből a 400—500 perből lesz évente 200—300 végrehajtás és ezen 200—300 végrehajtás közül legfeljebb 100 végrehajtás lesz olyan, a mely ez által a törvény által érintve lesz, a többi végrehajtás mind olyan, hogy részint már előbb kifizetik a tartozást, részint a végrehajtó nem talál semmi fedezetet, részint csak olyan fedezetet talál, hogy a szükséges bútorokon felül még a végrehajtó követelésére is alig van fedezet. Egész nyugodt lélekkel merem állitani, hogy ebben a kerületben évente legfeljebb 100 végrehajtás lesz olyan, a melyet ez a törvényjavaslat érinteni fog. És az alperesek is évről évre körülbelül ugyanazok. Már most 100 ember érdekéből 40.000 embernek hitelét tönkretenni, ezt nem tartom okos dolognak. Mert az a hitelező ugy gondolkodik, hogy eddig a per és a végrehajtás legalább arra volt jó, hogy ijesztő, hogy mumus legyen, vagyis az adós fizetett a pertől és a végrehajtástól való félelmében ; ezután azonban épen a legszegényebb emberek, a kiknek pedig szintén szükségük van hitelre, nem fognak fizetni azért, mert tudják, hogy nem lehet az ingóságokat elárverezni, a minek a vége az lesz, hogy még csak be sem lesznek perelhetők, hogy tehát nem igen lesz másnak hitele, mint a nagybirtokosnak; ez pedig nem lehet érdeke ennek az átmeneti kormányzatnak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bozóky Árpád: T. képviselőház! Az ingatlanra vezetett végrehajtások tekintetében nagyon helytelenül intézkedik a törvényjavaslat, s ennek igen sok hibáját feltárták már az előttem felszólalt t. képviselőtársaim. Azonban mondok néhány olyan esetet, a melyek szintén nagy hibáira mutatnak rá a mi végrehajtási törvényünknek, de a melyekről a tárgyalás alatt lévő novella nem intézkedik. Mindennap megtörténik az életben, különösen a vidéken, hogy egy ingatlan, egy házikó, egy kis föld tulajdonosának elárverezik a földjét az ő tudta nélkül, vagy azért, mert az ingatlan más nevén van, hasonló nevű egyénnek a nevén, vagy pedig azért, mert a telekkönyvi állag nincs rendezve, a minek folytán nem a tulajdonosnak a nevén van az ingatlan és az ellen vezetnek végrehajtást, a kinek a nevén van. Az ingatlannak tényleges birtokosa az egész végrehajtási eljárásról, az árverésről tudomást sem vesz, s mondhatom, különösen a vidéken mindennapos dolog, hogy ezek az ingatlan-tulajdonosok csak akkor vesznek tudomást a végrehajtásról, az árverésről, mikor már odamegy a végrehajtó és kilakoltatja őket. Erről a nagy sérelemről ez a törvényjavaslat egyáltalában nem intézkedik. Továbbá megvan az is az életben, hogy felfolyamodásokkal, a végrehajtási törvény 168. §-a alapján megindítandó keresetekkel a végrehajtást, az árverést el lehet húzni esztendőkön keresztül. Ott van azután a végrehajtási törvénynek 212. §-a, a melynek lényege az, hogy a ki az ingatlan haszonélvezetére vezet végrehajtást, s az ingatlan egy évvel később árvereztetik, mint a hogy ő a végrehajtást vezette, az kapja meg a haszonélvezet, ellen vezetett végrehajtás során az ingatlan zár alá vétele folytán előállott jövedelmét, követelésének fedezésére. Mindennap előfordul az életben, mikor egy ingatlan tulajdonosának több adóssága van, ugy hogy az érték nem fedezi a követeléseket, hogy az, a ki legkésőbb jön, és a ki az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás által mesterséges utón elodázza az ingatlan állagára vezetett végrehajtást azért, hogy egy évet kihúzzon, az kapja meg a zálog folytán befolyó jövedelmet.