Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-358
450 358. országos ülés 1908 j; ulius 2-án, csütörtökön. ben az igazságügyi bizottság megállapította, még véglegesnek tekintem nem lehet, mert ugy hallottam, — bár még nem nyert hivatalos megerősítést, — hogy a javaslat 29. §-ának tárgyalásánál egyesek indítványt óhajtanak benyújtani, mely szerint mondjuk ki azt, hogy a most fennálló követelésekre nézve egy esztendeig még a régi végrehajtási törvény az 1881 : LX. t.-ezikk marad hatályban. Én ezen indítványhoz nem járulhatok hozzá, mert ebben az indítványban az egész törvényjavaslat felforgatását látnám, s azért a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául csak azon feltétellel fogadhatom el, hogy ha az utolsó szakasznál az egész rendszert felforgató ilyen indítványt a t. ház nem fog magáévá tenni. Hiszen mi volt a javaslat czélja % A mint maga a javaslat indokolása is kifejezi, az, hogy a szorongatott adóst meg kell védelmeznünk. Najjok óta hallottuk azt, hogy röviden kell beszélni, (Helyeslés.) hogy a novellának mielőbbi elfogadásával védelmére siessen a képviselőház is a sok szorongatott kisembernek. Ezen helyes és méltányos tervvel szemben kivannak egyesek az utolsó szakaszba olyan rendelkezéseket felvenni, a melyek még egy teljes esztendeig elodázzák e törvény hatályba lépését, illetőleg fentartják az 1881 : LX. t.-ez. rendelkezéseinek érvényét. Minthogy j)edig én ebben a törvény egész szellemének megsértését látom, és miután fontosnak, lényegesnek tartom, hogy a törvény végrehajtásánál ugyanaz az intenczió, ugyanaz a szellem nyilatkozzék meg, a mely a javaslat elkészítésekor megnyilatkozott, a javaslatnak ez az intencziója jjedig homlokegyenest ellentétben áll azzal a kívánsággal, hogy a rossznak talált törvény hatályát egy évvel még meghosszabbítjuk: én ezen indítvány sorsától teszem függővé, hogy a részletes tárgyalások során milyen módosításokat, indítványokat és előterjesztéseket tegyek a t. háznak ? Azért fogadom el örömmel ezen javaslatot, mert szeretetet, szocziális érzéket látok benne a kisemberrel szemben, és mert az ennek védelmét statuálja. Mindig azért szólaltam fel, hogy az olyan törvényjavaslatokat, a melyeknek van szocziális tartalmuk, a melyekben megnyilatkozik a szocziális érzék, támogassam és ha most egy olyan javaslatot látok, a melyben, ha gyenge erővel és halvány színekkel is, de mégis megnyilatkozik ez a szocziális érzék, akkor azt én elfogadom, a magam szavazatával támogatom. Múzsa Gyula : Helyes ! Helyes ! Ki következik ? (Derültség.) Nagy György : T. képviselőház ! Múzsa Gyula képviselőtársam már a következő szónok után érdeklődött. Ha csak annyit tudnék mondani, hogy elfogadom ezt a javaslatot, és ezt a szavazatot, ezt a vótumot nem tudnám érvekkel megokolni, (Felkiáltások: Elengedjük!) akkor nem vettem volna magamnak azt a fáradságot, hogy a képviselőházban felszólaljak, hanem egyszerűen a szavazás rendjén adtam volna kifejezést ennek a törvényjavaslattal szemben elfoglalt meggyőződésemnek. T. képviselőház ! Nyilvánvaló, hogy egy törvénynek czélja nem lehet az, hogy a hitelezőt, vagy helyesebben mondva a jogosított személyt, — mert hiszen minden ügylet hitelezési ügyleten alapul — törvényes hátrányokban, igazságtalanságokban részesítse. Nem lehet viszont egy törvénynek czélja az sem, hogy az adóst a maga teljes erejével — a törvény hatalmas erejével — a jogos, vagy jóhiszemű, becsületes hitelező követeléseinek teljesítése elől megvédje. T. képviselőház ! Nyilvánvaló, hogy a perben a felperesnek és az alperesnek az érdeke ellentétes. Nyilvánvaló az is, hogy a per befejezése után, a meghozott Ítélet után a végrehajtónak és a végrehajtást szenvedőnek szintén ellentétes érdekei vannak. De ezt a kétféle ellentétes érdeket egy nagy, hatalmas érdek, maga az államérdek kell hogy kiegyenlítse. Nem kívánhatja az adós, hogy olyan mértékig védje őt a törvény a végrehajtási eljárás során, a mely mértéke a védelemnek az igazságszolgáltatásba vetett hitet, a bírói parancs erejébe vetett bizalmat alkalmas volna megdönteni; viszont a hitelező sem kívánhatja, hegy a »fiat justitia, pereat mundus« elvének alapján az adósnak tönkretételével is a maga követeléséhez hozzá jusson. T. képviselőház ! Én az áUam szempontjából egyformán nagyon szomorú látványnak tartanám a törvény erejével kicsúfolt hitelezőt és a törvény által tönkre tett adóst. Ha azt a képet veszszük, a mely az igazságot Justitia istenasszonyt ábrázolja, akkor az én véleményem szerint a mérleg ezen a képen az anyagi igazságot jelenti, a kard j>edig, a mit Justitia a kezében tart, a végrehajtó hatalmat. A milyen helytelen lenne, ha ezt a kardot az adós kezébe adná a törvény, hogy védekezzék minden erejével ezen hatalmas fegyverrel az őt megtámadó jóhiszemű hitelezőivel szemben, épen olyan helytelen lenne, ha egyoldalulag a hitelező kezében volna ez a fegyver, hogy ő a maga tetszése szerint modern Shylokként az adós szivéből vághassa ki a megítélt font húst. Azért kell, hogy a végrehajtó hatalmat, az ítélet végrehajtásának pallosát az állam tartsa meg a maga kezében és igazságszeretettel, szocziális érzéssel, bölcseséggel hajtsa végre azt az Ítéletet, a mely a mérleg serpenyőjében megnyüatkozott. T. képviselőház ! A kérdés tehát az, hogy azt a helyes, becsületes hitelezőt és jóhiszemű adóst egyaránt kielégitő, az állami érdeket megvédő, a szocziáHs követelményeknek eleget tevő középutat, a mely szükséges, megtalálta-e mindenben ez a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ? Erre a kérdésre, t. képviselőház , csak nemmel felelhetek. De hiszen a törvényjavaslat maga sem tűzött maga elé magasabb czélt, hanem kijelentette szerényen, hogy tisztán a legégetőbb szükségeknek rendezésére, a legfontosabb kérdések megoldására szorítkozik.
