Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

420 3o7. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. cséré megnyugtathatom azzal, hogy be van adva és remélhetőleg az őszi ülésszakban tárgyalás alá is fog kerülni a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat, a melynek 52. §-a kimondja expressis verbis, hogy »a birói végrehajtási eljárás szerint a foglalás alól egészben vagy részben mentesített vagyontárgyak, követelések és járandóságok a jelen törvény értelmében sem vehetők végrehajtás alá«, csak azokkal a korlátozásokkal, a mely korlátozások magában a végrehajtási novellában is bennfoglaltatnak. T. képviselőház ! Azok a kívánságok, a melyeknek oly irányban adtak hangot, hogy bizonyos kauzákból származó követelésekre a mentesség ne legyen alkalmazható, kivévén a tartásdíj behajtására vonatkozó követeléseket, mind olyanok, a melyek bővebb megfontolást igényelnek és a melyeknek bővebb megfontolás alá vétele és czélszerű szabályozása ennek az égetően szükséges novellának életbeléptetését húzná el indokolatlanul. Még két kívánságra kell reflektálnom. Az egyik vonatkozik arra az aggodalomra, hogy mit ér az, ha a mezőgazdaság folytatásához szükséges felszereléseket, állatokat, szóval a fundus instructust mentesítjük, de magát az ingatlan állagát az eddigi korlátlan mértékben megtámadhatóvá teszszük. Hangzik ez az aggodalom azok köréből, a kik a home stead-nek mielőbbi megvalósítását kívánják. T. képviselőház ! Ezek az aggodalmak is könynyen eloszlathatok, ha emlékeztetem a t. házat arra, hogy jelentésünkben, a mely az igazságügyminiszter urnak a bizottságban tett nyilatkozatán alapult, határozottan kilátásba helyeztetik a home stead-ra vonatkozó törvény mielőbbi megalkotása ; az erre vonatkozó előadói tervezet készen is van, közkézen is forog, legalább az érdeklődőktől és aggodalmaskodóktól el lehetne várni, hogy arról tudomást vegyenek, mert hiszen ez a tervezet az »Igazságügyi javaslatok tárá«-ban még 1906. április 25-én publikáltatott. Egy másik kívánság és aggodalom azon alapul, hogy ha megfelelő átmenet nélkül lép életbe ez a törvény, (Halljuk! Halljuk!) akkor az eddig keletkezett követelések behajtása tekintetében ugy a hitelezők, mint az adósok érdeke tetemes károsodásnak, esetleg hirtelen megrohanásnak lesz kitéve. A bizottság jelentése e részben is kellő megnyugtatással szolgálhat az aggodalmaskodóknak, mert- sohasem tervezte máskép az igazságügyi kormány a reform életbeléptetését, mint egyfelől a szerzett jogok teljességben való respektálásával, másfelől pedig az előbb kontrahált követelések megfelelő kíméletével. A bizottságban azonban arra nézve hangzott fel kívánság, hogy az anyagi jogszabályokat érintő átmeneti intézkedések ne az életbeléptető miniszteri rendeletbe, hanem magába a törvénybe foglaltassanak be. Nem vétek semmi tekintet ellen, ha már itt, előadói beszédemben azt a nyilatkozatot teszem meg, hogy, ha ez irányban megfelelő és elfogadható módosítás terjesztetik elő, elfogadásának semmi sem fog útjában állani. (Blénk helyeslés.) T. képviselőház ! A legkülönbözőbb jelszavak hangzanak fel a törvényjavaslat ellen; harczba viszik, a liberalizmus kérdéseit, szembeállítják az agrárizmus és merkantilizmus érdekköreit. Ezek azonban az én meggyőződésein szerint csak jelszavak és csak egyes áramlatoknak a konszolidáczió megvalósulása ellen való kihasználását jelentik, jelszavak, a melyekkel ennek a törvényhozásnak megbarátkoznia nem lehet. A törvényjavaslat egyenlően védi az iparost, a kisgazdát és magát a mezőgazdaságot, mint nagy nemzeti érdeket ; egyenlő elbánás alá veszi a különböző kereseti ágakat és itt szemrehányás sem az egyik, sem a másik szempontból nem tehető, hacsak ugy az egyik, mint a másik életfelfogást követő túlzók részéről nem. Ez a törvényjavaslat pedig a középút megtalálására törekszik és az én legjobb meggyőződésem szerint a középutat megtalálnia sikerült is. Nekünk, t. kép viselőház, a különböző fenyegető szocziális áramlatok közepett meg kell barátkoznunk azzal a nagy gondolattal, hogy magánjogunkat kell szoczializálnunk, nehogy a destruktív áramlatok azon jogos panaszok miatt, a melyek az ő helyzetüket ma valósággal terhelik, elborítsák a mi utunkat, a melyre azért léptünk, hogy a magyar állam, a magyar nemzet, a magyar társadalom egységének megvalósítására tőlünk telhető erővel törekedjünk. Azzal a védelemmel, a melyet ez a törvényjavaslat már megad, épen a magyar társadalom legnemzetibb elemeit fogadjuk oltalmunkba, a gazdasági rend követelményeit valósítjuk meg, a melynek a mi országunkban alajyja kétségtelenül a mezőgazdaság. Ezért részesiti a 2. §. 18. pontja és a 14., illetőleg az uj szövegezés szerint 15. §. a mezőgazdaságot az eddiginél fokozottabb védelemben ; mert hiszen a legtermészetesebb, hogy egy országnak, különösen agrikultur országnak érdeke az, hogy a mezőgazdasági műveletek akadály nélkül lebonyolithatók legyenek. Ezt a czélt érinti és akarja megvalósítani az imént idézett két rendelkezés. T. képviselőház ! Az az irány, azok a szempontok, a melyeket a javaslat tart szem előtt, megközelitik azt a naiv kívánságot, a melyet egy német jogkönyv, a »Pfalzische Gerichtsordnung<< ugy fejez ki a végrehajtási eljárásról,hogy ez »das fürnembste Stüek der Justizien«. Én azt természetesen ilyen terjedelemben és ilyen mértékben magamévá nem tehetem, de azon reformeszmékkel, a melyeket már most megvalósit a javaslat és a melyeket bővebb megvalósítás szempontjából a revizio feladatává tesz, elérhető lesz, az én meggyőződésem szerint, az, hogy a magyar végrehajtási jogis»ars boni et aequi« lesz, mint a hogy a jogélet minden ágazatának és minden törvényének a jó és igaz művészetének kell lenni. Én ugy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy az az ut, a melyre ezen javaslattal léptünk, el fog vezetni ahhoz a ezélhoz, hogy a gyengék védelmével megerősítsük a magyar nemzeti társadalmat. Alkossak meg tehát ezt a törvényt, a mely a maga hatásában könnyeket fog felszárítani, sebeket gyógyít be és elesetteket emel fel, Én