Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

18 június 30-án, kedden. 412 356. országos ülés Í9C indítvány, a melyet önök itt és önök ott előterjesz­tettek, hogy pusztán két évre hosszabbittassék meg a független Ítélkezés, bizalmatlanság lett volna maga ezen független ítélkezés iránt. (Igaz! Ugy van !) Szervezeti szempont az és egy nagy jog­politikai elv, a mely az én szemeim előtt lebe­gett : a független bíróság ítélkezését kiterjeszteni oly ideig, hogy azalatt károm választás meg­történhessék és hogy senkinek esze ágába ne juthasson az. hogy ettől az elvtől a magyar par­lament egyhamar eltérni szándékozik. (Helyeslés.) A mi már most az előterjesztett határozati javaslatokat és indítványokat illeti, tisztelettel kijelentem a t. ház előtt, hogy én ezeket nem fogadhatom el, (Helyeslés.) mert előttem a fő­szempont az, a melyet ez a törvényjavaslat is intendál, hogy a független bíróság ítélkezésének folytonossága biztosittassék. Ennélfogva kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur kivan nyilatkozni ? Szász Zsombor előadó: T. ház! Csak igen röviden óhajtok nyilatkozni azokra a megjegyzé­sekre, a melyeket előttem szóló t. képviselőtársaim tettek. (Halljuk I) Előre kijelentem, hogy egyik határozati javaslathoz sem járulok hozzá, első sor­ban azért, mert az az indok, a mely Mezőfi t. képvi­selőtársamat és Nagy György t. képivselőtársamat vezeti, egy olyan indokban gyökerezik, a melyet én egyáltalában nem fogadhatok el. Reflektálni óhajtok ujolag arra a megjegy­zésre, a melyre mindketten a legnagyobb súlyt fektették és ez az, hogy miért van a törvény­javaslatban ez a tizenkétesztendős terminus. Ha méltóztattak volna akkor, mikor összekötte­tésbe hozták ezt a tizenkétesztendős terminust a választói jogról szóló beterjesztendő törvény­javaslattal, figyelemmel lenni arra, hogy mi lesz a legközelebbi jövendőben ennek sorsa, akkor máskép bírálták volna meg ezt a terminust. Mél­tóztatnak tudni, hogy még arra az esetre is, ha a belügyminiszter ur a legközelebbi terminus alatt, a melyet igért, t. i. az őszszel beterjeszti ezt a tör­vényjavaslatot, akkor is mikor fog az e ház plé­numa elé kerülni ? Tekintve az igen t. balpártot és a másik oldalon ülő képviselő urakat, egyáltalán nincs reménysége a háznak, hogy ez a törvényjavaslat nagyon hamar fedél alá kerül. Én azonban nem azt tekintem itt a főszempontnak, (Zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) hogy a választói tör­vényjavaslat mikor kerül fedél alá, hanem méltóz­tassék azt az esetet venni, hogy ha 1909 szep­tember 10-éig nem kerül fedél alá és méltóztassanak arra gondolni, a mit mindenesetre az Isten minél messzebb távoztasson tőlünk, hogy elkövetkez­hetik a nyomornak és a szenvedésnek esetleg hosszabb ideje, még mielőtt ennek a törvénynek a hatályát a ház meghosszabbította . . , (Nagy zaj a, közéyen.) Elnök (csenget): Csendet kérek Vlád kép­viselő ur! ­Szász Zsombor előadó: ... Id viseli majd a felelősséget azért, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvény hatálya lejár, s az azután következő választások a részrehajlatlan és független bíróság ítélete alól kibújnak ? (Helyeslés a baloldalon.) Ezeket jegyzem meg a tizenkétéves terminusról. A mi azután t. képviselőtársaim többi meg­jegyzéseit illeti, hogy miért nem foglalkozik ez a javaslat részletesebben a törvény nagyobb hiá­nyaival, nagyon csodálkozom, hogy ezt egyálta­lán szóba hozták. Mezőfi Vilmos képviselőtársam, a ki, ugy látszik, jól ismeri a kormánynak azt a javaslatát, a melyet 1907 június 10-ikén terjesz­tett be, tudja azt is, hogy abban igen messzemenő reformokat proponál a kormány a bíráskodás újjászervezéséről, a kérvényezés költségeiről, a melyeket igen helyesen bélyegzett határozott jogsérelemnek a választások törvényes eredményé­nek megállapításáról, sőt, a mint előadói beszé­demben megjegyeztem, az eredeti tervezet az alkot­mányos költségeket is felöleli, de magában az igazságügyi bizottságban is volt erre vonatkozó­lag részletes vita. Minthogy azonban meg vagyunk győződve, hogy a belügyminiszter ur rövid időn belül beterjeszti a választói jogról szóló törvény­javaslatot és minthogy annak olyan rendelkezé­seit várjuk, a melyek gyökeresen felforgatják a curiai bíráskodásról szóló törvény intézkedését, maga az igazságügyi bizottság sem tartotta he­lyesnek és megokoltnak, hogy ezekkel a kérdések­kel részletesen foglalkozzunk, mert pl. ha bele­mennénk az alkotmányos költségek kérdésébe, mit érnénk el? Ha csak azt veszszük tekintetbe, hogy min­den valószínűség szerint a választójogról szóló törvény községenkénti szavazást fog instituálni, ezzel természetesen automaticze megszűnnek a fuvarköltségek és a választás napján való ellátás költségei. A mikor tehát biztosra veszszük e tör­vényjavaslat beterjesztését, teljesen feleslegesnek tartjuk, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzunk, a melyeket néhány hónap múlva úgyis revideálni kellene, a mivel tehát teljesen ok nélkül kettős munkát végeznénk. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezek az okok vezették az igazságügyi bizott­ságot, hogy hozzájárult ahhoz, hogy mindazok a részletkérdések, a melyek az 1907 június 5-ikén benyújtott javaslatba voltak foglalva, mellőztes­senek és hogy egyszerűen az eddigi törvény ha­tálya hosszabbittassék meg. (Helyeslés a bal­oldalon.) Egyáltalában ok nélkül való és felesleges volna, hogy most a ház olyan kérdésekkel foglalkozzék, a melyekre pár hónap múlva úgyis rátérünk és a melyeket akkor egészen más világításban fogunk látni. Ezért kérem, méltóztassék a benyújtott indít­ványokat mellőzni és a kormány 909. számú tör­vényjavaslatához hozzájárulni. (Élénk helyeslés.) Elnök; A tárgyalást befejezettnek nyilvání­tom. Következik a határozathozatal, A beadott

Next

/
Oldalképek
Tartalom