Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

406 356. országos ülés 1908 június 30-án, kedden. volna a kívánság, hogy meglévén az alkalom, e hiányok javittássanak.« Én tehát, a ki csak nem mondhatok le arról a reménységről, hogy az általános titkos választói jogról szóló törvényjavaslat mégis csak elénk fog kerülni, hogy azt egyszer mégis csak megszavazzuk és hogy 1911-ben az uj válasz­tások mégis csak ennek az uj törvénynek alap­ján fognak megejtetni, az addig kétségtelenül bekövetkezhető, időközi választások tisztasága érdekében bátorkodom kérni az igazságügy­miniszter urat. méltóztassék hozzájárulni két javaslatomhoz. (Sálijuk! Halljuk! a középen.) A t. igazságügyminiszter ur módosító tör­vényjavaslatában a törvény intézkedéseinek egész sorára mutatott rá, a melyeket a gyakorlat tarthatatlanoknak minősített; csak az bánt engem, hogy egy szóval sem mutatott rá a tör­vény legnagyobb hiányára: arra, hogy szabaddá teszi az etetést és itatást, fuvardíj czimén pedig törvényesiti a pénzzel való vesztegetést. (XJgy van!) A javaslat többi hiányai közé tartozik, a mint az előbb jeleztem, az, hogy a jogosulatlanul kisebbségben lévőnek kijelentett jelölt biztosíté­kot köteles letenni, az az égbekiáltó igazságta­lanság, hogy, ha egy képviselőnek, a kinek jog­talanul, erőszakkal, vagy visszaélésekkel szerzett mandátuma van és ezt megtámadják, ha e kép­viselőnek annyi esze van. hogy a Curia ítéle­tének meghozatala előtt néhány nappal leköszön, a költségeket nem ő. a bűnös, viseli, hanem azok a szerencsétlenek fedezik, a kik teljesen jogosultan támadták meg az ő erőszakkal és bűnös utón megszerzett mandátumát. Mindezen hiányokra nem akarok kiterjesz­kedni ; de. e törvényjavaslat tizenkét évre hosszabbitván meg a törvény hatályát és így nem lévén lehetetlen, hogy az általános választói jogból nem lesz majd semmi és csak ennek a törvénynek uralma alatt fognak majd ezentúl is a választások megejtetni, most, ennél az alka­lomnál kell, hogy gondoskodjunk legalább a leg­kirívóbb hiányok pótlásáról, azért hivatkozom a miniszter urnak az imént felolvasott indokolá­sára, hogy már az időközi választások kedvéért is szükséges ennek a törvénynek a hiányait, bajait, bűneit orvosolni. A törvény 3. §-ának 6. pontja ezeket mondja: »ha a képviselő általános képviselő­választásoknál a választási határidőt kitűző belügyminiszteri rendeletnek a hivatalos lapban való közzétételétől; időközi választásoknál azon naptól kezdve, a melyen a képviselőház vagy annak elnöke az uj választást elrendelte, a választási eljárás befejeztéig, a kérdéses válasz­tásra jogosult választókat: azon czélból, hogy ő reá szavazzanak, vagy hogy más jelöltre ne szavazzanak, vagy hogy a szavazástól tartóz­kodjanak, eteti vagy itatja, vagy ily cselek­ményben részes, vagy abba megelőzőleg és kife­jezetten beleegyezett,« a mandátum megsemmi­sítendő, mert ez feltétlen érvénytelenségi ok. Nagyon helyes , nagyon szép ez az intéz­kedés. Igen ám, de a 7. és a 9. §. leronthatják e rendelkezést. A 7. §. h) pontja szerint ugyanis •oly választókerületekben, a melyek több község­ből állanak, a választóknak szükséges ellátása a választás helyén és annak ideje alatt megenge­dett dolog; a 9. §. meg azt mondja, hogy nem tekintendő etetésnek és itatásnak és mint ilyen nem esik az 1878 :V. törvényczikk 186. §-a és a jelen törvény 3. §-a alá. ha a) tekintettel a megvendégelt személyekre, a megvendégelés alkal­mára és egyéb körülményeire, világosan kitűnik, hogy a megvendégelés nem azon czélból törtónt, hogy az illetőknek szavazása ez által befolyá­soltassék; b) egy vagy több választónak szoká­sos alkalmakkor, a képviselő által saját házánál, vagy azonkívül történt megvendégelése, ha az a szokásos vondéglátásnak határain tul nem terjed. Itt egy óriási nagy ellenmondás és ellen­tét van. Tapasztaltuk és mindazok, a kik kép­viselők vagyunk és igy kéjaviselőjelöltekként szerepeltünk, tudjuk, hogy a törvény ezen intézkedése alól, a mely az etetést-itatást tiltja, micsoda ravasz módon bújnak ki a vagyonos képviselőjelöltek és azoknak kortesei. Választás idején nem szükséges, hogy a képviselőjelölt megvendégelje választóit; akad abban a kerü­letben vagy szavazó községben jószívű úriember, a ki felfedezi, hogy neki épen aznap van a születési vagy a nevenapja, vagy más ünnepé­lyes alkalom van, a melyre meghívja az egész választókerületben épen akkor szörnyen meg­szaporodott barátait és tisztelőit és megven­dégeli őket. Láttuk a Curia előtt fekvő pana­szok tárgyalása alkalmával, hogy a Curia maga sem volt képes mindig megtalálni a határ­vonalat, a meddig a tisztességes és szabad megvendégelés terjed és a hol az etetés-itatás kezdődik. Nyilvánvalóan hiányos tehát a törvény­javaslat ezen intézkedése és csak világos és tiszta sor, hogy azt kellene kimondani, hogy a képviselőjelöltnek és korteseinek egyáltalán nem szabad a választókat megvendégelni ok és semmi olyan tényt nem szabad cselekedniök, a mely távolról is az etetés-itatás gyanúját idézné fel. A mai -többség padjain sok olyan képviselő urat látok, a kik ezen törvény tárgyalása alkalmával az akkori 48-as és függetlenségi párthoz tarto­zott ellenzéki képviselők részéről felhangzott aggodalmakat ismerik, só't a kik az akkori ellenzék soraiban élesen ostorozták ezen tör­vénynek az etetés-itatásra vonatkozó szakaszait és ki akarták mondani, hogy egyáltalán tilos legyen a jelöltnek vagy valamelyik kortesének a választókat bárminő czimen megvendégelni és tiltakoztak az ellen, hogy a törvény egész nyíltan megengedje, hogy a választás napján a szavazó helyiség mellett felállított kortestanyán

Next

/
Oldalképek
Tartalom