Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-356
356. országos ülés 1908 június 30-án, kedden. 403 tárgyalt és melyről 900. ,szám alatt terjedelmes jelentést nyújtott be a háznak. Ez a javaslat nem csupán a törvény hatályának meghosszabbításával foglalkozott, hanem foglalkozott a törvényben fölfedezett hiányok, defektusok pótlásával, foglalkozott a bíróság újjászervezésével, foglalkozott a választások törvényes eredményének megállapításával, a petioziók költségeivel, sőt az eredeti tervezet oly kérdéssel is foglalkozott, a mely azóta már a ház előtt is volt, a melynek tárgyalása és rendezése ugy a ház, mint az igazságügyi bizottság minden egyes tagjának élénk érdeklődését keltette fel, és ez az alkotmányos költségek kérdése. Hanem a parlamenti munkaidőnek előrehaladottsága egyfelől, más felől pedig az a körülmény, hogy most már joggal várhatjuk azt, hogy a választói jogról .szóló törvényjavaslat rövid idő múlva a ház előtt fog feküdni, feleslegessé és indokolatlanná teszi azt, hogy most egy ilyen terjedelmes törvényjavaslattal foglalkozzék a ház. Másfelől azonban, tekintve a bizonytalan jövőt, a mely előttünk áll, a törvényhozást súlyos kötelességmulasztás terhelné, hogy ha nem gondoskodnék arról, hogy ezen törvény hatálya a jövő időkre is kiterjesztessék. Ez a ezélja ennek a törvényjavaslatnak, a melyet a kormány most a ház elé terjesztett és ez az a törvényjavaslat, a melyet én a háznak elfogadásra ajánlok. A mi a törvényjavaslat részleteit illeti, kétoldalú intézkedés van benne. Az egyik az, hogy a fennálló törvény hatályát tizenkét esztendőre kiterjeszti. .Erre vonatkozólag csupán azt jegyzem meg, t. ház, hogy ennek az évszámnak semmi olyan különös politikai jelentősége nincsen, a mely további politikai spekulácziókra adhatna alkalmat. A javaslat abból indul Id, hogy a mostani parlamenti cziklus 5 esztendőre terjed, vesz tehát körülbelül tiz évet, mint két cziklusnak megfelelő időt, a respiriumra szintén adva két esztendőt: erre a három időszakra óhajtja a törvény hatályát kiterjeszteni. Természetesen megtörténhetik, t. ház. hogy a tizenkét esztendő alatt lesz több választás is, de lehet az is, hogy kevesebb. A mi a törvényjavaslat azon intézkedését illeti, hogy a hatályba lépést definitív, fix határidőhöz köti, ennek oka tisztán az, hogy már a múlt alkalommal, a- nagyobb terjedelmű javaslat tárgyalása alkalmával az_ igazságügyi bizottság azt az óhaját fejezte ki, hogy az életbeléptetésnek határideje fixiroztassék, abból indulva ki, hogy elvégre is a kormány nem tudja, hogy meddig marad a helyén, jöhet helyébe bármilyen más kormány, szükséges tehát, hogy törvényben legyen meghatározva, hogy ezt a törvényjavaslatot az 1899. XV. t.-czikk hatályának megszűntekor léptessék életbe.Mindezeknél fogva ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságában, mint részleteiben elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elfogadjam, még pedig azért, mert nem látom azt a ratio legist, a mely indokolná, hogy azon intézkedések, melyek a curiai biráskodásról szóló törvényjavaslatban foglaltatnak, s melyek 1908. szeptember havában lejárnak, tizenkét évre meghosszabbíttassanak. A mikor az eredeti, curiai biráskodásról szóld törvényjavaslat meghozatott, akkor azok az ideiglenes intézkedések nyolez évre szólottak. Es most, az általános választási jog behozatala előtt, tehát azon reform előtt, a melynek megalkotásával egyidejűleg és kapcsolatosan az egész választási bíráskodást egészen más alapokra kell fektetni, ezen intézkedéseket még tizenkét esztendőre meghosszabbítjuk. Én, t, ház, egyáltalában nem látom itt a ratio legist; nem látom, hogy miért akarja a törvényhozás most, ideiglenesen, mielőtt az általános választói jogról szóló reformot megalkotja, tizenkét évre ezeket az intézkedéseket meghosszabbítani. Mindannyian tudjuk, t. képviselőház, hogy a közvélemény gyanakszik, hogy e törvényjavaslat csak arra szolgál, hogy a többségnek mód nyújtassák, hogy az általános választói jog megvalósítása elől kitérjen. Én nem vagyok abbau a helyzetben, hogy a kormánynak ezt a lehetőséget nyújthassam, és ez az egyik indok, a miért e törvényjavaslatot el nem fogadom. A másik indok pedig az, hogy mindannyian tudjuk, bogy a curiai bíráskodásról szóló törvénynek nagyon sok hézaga, sok olyan intézkedése van, a mely még az esetben is revízióra szorulna, ha nem állnánk a választói reform előtt. Tudjuk, hogy e hézagok pótlása és e törvény módositása ; czéljából egy törvényjavaslat nyújtatott be. És most mi 12 évre megnősz szabbitjuk azt a törvényt, a melynek módosítása szükségességéről mindannyian meg vagyunk győződve ! Tehát azért sem vagyok abban a helyzetben, hogy 12 évre meghosszabbitsam ezeket az intézkedéseket, mert nem akarom a kormányt abba a helyzetbe hozni, hogy ezt a törvényt abban az alakban, a mint most megvan, még 12 évre hatályban tarthassa. Nem akarok mindazon hiányokra rámutatni, a melyek a jelenlegi curiai bíráskodási eljárásban megvannak, azonban nem zárkózhatom el annak kijelentésétől, bogy nagyon lényeges intézkedések szorulnának reformra még az esetben is, ha nem állana be annak szükségessége, hogy a választói reformmal kapcsolatban az egész eljárás reform ált assék. Az egyik az, hogy a curiai bíráskodás nagyon drága, annyira drága, hogy csakis a vagyonos emberek jutnak abba a helyzetbe, hogy peticzióval élhetnek. (Igaz! Ugy van! a Jcösépen.) Tudjuk, hogy e törvény nemcsak a fuvar és élelmezés fentartásával drágítja meg a képviselőválasztásokat, hanem a 51*