Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-356
400 356. országos ülés 1908 június 30-án, kedden. ha az magántulajdonba jut, akkor utóbb odajutunk, hogy még én nyújtok módot arra, hogy azok emeljék a béreket, én nagyon kérném, ennek mellőzését, mert ez az egész törvényjavaslat kiindulási pontjával és alapelvével ellenkezik. (Helyeslés.) A mi másodszor Mezőn Vilmos képviselő ur kívánságát illeti, azt szintén mellőzni kérem. Nekem reményem ugyan az, hogy ez a megindult mozgalom, a mely máris elégedetlenséget akar szítani előre . . . Mezőfi Vilmos : Nem tud róla senki. Wekerle Sándor miniszterelnök : . . . nem fog semminemű eredményre vezetni, mégis lehet, hogy abban a helyzetben leszek, hogy nem tudom csak munkásoknak kiadni azokat a lakásokat. (Zaj.) Én tehát ilyen megkötöttséget nem vállalnék magamra, hanem miután az egész törvényjavaslat czélja az, hogy a budapesti lakásviszonyokon segítsen, természetes, hogy a kiadandó szabályzatban ki lesz mondva, hogy ezek a lakások elsősorban az állami és j)edig főképen a vasgyár és államvasuti munkásoknak, és csak azután lesznek egyéb más munkásoknak is bérbeadhatók. Kérem ezek után a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés.) \ Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 3. §-t szemben Mezőfi képviselő elleninditványával elfogadni, igen vagy nem í (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a 3. §-t Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványával szemben elfogadja, és ennélfogva Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványa elesik. Továbbá egy toldást nyújtott be Bernát István képviselő ur. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Bernát István képviselő urnak ezen toldását megszavazni, igen vagy nem ? (Nem !) Ha nem, akkor kijelentem, hogy a ház nem szavazza meg a Bernát István képviselő ur által indítványozott toldást. Következik a 4. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 4. %-t), Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Szent- Királyi Zoltán jegyző: Bernát István! Bernát István : Azon rétegekhez, a melyek, ugy látszik, a kormánynak és a t. képviselőháznak támogatását különösen kikérik, kezdenek csatlakozni olyanok, a melyek eddigelé ebben a sorban nem voltak láthatók. Utalok t. i. arra, a mint méltóztattak talán épen a mai lapokból értesülni, hogy a budapesti pénzintézetek kartellt kötöttek, vagy vannak megkötendőben, a mely a kamatlábat igyekszik meglehetősen leszorítani, nevezetesen 3%-ra ugy, hogy a kamatláb 3%%-ot nem fog elérni. Ilyen körülmények között természetszerűleg a kamatláb leszorításából a takarékossági ösztön megcsökkenése fog származni. Azt kérdezhetik tőlem, hogyan hozom ezt a dolgot a munkáslakásokkal kapcsolatba ? A 4. §., a mely arról intézkedik, hogy a pénzügyminiszter felhatalmaztatik 12 millió 4%-os államadóssági kötvény kibocsátására, nagyon is alkalmas arra, hogy az emiitett dologgal kapcsolatba hozassék. Indítványom az, hogy vétessék be ezen szövegezésbe egy pótlás, a mely szerint a pénzügyminiszter ur felhivatnék arra, hogy ezen 12 millió 4%-os kölcsön kibocsátásánál elsősorban a belföldi piaczokat vegye figyelembe. Én azt hiszem, nem tévedek, hogy nagy közgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy mi, a kik unosuntalan arra vagyunk utalva, hogy kölcsönöket kössünk, ezek kötésénél végrevalahára a belföldi piaczokat is bizonyos kvótában részesítjük. Hiszen ő exczellencziája, a miniszterelnök ur, nemrég, alig pár hónap előtt jelentette Id, hogy a magyar pénzpiacz annyiban nagyon megerősödött, hogy az utóbbi időben, ha jól tudom, a legutóbbi öt évben évenként 100 millió korona értékű ilyen papirost vásároltunk vissza a külföldtől. Ha azonban méltóztatnak tudni, hogy ezen papirosok visszavásárlása rendszerint drágább árakon történik, mint a melyeken azok eredetileg a piaczra dobattak, ennek lehetőleges megg végett vagyok bátor azt az indítványt tenni, hogy módosittassék a 4. §. a következőleg : felhatalmazta tik a pénzügyminiszter, hogy a 12 millió korona beruházási szükséglet fedezése végett lehetőleg a belföldi tőke igénybevételével* ... A többi marad. Einök : Szólásra senki sincsen följegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. ház ! Igaz, hogy nyilatkoztam, hogy örvendetesen halad a saját állami adósságainknak itthon való elhelyezése, a mennyiben az utóbbi öt év alatt, ha nem csal emlékezetem, 30 perczentről közel 38 %-ra emelkedett, tehát az emissziót erős harmadán tul mindig itthon szoktuk elhelyezni. Igen boldog állam, a mely csak saját polgárainak adósa. Sajnos, mi ebben a helyzetben nem vag}mnk és idegen tőkére vagyunk utalva. Nem is tartanék oly akcziót mereven keresztülvihetőnek, hogy nagyobb emissziónál kizárólag a saját tőkéinket vegyük igénybe. Mert legyünk tisztában azzal, hogy azok a tőkék, a melyek a takarékbetétekben vannak elhelyezve, azok a mi közgazdaságunk forgótőkéi szoktak lenni, sőt nemcsak a közgazdaság forgótőkéi, de nagy mértékben rövidebb lejáratú jelzáloghitelek kielégítésére is szoktak használtatni, ugy hogy az, hogy e tőkéket természetes elhelyezkedésükön tul mesterséges eszközökkel vagy pláne kényszerrel igyekezzünk másutt elhelyezni, méltóztassék meggyőződve lenni, közgazdaságunknak nem volna előnye, hanem hátránya. (Igaz ! Ugy van !). Mi mindent elkövetünk arra nézve, hogy állami czimleteink lehetőleg idehaza legyenek elhelyezve. A mennyiben befolyásunk van, igyekszünk rávenni a takarékpénztárakat és egyéb pénzintézeteket likviditásuk érdekében, hogy e czimletekből nagyobb értékpapír-stockot tartsanak, sőt a postatakarékpénztár utján annyira mentünk, hogy ma