Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

894 356. országos ülés 1908 június 30-án, kedden. helyes volna, ha egy tervszerű programmot hallanánk a kormány részéről arra nézve, miképen képzeli, miképen óhajtja, miképen akarja állandóan a budapesti lakásviszonyokat megjavítani. Nem akarok, t. ház, kiterjeszkedni arra, a miket elmondott interpellácziómban a kormánytól kértem. Nem akarom elmondani, hogy bizonyos árszabályozásra volna szükséges, hogy a maximális árakat kerületek és utczák szerint statuáló törvényre volna szükség, mert én ezúttal csakis szorosan a napirenden lévő törvényjavaslatnál akarok maradni és tisztán csak arra szorítkozom, hogy arra kérjem a t. kormányt, hogy ezen javaslattal ne tekintse a budapesti lakásviszonyokat szanáló törekvéseit betetőzve, hanem ugy tekintse azt a kormány, hogy ez csak a kezdet, hogy sok munkát kell még végezni, ha Budapestnek ezen szörnyű és rémületes lakásviszonyait meg akarja javítani. Az indokolásban azt mondja a t. miniszterelnök ur (olvassa): »Annak az általános drágaságnak, a melynek nyomasztó súlyáról minden társadalmi osztály panaszkodik, bizonyára nem utolsó oka a munkabéreknek a munkásosztály által kierőszakolt többszörös emelése, a melyet magasabb termelési költség alakjában és a fogyasztási czikkek árában, lánczolatos teherháritás utján, hovatovább minden gazdasági ág és végeredményben maga a munkás is viselni kénytelen.« Ez egy igen tetszetős argumentum. Ezzel állandóan találkozik az ember, hogy az élelmiszerek drágaságának, a lakások, a szén drágaságának maguk a munkások az okai, a kik sztrájkokkal emelték a munkabéreket és az ily felemelt munkabéreket az egész fogyasztó közönségnek kell viselnie. Hát némi részben igaz lehet ez az indokolás, de hogyha ezt méltóztatott megírni, akkor miért nem méltóztatott az indokolásba belevenni azt is, a mit a t. miniszterelnök ur Nagy Dezső képviselő ur interpellácziójára adott válaszában hangsúlyozott, hogy t. i. a téglaárak is magasak, az építési anyag is magas és azok a bűnös kartellek, a melyekbe az egyes termelők egyesülnek, a kik az építéshez szükséges anyagot szolgáltatják, ezek a bűnös kartellek az okai elsősorban az építkezés drágaságának. Maga a munkabérek emelkedése, a munkássztrájkok nem az okai, csak következményei a megélhetés drágaságának. Ezt egyszer meg kellene jegyeznie oly kiváló államférfiunak, mint Wekerle Sándor miniszterelnök ur, mert az ilyen theoriákat ma már csak a magyar j>arlamentben lehet hangoztatni. (Mozgás jobb felöl.) Külföldi parlamentekben, a hol már szocziáldemokrata képviselők ülnek a törvényhozás termében és a hol a szoeziális megismerés magaslatára emelkedett már a képviselőház egyeteme. így argumentálni nem lehet, mert ez az argumentum nem felel meg a valóságnak. Van az indokolásban azonban még. egy kitétel, a melyre nézve tiszteletteljesen magyarázatot kérek a t. miniszterelnök úrtól. Azt mondja ugyanis a létesítendő munkásházakra nézve (olvassa): »E mellett erős gátat vet a létfentartás ösztönéből fakadt kivándorlási áramlatnak, fokozza a hazához való ragaszkodást« — s ebben igaza van — (olvassa): »és ezzel biztos utat jelez a munkásosztály politikai érettségének és józanságának olyatén fejlesztéséhez, a mely majdan lehetővé teszi a népjogok legszélesebb kiterjesztését és a politikailag kiforrott néprétegeknek az alkotmány sánczaiba tervezett bevitelét.« Teljes tisztelettel kérdem, vájjon elfelejtette-e már a t. miniszterelnök ur, hogy e képviselőház összeülése alkalmával, a trónbeszéd után szabadon, itt a házban kijelentette, hogy a kormánynak első és legsürgősebb feladata lesz a politikai jogokat a nép legszélesebb rétegeire kiterjesztem; a trónbeszédben és a miniszterelnök ur beszédében egy szó sem volt arról, hogy itt előbb a munkásházak létesítésétől teszi ezt a miniszterelnök ur függővé. Ha ez a majdan szó csak egy tollhiba, de nem szándék, — mert ebből józan észszel csak azt lehet kiolvasni, hogy a miniszterelnök ur azt akarja itt mondani, hogy akkor lesz majdan lehető a népjogok legszélesebb kiterjesztését eszközölni, ha ezek a munkásházak létesülnek, vagyis ha egészséges lakásviszonyok fognak uralkodni, — akkor a mikor a közvélemény méltán gyanakszik, hogy a t. kormány még idegenkedik attól az általános egyenlő titkos szavazati jogtól, mikor a kúriai biráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál 12 év van stipulálva mint meghosszabbítás, a mit a közvélemény szintén mint gyanús jelenséget regisztrál, hogy ez is annyit jelent, hogy az általános választói jog nem fog életbe lépni, akkor, a mikor a közvélemény ideges, jobban kellene vigyázni az indokolás megírására és nem kellene azt irni, hogy csak akkor lesz politikailag érett a munkásság, csak akkor lesz érdemes a választói jog gyakorlására, ha e beteges munkáslakásviszonyok meg fognak szűnni. Nem bocsátkozom hosszasabban e törvényjavaslat taglalásába, hanem tisztelettel kérem a határozati javaslatom elfogadását (olvassa): » Utasítja a képviselőház a pénzügyminisztert, hogy a Budapest székesfővárosban és környékén állami költségen létesítendő munkásházakról szóló törvényjavaslatintézkedéseit olyképen hajtsa végre, hogy 1909 szeptember 1-éig legkésőbb 6000 munkáscsalád befogadására alkalmas állami bérház elkészüljön.« Annak bírálásába sem akarok belebocsátkozni, vájjon a t, kormány olcsón vagy drágán vásárolta-e e telkeket. E téren teljesen tájékozatlan vagyok. Nem tudom megítélni, hogy a t.kormány azt a körülbelül 470.000 négyszögöl