Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-341

28 34-1. országos ülés 1908 június 10~én, szerdán. nek használatba véve, a míg a kettős sinpárak kiépülnek. Mihelyt a kettős sinpárak kiépülnek, feleslegesek lesznek. Már most milyen sok költségbe kerül üyen kitérőknek kiépítése és ilyeneken az üzemnek fentartása, azt is jól tudjuk. Jobb szeretném, ha egyes vonalakon kitérők helyett a Góliát-sineket már most lerakhatnák, ugy hogy ezeken a vonalakon az eddigi mozdonyok helyett, 400 tonnás helyett 600 tonnás hordképességű vonatok járatnának és ezzel a vonalnak üzemképessége 50%-kal emelkednék. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. B. Thoroczkay Viktor : Ha a vonalaknak üzemképessége ez által emelkedik, akkor azt hiszem, hogy egyelőre a bajon ily módon segitve volna. Ugyanigy vagyunk a vasúti állomások kibővitésével és ujaknak létesítésével. Ezekre csak bizonyos összegeket fordítunk évről-évre, azonban alig van még Magyarországon olyan vasúti állomás, a melyről el lehetne mondom, hogy teljesen ki van épitve. Ott van pl. a debreczeni vasúti állomás, a mely már tizenkét esztendeje épül és még most sincsen teljesen kiépítve. Azt hiszem, hogy még hosszú idő telik el, mig elmondhatjuk, hogy a debreczeni állomás is teljesen ki van épitve. Vagy nézzük csak a mozdony-áüásoknak szaporítását. Tudjuk, hogy 40%-a^a mozdonyoknak, a melyek egy áUomásra ki vannak rendelve, állásban szoktak maradni, a mig ezeket tisztítják és felszerelik. Már most hogyan áll a dolog ? Ugy, hogy nemcsak 40%-nak nincsen állása, hanem körülbelül még 20%-nak sincs, s igy bekövetkezik az, hogy pl. télvíz idején, mikor nagy hideg van, kénytelen az államvasút ezeket a mozdonyokat, miután állásuk nincs, a szabadban fűttetni és folyton fűtve tartani, a mi az államvasutakra nézve rendkívüli költséggel jár. Igaz, hogy most egyes mozdonyállásokat szaporítunk, azonban ez nem elégséges arra, hogy azon 40%-a a mozdonyoknak, a mely az állomásban vesztegel, elhelyezést nyerjen. Én megfigyeltem egy helyen, Szabadkán, a hol 80 mozdony teljesít szolgálatot, hogy csak 24-nek van állása. Most Szabadkán kettővel szaporítják a mozdonyok állását, azonban igy is csak 26 mozdonynak lesz áüása, mig a többi áüás nélkül lesz, künn lesz a szabadban, egész télen keU azokat fűteni, hogy neg ne rongálódjanak. (Zaj. Halljuk.' Halljuk!) Ezeket kívántam a beruházásokra nézve elmondani, azonban ezzel kapcsolatosan bátor vagyok a vállalkozásról is néhány szót mondani. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak az államvasutaknál, hanem egyáltalában a minisztériumoknál vannak az u. n. miniszteri házi zsidók, beprotezsált nagyvállalkozók. Nincsen olyan erő, olyan hatalom, a nielylyel ki lehetne őket onnan tuszkolni. (Zaj.) Hiába pályázik akárki más, mert ezeket onnan eltávolítani nem lehet. Már pedig nekünk nem áll érdekünkben az, hogy 5—6 nagyvállalkozót tápláljunk, hizlaljunk, hogy ezek a magyar állam pénzéből szerezzenek milliókat. . . (Igaz ! Ugy van ! baljelől.) Farkasházy Zsigmond: Ez is a szabadelvű rendszerből lett átvéve ! B. Thoroczkay Viktor: —hanem az, hogy a kisebb vállalkozókat is abba a helyzetbe juttassuk, hogy vállalhassanak munkát az államtól, hogy megélhessenek és ne legyenek kényszerítve külföldre vándorolni. Hiszen tudjuk, hogy ezek a nagyvállalkozók hogyan járnak el. Ök ugyanis en gros felváüalják a munkát, az egész munkának hasznát letejfelezik, zsebrevágják, azután kiadják az egész munkálatot több részletben kisebb vállalkozóknak, de ugy, hogy az a szegény kisvállalkozó örvend, ha száraz bőrrel a vállalatból kimászhatik, mert ritkán fordul elő, hogy az ily kis vállalatból haszonnal tudjon valaki szabadulni. (Zaj. Elnök csenget.) Kérem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék a kisvállalkozókra is gondot fordítani és méltóztassék őket támogatásban részesíteni, mert sem politikai, sem nemzeti, sem állami szempontból nincs érdekünkben, hogy három-négyöt embert tápláljunk, hizlaljunk és tegyünk milliomossá, hanem nemzeti, társadalmi, sőt adózási szempontból is sokkal helyesebb, ha száz meg száz kisebb vállalkozó család talál munkát és megélhetést. Hiszen azok is ugyanazt a munkát végzik el, a mit a nagyvállalkozók vállalnak magukra. Erre nézve beszédem végén bátor leszek határozati javaslatot benyújtani. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ugyanezzel kapcsolatban arra kell kérnem a t. miniszter urat, hogy arra is méltóztassék figyelemmel lenni, hogy a földmunkákat a földmunkásoknak adják ki. Magyarországon vannak a világ legjobb földmunkásai, kiket külföldön is sziveseo alkalmaznak. Egyes munkáscsoportok elvállalhatnák az 50—100.000 koronán aluli munkákat, és ha ezeket a munkákat közvetlenül megkapnák, nem lennének kénytelenek harmadik meg negyedik kézből elvállalni, a minek az a következménye, hogy végül semmijök sem marad. Sőt szemtanúja voltam oly esetnek, a mikor egyik alvállalkozó, talán harmadik, egy negyedik alvállalkozónak adta át és ez ugyanezt a munkát kubikosoknak adta át, a kik el is végezték. Azonban az utóbbi alvállalkozó közben elszámolt az elődjével és mielőtt kifizette volna a munkásokat, elillant. A szegény munkások hiába dolgoztak, bért nem kaptak és bottal üthették a megszökött vállalkozó nyomát. Sohasem akadtak rá és alig tudtak annyi pénzt szerezni, hogy hazamehessenek. Végül volna még egy kérésem a t. miniszter úrhoz, kapcsolatosan ezekkel a beruházásokkal. Ez szocziálpolitikai szempontból fontos. A mostani megélhetési viszonyok olyan nehezek, hogy a szegény embernek is szüksége van arra, hogy gyorsan utazhassék. (Igaz I Ugy van ! a baloldal hátsó padjain.) Nagyon helyes volna, ha gyorsított személyvonatokat rendszeresítenének, a minők külföldön vannak és ezekhez csatolnának III, osztályú kocsikat, sőt IV. osztályú kocsikat is állítanának be a szegény munkásnép részére. Ezzel tartozunk a szegényebb néposztálynak, a mely