Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-352

308 352, országos ülés 1908 június 2^-én, szerdán. évi június 20-án tartandó képviselőválasztásnál, dr. mádi Kovács János«. így alakult tehát a két párt programmja. A mienk az volt, hogy sem fuvart, sem ellátást nem adunk. (Félkiáltá­sok: Hát a külön vonat! Hát a spricczer ! Zaj és derültség.) Örvendek, hogy itt van Eátkay László t. képviselőtársam, a ki dunaföldvári lakos és is­meri a hangulatot, hogy mikor elmentünk Dunaföldvárra, a legnagyobb lelkesedést láttam a polgárok közt a mi zászlónk iránt. Akkor azt kérdezi Molnár Jenő t. képviselőtársam, a ki szintén lenn volt, hogy megkapták-e már a zöld czédulát ? Mikor pedig én szétosztottam a zöld czédulákat, nagyon megfogyatkoztak a lelkesülők. (Derültség.) Azt mondták, hogy ők fehér czédulát kaptak Szluha Istvántól, a ki igen jó függetlenségi volt, tőle is megkapták a napidijat és fuvarköltséget, és igy most is ragaszkodnak ahhoz. Én megmagyaráztam, hogy Szluha István a magyar földesúrnak nemes bő­kezűségével, miután a törvény is megengedte, nem vonta el tőlük ezen törvény szerint járó összeget, hanem megmagyaráztam, hogy azóta alakultunk függetlenségi 48-as balpárttá és mi tisztán elvi alapon akarunk küzdeni és még az erkölcstelen törvény által megengedett költsé­gekkel sem ajánljuk meg. Nagyon szomorú dolog, hogy nálunk anya­gilag szegény ember, •— hangsúlyozom, hogy anyagilag szegény ember — nem juthat be a képviselőházba. Én épen a szegény egyetemi hallgatók érdekében tartott beszédemben rámu­tattam a szegénységnek nagy jellemfejlesztő erejére. Ha megengedjük, hogy ezen felfogás tért hódítson, akkor ki van zárva a jövőben, hogy szegény ember, a ki ezeket az alkotmá­nyos költségeket nem tudja fizetni, a mi pedig bizony pár ezer koronára felmegy a legszűkebb számítás mellett is — ki van zárva, hogy az ilyen ember a nemzet törvényhozásának tagja lehessen. Ezen nekünk kell segítenünk. Nem hiszem, hogy az a sok kéjmselőtársunk, a kik közül soknak egész vagyonába került a megválasztása, vissza ne emlékeznék arra, hogy anyagilag őt magát is nagyon megrontotta a választás, más­felől az embereknek százai vannak, tehetséges, képzett emberek, a kiket az országgyűlési kép­viselőválasztások költségei tettek anyagilag tönkre, a kiket csődbe juttattak, a kiket érték­telenné tettek a közéletben. Hódy Gyula : (Zaj.) Nagyon helyes. Elnök (csengd): Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond (Hóiy Gyulának): Hát téged a nagy karaktered miatt választottak meg, a nagy nemzeti érdemeidért? (Zaj.) Elnök: Kérem ne méltóztassék egymás testi ós szellemi kvalitásait szellőztetni. (Derült­'ség. Zaj.) Szokoly Tamás (KbsUszól, Zaj,) Elnök: Csendet kérek, képviselő ur. így nem lehet tárgyalni. Méltóztassék folytatni. Nagy György: T. képviselőház! Méltóztas­sanak elhinni, kogy a paksi választás eredményét nem azért tartom olyan nagyon szomorúnak, mert talán a mi kicsiny lelkes seregünk meg­fogyatkozott volna egygyel; hiszen, ha azt láttam volna, hogy a lelkesedés, a politikai hitvallás miatt kellett kisebbségben maradnunk, abba bele tudtam volna nyugodni. De azt láttam, hogy ez tisztán azért tör­tént, mert anyagi eszközökkel nem rendelkez­tünk, mert a lelkesedést nem tudtuk az alkot­mányos költségek utján a szavazó-urnáig elvinni, azt láttam, azt tapasztaltam, hogy hiábavaló volt a választók lelkesedése mellettünk, hiába voltak sok százan a függetlenségi lobogó mel­lett, azt nem tudtuk olyan eszközök miatt diadalra juttatni, a mely eszközök nem az elv­nek, hanem tisztán a zsebnek kérdései. Nem akarok példákra hivatkozni. Az idő­közi választások alkalmával majdnem minden egyes esetnél ott voltam, ismerem igen sok kép­viselőtársunknak az általános választásoknál való megválasztását, nem hibáztatom őket, mert tudom, hogy hódolniok kellett annak a rossz szokásnak és egyszersmind a törvény erkölcs­telen in + ézkedésének is. De lehetetlen, hogy egyszer annak végét ne szakítsuk, lehetetlen, hogy egyformán ne küzdjünk azért, hogy végre alkalmat keressünk arra, hogy a nemzet igaz akarata tisztán nyil­vánuljon meg, hogy csak azok kerüljenek be a nemzet törvényhozásába, a kiket a szeretet, a bizalom, az általuk képviselt elv és szellem jut­tat diadalra. Ez nem képezhet pártjsrogrammot: mindnyájunknak, a kik kívánjuk a közélet meg­tisztítását, a kik azt kívánjuk, hogy igazán olyan parlament legyen együtt, a mely valóban a népet képviseli, mondom, mindnyájunknak óhaja, sőt követelése kell hogy legyen, hogy megteremtsük azt a módot, kiépítsük azt az utat, a melyen olyan emberek kerülnek be a parlamentbe, a kik mindenképen híven kizárólag a választók többségének akaratát képviselik. Hiszen nem mondom, nem állítom, hogy talán lelkeket vásárolt Kovács János képviselő ur; nem tett egyebet, mint a mit a törvény megenged, a mit mások is megtesznek, a mi nélkül nem választottak volna meg senkit sem. Én hiszem, hogy ha a mi örök ideálunk, a függetlenségnek nagy apostola, Kossuth Lajos lépett volna fel egy ilyen szokású kerületben, a hol ennyire hozzá voltak szokva az alkot­mányos költségek megtérítéséhez, bizony-bizony talán ő sem került volna ki győzelmesen a választásból. Hiszen én láttam az elv iránti lelkesedést és ezért fáj nekem, hogy az a zászló ott tisztán anyagi kérdés, tisztán pénzkérdés miatt elbukott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom