Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-352
352. országos ülés 1908 június 2b-én, szerdán. 299 Elnök: Nagy György képviselő urat illeti a zárszó joga! Nagy György: T. képviselőház ! (Halljuk!) Azt a határozati javaslatot terjesztettem volt elő a június 22-iki ülésen, hogy miután a szeszadóról intézkedő törvényjavaslatban a legkisebb üzemmel biró pálinkafőzdék, a kisüstök ujabban súlyosan megterheltetnek, s ez által végzetes veszedelem hárul a kisgazdákra, ennek a kormánynak, a mely ily törvényjavaslattal jött a parlament elé, bizalmatlanságot szavazzon a ház. T. ház ! Ha valakinek, ugy talán nekem fáj legjobban, hogy aggodalmam valóra vált. Tegnap a miniszterelnök ur ridegen kijelentette itt a házban, hogy igenis törekvését képezi a kisüstök megszüntetése. Azt hiszem, hogy ha azon időben, a midőn a függetlenségi párt a maga elvei mellett hiven kitartott; midőn a kisgazdák iránti szeretet nemcsak az ajkakon, hanem a szivekben is benn volt, egy pénzügyminiszter ilyen kijelentést mert volna tenni, a következő pillanatban a vihar elsöpörte volna őt a miniszteri székből. (Mozgás a baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Mi köze a kisüstnek a függetlenséghez ? (Derültség.) Nagy György: Igenis, függetlenségi politika a kisgazdák pártolása és a miniszterelnök urnak, mint pénzügyminiszternek és mint régi parlamenti férfinak igen jól kell tudnia, hogy a kisüstök megszüntetésével elsősorban, és azt lehet mondani, hogy kizárólag a kisgazdákat fogná sújtani. (Mozgás balfelől.) Érdekes a miniszterelnök ur beszédének az a része, a melyben azt igyekszik kimutatni, hogy a kisüstösök az ujabb súlyos megterheltetés daczára még kedvezményben, előnyben részesülnek. Azt mondja a miniszterelnök ur (olvassa) : »Még az itt eredetileg javasolt szigorítások mellett is az adóemelés folytán kedvezőtlenebb, illetve a gyümölcsfőzdékre nézve nagyobb lesz az a latitüd a mely az általányban szedett adókhoz viszonyítva, az ő fokozott adótétele szerint is járna. Ha felemeljük átlag háromról négyre a töltéseket a közönséges főzdéknél, ez annyit tesz, hogy a 33 koronát felemeljük 44-re. Ez a 140 koronához viszonyítva annyit tesz, hogy 87 koronára emelkedik a különbözet, a mely eddig 67volt.« Vagyis a miniszterelnök ur azt a pénzt, a melyet a kisüstön főzőknek nem kell megfizetniük, az adónak azt a részét mint nagy vívmányt, mint nemzeti kedvezményt terjeszti elő. Épen olyan beszéd ez, mint hogyha az összes adónemeket felemelnék 100%-kal és akkor nagylelkűen a 100%ból 75%-ot elengednének és azt kívánnák, hogy a nemzet örömujjongásban törjön M azért, mert 25%-os adóelengedésben részesült. Felemelik a kisüstök adóját is 1 koronáról — illetve 90 fillérről, mert 10 fillér volt a szeszadópótlék, — 1 kor. 40 fillérre és a miniszterelnök ur a ház helyeslése mellett bizonyítja, hogy az adónak 1 koronáról 1 kor. 40 fillérre való emelése voltaképen adóleszállitást képez. (Ugy van ! balfdől.)- ~ Bocsánatot kérek, talán a parlament nívója, komolysága megköveteli, azt, hogy ne is igyekezzünk a miniszterelnök ur ilyen argumentumaival harczolni. Sajnos, hogy ezen kérdéssel szakszerűen nagyon kevesen foglalkoztak. Sajnos, hogy ilyen kifejezések, mint a milyen a »laiitüd«, egyeseket véleményük megalkotásában megzavarnak, de a dolog vége az, hogy a miniszterelnök ur egy ilyen zavaros mondattal voltaképen gazdaságilag lehetetlen dolgokat állit és mégis tapsot arat az ilyen állításaival. Hiszen méltóztassék csak a mondat szerkezetét megnézni. Azt mondja (olvassa) : »Az adóemelés folytán kedvezőtlenebb, illetve a gyümölcsfőzdékre nézve nagyobb lesz az a latitüd« Tehát a »kedvezőtlenebb« és a »nagyobb« jelzőkkel játszik. A ki nincs tisztában a dolgok lényegével, az ebből még csak képet sem alkothat magának arról, hogy tulaj donképen mivel indokolja a miniszterelnök ur, hogy a szeszadónak 1 korona 40 fillérig való felemelése leszállítást jelent. S a miniszterelnök urnak ez a szakértelme fog ugy látszik nyilatkozni abban is, a midőn a ház többsége ezt a törvényjavaslatot majd a részletes táigyalás alapjául elfogadja. T. ház ! A miniszterelnök ur azzal igyekezik védekezni, hogy nem előkészületlenül hozta a javaslatot a ház elé, hanem ankéteket tartott e kérdésben és ott meghallgatta a szakértőknek minden osztályból és minden érdekcsoportból megnyilvánult véleményét. Többek között hivatkozott arra is, hogy meghallgatta a gyümölcsfőzők képviselőinek véleményét is. Hát én szeretném, ha névszerint nevezné meg a miniszter ur, hogy ki volt az a kisüstös, a ki elég vakmerő, elég hazafiatlan volt saját társainak érdekét elárulni. Nem hiszem, hogy a 68.000 kisüstös közül akadt volna csak egy olyan erkölcstelen is, a ki az ankéten nem tudom micsoda érdek befolyása alatt saját osztálya érdeke ellen beszélt volna, saját osztálya igazsága ellen lázított volna. Ismeren én az ilyen ankétek természetét. Berendelik a megszelídített szakértőket, a kiknek a véleményét már tudják előre, a kiknek ellenvéleményétől, erős, igazságos kritikájától nem kell tartani, a kik voltaképen csak a mázt adják meg a miniszteri javaslatnak, a kik erős, bátor kritika helyett csak az »ugy legyen«-t mondják ki. Mezőfi Vilmos: Áment mondanak. Nagy György: Kimutattam már az erdélyi birtokrendezési javaslat tárgyalásánál, hogy a javaslatnak egyik nagy hibáját és bűnét abban is látom, hogy nem hallgatták meg első sorban az érdekeltségeket, a kisgazdákat. Ezeknek véleményével nem törődik senki. Az ankétre mérnököket, ügyvédeket, képviselőket hívtak meg és így megtörtént, hogy a javaslat keresztülment számos hibájával, sok fogyatkozásával és most a gyakorlati keresztülvitel folyamán kell fájdalmasan taj^asztalnunk azt, hogy a kisgazdák érdekei nincsenek abban kellőkép megvédve. Erre a hibára duplázott rá a kormány most, a mikor ismét előjött a szeszadójavaslattal, a melyre nézve csak olyanok véle38*
