Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-350

350. országos ülés 1908 június 22-én, hétfőn. 265 vetkeztében, hogy a talaj nem elég jó, szeszfőzésre alkalmasabb, mint egyéb czélokra. A szilvának tékát csak nagyon kis része használtatik fel szántásra és lekvárkészitésre. Megjegyzem még, hogy cseresznyéből és almából is főznek pálinkát kisüstön. A gyümölcstermés hasznosításának tehát majdnem egyedüli módja a gyümölcsnek kisüstön szesszé való kifőzése. Ebből következik, hogy a termésnek kisüstön való kifőzése a gyümölcstermelő közönség létfeltétele. Ha a kisüstön való főzés adóztatás által olyannyira megnehezittetik, a mint a törvényjavaslat tervezi, akkor a gyümölcstermelés lehetetlenné tétetik és a közgazdaságnak ez az ága meg fog szűnni. A törvényjavaslat ugyanis a jelenlegi adót 73 %-kal emeli fel, de csakis a hengeralakú kisüstökre nézve, mert a teknikailag fejlődöttebb kisüstökre még magasabb adó rovatik ki a szerint, a mint azok leeresztő nyilassal, keverő készülékkel, nagyobb fűtési és párolgási felülettel birnak és igy ezen utóbbi üstökre az adófelemelés 100 %-ot is meghalad. Miután erről a törvényjavaslat 36. és 37. §§-ban foglalt intézkedések eléggé tanúskodnak és miután e rendelkezések hátrányait egyik előttem szóló t. képviselőtársam már részletesen ismertette, azokkal tovább nem kívánok foglalkozni. Eme kisszerkezetü üstökkel szemben az indokolásban az a vád támasztatik, a melyet szó nélkül hagyni nem lehet. Hivatkozás történik ugyanis arra, hogy különösen az 1904. és 1905. években 17,400.000 koronával kevesebb adó folyt be, mint a mennyit számításba vettek és az állam ezen összeggel meg lett károsítva. Ez a tényeknek meg nem felel és igy abszolúte nem igazolható a kisüstök eddigi állapotának a mebgolygatása. , Igaz ugyan, t. ház, hogy az egyszerű szerkezetű kisüst az naponként hat töltést is lehet elérni, de tekintve annak kis térfogatát, a mely nem nagyobb 50—60 liternél, tekintve a megdrágult fűtőanyagot és a pálinka foktartalmát, továbbá azt, hogy a közönségnek jogában állott eddig a házi szükségleteknek kielégítése czéljából szabadon, adómentesen főzhetni és végül tekintve, hogy az ily módon termelt pálinka nem kereskedelmi czikk, mert csupán saját fogyasztásra használják a kisgazdák: még a most érvényben levő törvénynek rendelkezéseit is reájuk nézve terheseknek kell tartanunk. A gyümölcstermelést, t. ház, csak a kisüstön az egyesek által iparszerüleg űzött pálinkafőzés utján lehet értékesíteni. Még ezúton is a gyümölcstermelők a középárnál többet el nem érhettek. A legjobb esetben egy hektoliter szilvának legmagasabb ára 5—6 korona volt. Az indokolásban foglalt az az állítás sem állhat meg, hogy a gyümölcspálinkafőzést iparszerüleg űzött egyének gazdagodtak. Ellenkezőleg áll a dolog. Nagyon sok esetben, minthogy ők nem egyesültek kartellben, a verseny következtében károsodtak. Egész biztossággal állithatom, hogy az eddigi fejlettebb kisüstfőzés-rendszer mellett legfeljebb a helyi KÉPVH, NAPLÓ. 1906 —1911. XX. KÖTET. értéket lehetett megkapni, 5—6 koronán tul az ár feljebb nem ment, és ez is csak akkor volt, a mikor a gabonatermés gyenge és a szesz ára magas volt. Normális viszonyok között azonban a hektoliter szüvának az ára négy, legfeljebb öt korona. Mostan az uj rendszer által az ilyen teknikailag fejlettebb szerkezetű üstöknél a szesztermelés 100 százalék adóval megterheltetik. Ezen megadóztatás természetes következménye, hogy a gyümölcstermelés beszüntettessék, a miáltal egész vidékek lakosai, kiknek száma több millióra is tehető, más jövedelmezőbb gazdasági ág hiányában kénytelenek lesznek koldusbotot venni a kezükbe, vagy kivándorolni. (Ellenmondások.) A czélba vett községi és szövetkezeti főzdék létesítése a helyzeten nem változtathat, mert egyrészről ezek életbe léptetése nagy szervi nehézségekbe ütközik, költséges, másrészről pedig azért, mert már eredetileg is káros kartel jelleggel birnak. A szesztermelésnek az állam részéről való monopolizálása a nép érdekében és általában az ország közgazdasági érdekébe ütközik, mert ezáltal elvonatik az illetőktől az a kenyérkereseti mód, a mely eddig meg volt, mivel — megjegyzendő, hogy a gyümölcstermelésnek a szeszfőzésnél való értékesítése mellett a kisgazdának még az a haszna is megvan, hogy a maradékot, a czefrét a szarvasmarhák és a disznók etetésére használhatja — másrészről pedig egy nagy gazdasági ág fejlesztésétől fosztja meg az ország közönségét és általában a közgazdaságot. En mindezeknek a rendszereknek, a szesznek községi vagy szövetkezeti utón, valamint az állam által való monopolizálásnak elvi ellensége vagyok, és ezúttal ezek iránt további fejtegetésekbe nem bocsátkozom. Óhajtásom az, hogy a kisüstösökre nézve a jelenlegi állapot változatlanul tartassák fenn. Mivel az eddigiekben is, gondolom, eléggé kimutattam, hogy a törvényjavaslat nincs összhangzásban a nép érdekeivel és közgazdasági szempontból is, a mennyiben csaknem kizárólag az állam financziáks érdekeit istápolja, káros következményekkel jár, azt el nem fogadom, hanem csatlakozom mindazon indítványokhoz, a melyek a kisüstösök érdekében előterjesztettek. (Helyeslés a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Csányi Sándor! Csányi Sándor: T. ház ! Csak igen röviden kívánom igénybe venni a ház türelmét, (Halljuk! Halljuk !) azonban nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy a tárgyalás alatt levő szeszadójavaslathoz néhány szóval hozzá ne szóljak, mert a törvényjavaslatot általánosságban sérelmesnek tartom a kisgazdák érdekeit illetőleg. Sérelmesnek tartom a kisgazdákra nézve ezt a törvényjavaslatot azért, t. ház, mert ők a maguk gyümölcseikért az adót már úgyis megfizették. Sokkal magasabb egy gyümölcsöskertnek az adója, mint egy I. osztályú szántóföldé, s különben is,. 34