Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-350

350. országos ülés 1908 június 22-én, hétfőn. 253 néztem annak megszavazását, abból indulva ki, hogy mesterséges eszközökkel nagyipart teremteni nem lehet, hogy állami és mesterséges eszközökkel nem lehet nagyipart létesíteni, de a t. képviselőház bölesesége másként határozott és megszavazta a törvényjavaslatot, mert azt állítják, hogy Magyarországon a szeszipar kiváló és oly magaslaton áll, (Halljuk! Halljuk!) hogy a külföldi fogyasztás egy részét is a nagy magyar ipari szeszgyárak látják el. Ha ez igaz, hol van a logika, hogy ezeket az ipari szeszgyárakat gyengitjük, másrészt pedig milliókat áldozunk a nagyipar kedvéért % Ebben logika nincs, ha csak nem az, hogy akkor, ha majd egyszer a szeszipar összeomlik, megint előálljon valamelyik miniszter ur és szép szavakkal, a melyeket a t. ház tapssal honorál, kijelentse, hogy meg kell menteni a sinylő szeszipart és erre a czélra újból milliókat fog áldozni az ország, ha csak nem ebből a czélból akarják most gyengíteni a szeszipart, hogy aztán újból üdvözöljünk egy megváltót! (Mozgás.) De kifejtettem, hogy alapjában véve nekem mindegy, hogy a nagy szeszipari üzemeket mind megszüntetik-e a mezőgazdasági szeszüzemekkel együtt, vagy sem, mert végczélom az volna hogy egyáltalán ne gyárthassák ezt a méreganyagot, a pálinkát. De ha már gyárthatják, akkor sehogy sem értem, miért dobálózunk a nagyipar védelmének frázisával akkor, a mikor viszont ezzel egy virágzó nagyipart gj^engiteni, tönkretenni akarunk. (Markos Gyula közbeszól. Zaj. Elnök csenget.) Ha tudnám, hogy a mezőgazdasági üzemek tulajdonosai pálinkát nem fognak eladni és ha nem tudnám, hogy a múlt termelési időszakban a mezőgazdasági üzemek kartellt kötöttek a gyűlölt szeszgyárakkal a pálinkának egységes ára tárgyában, akkor azt mondanám, hogy igen erkölcsös czél a mezőgazdasági szeszfőzés ; de ha kartellt kötnek az ipari szeszgyárakkal és szabályozzák a pálinka árát, akkor azt mondom, hogy ép oly erkölcstelen a mezőgazdasági szeszgyár, mint az ipari. (Zaj. Markos Gyula közbeszól.) Elnök (csenget) : Markos Gyula képviselő urat kérem, ne zavarja folytonos közbeszólásaival a szónokot. Mezőfi Vilmos: Markos képviselő urat én soha kielégíteni nem fogom. Mikor a budapesti házbéruzsorásokat pellengérre óhajtottam állítani, akkor azt mondotta : mit beszélek a házi urak ellen; most meg, mikor a mezőgazdasági szeszgyárakról beszélek, azt mondja, hogy az ipari szeszgyárakat pártolom; őt sohasem lehet kielégíteni. De azt sem szeretném, t. ház, ha megint az a sanda gyanú merülne fel, a mely a nagyipar védelmére megszavazott millióknál felmerült és kifejezésre is jutott, hogy talán a kormány e miihókat nem is önzetlenül a nagyipar védelmére fogja fordítani, hanem bizonyos kedvezéseket fog tenni; egyik gyáros kedvesebb lesz neki, mint a másik ; egyik gyáros talán nagyobb szolgálatot fog neki tenni, mint a másik. Mert ne felejtsük el, hogy ez a szeszkontingens egy nagy vagyon; azt állítják, hogy 1000 hektoliter szeszkontingens évi tiszta jövedelme feltétlenül tesz 12.000 koronát (Zaj.) és a Mt a pénzügyminiszter megajándékoz például 10.000 hektoliter szeszkontingenssel, az boldog ember, mert egy hét múlva már el tudja adni magát a szeszkontingensjogot ezrekért. (Mozgás.) •De én ebbe nem akarok belemenni, csak tisztelettel azt kérem a t. háztól, utasítsa a pénzügyminisztert, hogy mondjon nekünk egy normát, statuáljon a törvényjavaslatban bizonyos feltételeket arra nézve, hogy kiknek adható a szeszkontingens. Hiszen láttuk, hogy máris viták dúlnak ; a képviselők egyik része a Felvidéknek kér, a másik az Alföldnek (Felkiáltások bal/elől: Ennek is! Annak is !) a harmadik rész Erdélynek kér. Méltóztassék tehát normát adni arra nézve, kik azok a dicső, derék hazafiak, a kiknek a haza eszközeiből, milliók adófilléreiből ilyen jövedelmező üzletecskék fognak jutni. Hogy a pénzügyminiszter urnak alkalmat adjak arra, hogy az ebben a tekintetben felmerülhető gyanakodást elnémítsa, ajánlom következő indítványom elfogadását (olvassa) : utasítja a képviselőház a pénzügyminisztert, hogy a képviselőháznak esetről-esetre tegyen arról jelentést, hogy az összes kontingensből kinek hány hektoliter szeszkontingenst juttat«. Azért indítványozom ezt, hogy a képviselőház mindenkor abban a helyzetben legyen, hogy elbírálhassa, vájjon a pénzügyminiszter ur valóban általános közgazdasági és mezőgazdasági érdekből adja-e a szeszkontingenst és nem fordittatik-e a szeszkontingens jogosulatlan kortesszolgálatok jutalmazására. Még csak egy megjegyzést volnék bátor tenni a szeszkontingensről. Igazán sajnálom, hogy én, a ki a j)énzügyminiszter ur pénzügyi tudásán jóval mélyen alul levőnek érzem magam, vagyok kénytelen a miniszter urat erre figyelmeztetni. A törvényjavaslatot ugyanis azzal a megokolással terjesztette elénk az előadó ur, s a pénzügyminiszter ur, hogy az állam megrendült hitelviszonyai és a bevételek és kiadások közötti egyensúly helyreállítása teszi szükésgessé, hogy a szeszadóból magasabb jövedelmünk legyen. Mikor ezt olvastam, elővettem a nemrég megszavazott, a kedves szájkosár-paragrafus uralma alatt megszavazott költségvetést és azt tapasztaltam, hogy az valami 20.000 korona fölösleggel záródik. Deficzit tehát nincs. Miért van tehát erre a 40 millió adóemelésre szükség, a mikor a bevétel és a kiadás közt megvan a harmónia ? Ezért megint fölébred bennem az a sandagyanu, (Derültség.) hogy a pénzügyminiszter ur talán csak azért akarja velünk ezt a 40 millióval több szeszadót megszavaztatni, mert előre be akar harangozni a létszámemelés okozta többköltségnek, vagyis ha megszavazzuk a törvényjavaslatot tulaj donképen a létszámemelést szavazzuk meg. (Ellenmondás.) Ha nem igy van, ha a 40 millió ;nem a létszámemelésre kell, végtelenül örvendek ;neki, mert akkor a létszámemelés sem jön, az pedig nekem óriási örömöt okoz.