Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-350

248 350. országos ülés 1908 június %2-én, hétfőn. Hogy t. képviselőtársam téved, árra van ne­kem egy olyan tanúm, a Iá előtt Buzáth képviselő ui is meghajlik és ez a tanú nem más, mint a mi geniális pénzügyminiszterünk, Wekerle Sándor, a Id a törvényjavaslat indokolásában azzal vigasztal meg bennünket, a kik ezen vigasztalására rászoru­lunk, hogy nem kell attól tartani, hogy a felemelt szeszadó csökkenteni fogja a szeszfogyasztást, sőt megvigasztal, a mikor mondja, hogy a felemelt szeszadó inkább szaporítani fogja a szeszfogyasztók számát. A törvényjavaslat indokolásának 67. olda­lán szószerint a következőket mondja az igen t. pénzügyminiszter ur (olvassa) : »De példát szolgál­tat erre a nálunk tapasztalható azon körülmény is, hogy szeszfogyasztásunk a legutóbbi években ál­landóan emelkedést mutat, daczára annak, hogy a szesznek ára több, mint 33 %-kal növekedett. Mindezek a körülmények megokolják azt , hogy az állami bevételeknek szükségessé vált fokozása első sorban a szeszadó emelése utján történj ék.« Ez azt jelenti, t. ház, hogy a pénzügyminisz­ter ur konstatálja, hogy az utolsó években, bár 33%-kal növekedett a szesz ára, a szeszfogyasztás mégsem csökkent, hanem növekedett. Innen van az, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur 808.000 hektoliterben állapitj a meg a szeszkontingenst, habár leszállítja 20%-kal a szeszkontingens vár­ható mértékét, de ezt csak átmenetileg szállítja le, mert meg van győződve az igen t. pénzügyminisz­ter ur arról, hogy az ex-kontingens, a gyümölcs­pálinka fogyasztásának a mértéke csak emelkedni fog, a magasabb adótételek daczára. Igaza van az igen t. pénzügyminiszter urnak abban, hogy való­ban emelkedni fog a szeszfogyasztás mértéke. És itt, ha meg méltóztatnak engedni, bátor vagyok hivatkozni egy régi elhunyt, a világtör­ténelemben nagy szerepet játszott, szintén nagyon geniális ]:>énzügyminiszternek, Neckernek a mon­dására, a ki XVI. Lajost és udvarát mentette meg egy időben a pénzügyi összeomlás veszedelmétől. A mikor ez a geniális pénzügyminiszter egy alka­lommal ujabb adótételeket állapított meg és meg­terhelte velük Prancziaország polgárait, XVI. Lajos, ez a jóindulatú fejedelem, kérdezte tőle, hogy vájjon nem lázongnak-e Paris polgárai, hogy ime, ujabb adóval terheli őket az állam ? Erre azt mondta Necker: Felséges uram ! Káromkodnak, szitkozódnak, zúgolódnak, lázongnak, de ez nem baj, nem jelent semmit; megfizetik ők szépen ezt a felemelt adót is. Újra zavarba jutott Franczia­ország pénzügye, a mi a XVI. Lajos udvarában meghonosult mérhetetlen pazarlás után nem is volt csoda. Ismét Neckerhez fordultak, hogy újra emelje az adót. Megint megkérdezte a fejedelem, hogy mit szól hozzá a nép. Erre azt mondta Necker : Felséges uram! Nagy baj van. A nép nem zúgoló­dik, nem káromkodik, nem szitkozódik, nem lá­zong ; tele vannak a korcsmák és a vendéglők, mulat és iszik. Ez nagy baj, mert a nép érzi, hogy már nincs veszíteni valója. (Zaj a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, ebben a helyzetben van most Magyarország is. (Derültség.) A népnek ma már nincs veszteni valója, (Felkiáltások a bal­oldalon : Ugyan, ugyan!) ezért nem zug a fel­emelt adó ellen. Olay Lajos : A magyar paraszt a legboldogabb a vüágon ! Micsoda bolond beszéd ez ? (Zaj.) - j Elnök: Olay Lajos képviselő urat rendre­utasítom. Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Ez az oka, hogy a nép némán veszi tudomásul a t. kormány­nak minden cselekedetét, a melylyel növeli az adókat, a közterheket. Ezért van, hogy ez a nép némán veszi tudomásul a kvótaemelést, a közös hadsereg költségeihez való hozzájárulás arányá­nak emelését és ez az oka, hogy a nép némán fogja tudomásul venni a létszámemelést is. (Zaj.) Mert ennek a népnek ma már nincsen veszteni valója. Ezt bizonyítják a legutóbbi időközi képviselő­választások is, a hol daczára ezeknek a nagy ter­heknek, bizalommal van a nép a t. kormány és a többség iránt, mert azt mondja, hogy most már ugy sincs vesztem valója. (Derültség.) Nagy Dezső : Ez aztán nyakatekert okoskodás ! Mezőfi Vilmos: Ha ezt a t. miniszterelnök ur meggondolja, akkor nem igen fog örvendezni azon, hogy daczára a felemelt szeszadónak, előre­láthatólag csak növekedni fog a szeszfogyasztás és be fog teljesülni a pénzügyminiszter urnak az. a rendelkezése, hogy a 80 milliónyi szeszadóból befolyó jövedelem helyett 120 millió korona évi, jövedelme lesz az államnak. De más ok is magyarázza és kétségtelenné ­teszi, hogy miért fog emelkedni a szeszfogyasztás, más ok is indokolttá teszi, hogy bár ez a törvény­javaslat a szeszadót emeli, mégsem fogadom el azt, holott igen szívesen elfogadnék bármilyen törvényjavaslatot és törvényes intézkedést, a mely a szeszfogyasztást lehetetlenné tenné — esetleg óriási magasra emelt adótételek, vagy bármilyen más intézkedések utján is. De mert én nem látom ebben a törvényjavaslatban azt a czélt, hogy a szeszfogyasztást korlátozza, mert ez a törvény­javaslat ezt elő nem mozdítja, hanem épen az ellenkezőre visz, nem fogadhatom el a javaslatot. T. képviselőház ! Valaki — gondolom Nagy Sándor képviselő ur — azt mondta itt a házban, és maga a miniszterelnök ur is mondjg a javaslat .' indoklásában, hogy azért helyes és okos az államnak épen a szeszre nagyobb, magasabb adótételt kivet­nie, mert P szesz fogyasztása nem életszükséglet. En be akarom bizonyítani, remélem, hogy sikerülni is fog, mert igaz, hogy Magyarországon ? szeszfo­gyasztás igenis, életszükséglet, hogy Magyarorszá­gon sok szegény embernél a szesz helyettesíti a mindennapi kenyeret és hogy Magyarországon a szesz táplálék, habár semmi tápláló erő nincs benne. Hódy Gyula : Szkicsák is ezt mondja. (Derült­ség.) Mezőfi Vilmos: A nagy tömegeknél azonban táplálékszámba megy a szesz, mert ugyan kire is

Next

/
Oldalképek
Tartalom