Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

Í24Ó 3í9. országos ülés 1908 június 20-án, szombaton. ezáltal éretett el az, a miért épen ezen utóbb említett laphireknek én is igazat kell hogy adjak, hogy bizony ez a kiállítás — nekem fáj ezt kimondani legjobban, a ki két évig éltem úgyszólván ennek az eszmének és ezért dolgoztam —• nem vitetett ugy keresztül, mint a hogy azt Magyarország méltósága, állami önállósága és gazdasági helyzete megkívánta volna. Mielőtt rátérnék azokra a hibákra, a melyeket ennél a kiállításnál elkövettek, elsősorban is engedje meg a t. ház, hogy röviden előadjam, hogy miképen jött létre a londoni magyar kiállítás. Az eszme 1906-ban keletkezett bennem Londonban, a mikor épen gr. Apponyi Albert miniszter ur szives jóvoltából, az angol nagykövetségnek szíves támogatásával, a magyar boroknak egy levezető csatornát biztosítandó a tulprodukczió esetén, Angliában kerestem egy piaczot, a melyet ezelőtt valaha a magyar bor már elfoglalt. És ismét Angliába kívántam a magyar borok bevezetését elérni. Bizonyos támpontok és sok jel arra mutatott, hogy igenis meg lehetne a magyar borok exportját Angliában teremteni. Hazajövet Darányi Ignácz fölmivelésügyi miniszter ur őexczellencziájának tapasztalataimról referáltam. Londonbon akkor, őszszel, egy nemzetközi élelmiszerkiállitás volt alakulóban és rendezés alatt és én arra kértem a miniszter urat, hogy mi vennénk részt nyersterményeinkkel, különösen azokkal, a melyek az élelmiszerek körébe vágnak ezen a kiállításon, s így nevezetesen borral is. Ez azonban akkor nem sikerült. Tovább tanulmányoztam ezt a kérdést és felbuzdulva különösen az 1907-ben Ausztria által ugyancsak Londonban az Earl's-Court-ban rendezett kiállítás sikerén, a mely az osztrák-angol konzulátus jelentése szerint 25 %-kal emelte Ausztria kivitelét a kiállítás következtében, tovább bolygattam ezt a kérdést és később a nyilvánosság terére léptem vele, megírván a Magyar Birkában az első czikket »Magyar termeivények kivitele Londonban« czim alatt. Meglehetős szimpatikus hangulatot keltett ez a sajtóban, annyira, hogy ezen felbuzdulva, véleményt kértem Magyarország összes e részben irányadó faktoraitól, intézményeitől, így nevezetesen első sorban az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettől, az Országos Iparegyesülettől, az Országos Kereskedelmi Egyesülettől, az ország összes kereskedelmi és iparkamaráitól, a Képzőművészeti Társulattól, az Iparművészeti Társulattól, szóval mindazon intézmények élén álló, a gazdasági és kulturális téren vezető férfiaktól és valamennyitől egyértelmüleg azt a választ kaptam, hogy a londoni kiállítás eszméjét helyesnek és szükségesnek és az ország érdekében lévőnek tartják. Én tehát egy perczig sem kételkedtem tovább, hogy ezt az eszmét meg kell valósítani. Miután mindenki biztatott az országban, nem gondolhattam arra, hogy ez csak a fellelkesedő magyar szalmaláng lesz majd. így történt t. ház, hogy egy előkészítő bizottság alakult meg az én felhívásomra 1907 év nyarán, júliusban, a mely előkészítő bizottságban számos képviselőtársam és Magyarország gazdasági életének vezérférfiai vettek részt. Az előkészítő bizottság négy hónapon át derekasan működött, tisztán önzetlen munkálkodást folytatott, sőt anyagi áldozatot is hozott, a saját tagjai adtak össze kisebb-nagyobb összegeket, hogy az előkészítő bizottság egy központi irodát tarthasson fenn, és igy azután az összes kamarák és gazdasági egyesületekkel a kontaktust fenntartván, megalakultak a szakbizottságok és a szakbizottságokban le tárgy altatott négy hónapi működés után mindaz, a mivel Magyarország a Londonban rendezendő magyar kiállításban részt vehet. Az ország legjelesebb férfiai szentesitették tehát azt az eszmét, hogy az igenis helyes. Együtt volt már a kiállítás minden attribútuma, már kiállítók szerzésével foglalkozott az előkészítő bizottság, és 490 magánkiállitó: nagy uradalmak, iparosok tömörültek az eszme mellé, a gyáriparosok legnagyobb része kijelentvén, hogy a kormány hozzájárulásáról teszi függővé állásfoglalását a részvételre nézve. E momentumnál meg kell egy kissé állnom. Magyarországon tudniillik abban a szánalmas helyzetben vagyunk, hogy itt, a hol legjobban kereshetnők az önállóságot, mindenki mindent a kormánytól vár. Sajnosán kellett tajjasztalnom továbbá azt is a kiállítás további folyamán, hogy a kiállítók nagy része épen azért maradt el, mert nem látta a kormány részéről azt a nagy buzdítást, a melyet várt volna, s az a se hideg, se meleg viselkedés a kormány részéről teljesen visszatartotta Magyarország iparos és kereskedő közönségét. Az előkészítő-bizottság működése közben megjelent az élelmes angol bussiness-ember is, és felajánlotta a kormánynak 300.000 koronáért Earls-Court területét- Én mutattam be az illetőt a kormánynak; ő exczellencziája a miniszterelnök ur igen szívesen fogadta és kijelentette, hogy az eszme nagyon szép, tessék egy memorandumot beadni, a kormány majd fog felette határozni. A kormánynak úgyszólván majdnem minden tagja magáévá tette az eszmét. Az előkészítő bizottság ezáltal egy ujabb impulzust kapott arra, hogy tovább dolgozhasson, itt egy lesz az egész nemzet és a kormány. Ha igy lett volna, akkor igazán gyönyörű kiállítással állhattunk volna a külföld elé. De nem igy történt. Earls-Court igazgatója, ismétlem, felajánlta ezt a területet, a melyért Ausztria előtte való évben BüO.OOO koronát fizetett, 300.000 koronáért. Ha ezt a kormány megadja, akkor a kormány lett volna ur Earls-