Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

232 Si-Ú. országos ütés Í908 június 20-án, szombaton. Ugron Gábor: A házban azt czáfoljuk meg, a mit itt állítottak. Farkasházy Zsigmond: Ezt a parlamenti elméletet eddig még igazán nem ismertem. Ugron Gábor : Azt már látom, Hogy semmifélét sem ismer, mert akkor nem ülnénk most itt! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Azt mondotta a miniszterelnök ur . . . _ Ugron Gábor: Össze-vissza szalmázik! Farkasházy Zsigmond: . . . hogy a szesztermelők károsodnak azért, mert 80 krajczárjával vásárolják össze hektoliterenként a szilvát. (Zaj. Közbeszólások.) Hát bocsánatot kérek t. képviselőtársam, én nem tudom, van-e ilyen vidék az országban. Én csak azt tudom, hogy az én kerületem, a mely ezen törvény által a legnagyobb mértékben érdekelve van, nagy részben szilvatermelő és nem is sajnáltam a fáradságot, hogy direkte leutazzam a kerületbe és érdeklődjem ennek a törvénynek ottani hatásáról. Egy hang (a baloldalon): Kár, hogy visszasietett! (Derültség). Farkasházy Zsigmond: Kérdést intéztem, nem az intelligens emberekhez . . . Ugron Gábor: Az meglátszik. Farkasházy Zsigmond: . . . hanem felmentem a legmagasabb havasok közé — nem épen havasok azok, — ott még nincsen éjjen hó, de ez a vidék egészen a havasok aljánál van és még gyümölcstermő vidék. Megkérdeztem az odavaló lakosságot, hogy milyen áron szokták értékesíteni a szilvát ? Erre azt a feleletet kaptam, hogy jó esztendőben kapnak érette 3 forintot, sokszor 3 forint 20 krajczárt is. Ugron Gábor: Mennyiért? Farkasházy Zsigmond : Hektoliterenként. (Ellenmondások). Kedvezőtlenebb esztendőkben pedig 2 forint 20, vagy 2 forint 50 krajczárt. Ugron Gábor: Az lehet! Farkasházy Zsigmond: Mivel, t. ház, ezeket az embereket a legkönnyebben meg lehet károsítani, azért kérdeztem ezt ő tőlük, mert bizony sajnos, . . . Ugron Gábor: Nagyon kis értelmük van! Azért kérdezte. Farkasházy Zsigmond: . . . nagyon nagy mértékben ki vannak téve az uzsorának és mindenféle visszaélésnek, társadalmi téren, kormányzati és közigazgatási téren. Mondom, ezek a legprimitivebb emberek adták nekem azt a választ és ebből azt vélem következtethetni, hogy a t. miniszterelnök ur midőn azt állította, hogy a gyümölcstermelőket megkárosította a nagy üstösöknek konkurrencziája, tévedt, vagy rosszul volt informálva. (Mozgás balfelöl.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ő segíteni akar azon a bajon, hogy spekulánsok olcsó pénzért összevásárolják a termést. Hogyan akar segíteni ? Nagyon érdekesen. Azt mondja, hogy létesíteni fog az egyes községekben szövetkezeti vagy községi szeszfőzdéket, vagy ha ez nem sikerül, egyes megbízható embereknek fogja kiadni azokat a kedvezményeket, a melyek a nagyban való gyümölcspálinkafőzéssel fognak járni. Hát én ebben a kijelentésben látom ennek a törvényjavaslatnak titkos czélját, azt a szándékot, a melylyel a t. minisztereink ur követi azt a következetesen folytatott politikáját, hogy a mai többséggel szembenf magának a hatalmat biztosítsa. Ezt leszek bátor pontosan bebizonyítani. (Mozgás balfelöl.) Egy hang (a bal oldalon): Fából vaskarika! Farkasházy Zsigmond: Igenis, mert az az intézkedés, a melyet a t. miniszterelnök ur kilátásba helyez, nem egyéb, mint egy újfajta kortesszervezet létesítését czélzó intézkedés. Ezt leszek bátor bizonyítani és hogy milyen hatással lesz a törvénynek ez az intézkedése, arra is leszek bátor kitérni. Már az imént emiitettem, hogy semmiféle kedvezmény nem fogja kielégíteni azt a kisgazdát, a ki nem lesz többé abban a helyzetben, hogy a fmánczot kijátszsza, az által, hogy többször tölti meg az üstjét és azért kizártnak tartom, hogy a kisüstösök ebbe szépszerével belemen jenek, hogyha ezért kárpótlást kajmak is. De mód, a melylyel őket kárpótolni akarják, t. i. a községi és szövetkezeti szeszfőzdék felállítása, olyan labilisán van benne a törvényben, olyan homályosan van ez az intézkedés megszövegezve, hogy nyilvánvaló az a szándék, hogy itt olyan dolgokat csináljanak, a melyeket nyíltan megvallani nem mernek vagy nem akarnak. Bátor leszek szerény nézetemet előadni, már csak azért is, hogy alkalma legyen az igen t. miniszterelnök urnak vagy helyettesének, az igen t. államtitkár urnak, hogy ezt a kombinácziót, a mely ezen intézkedésből következik, megczáfolja. Lesz szerencsém rámutatni arra, hogy milyen konzekvencziái lesznek azon intézkedésnek, a melyet itt részben a törvényből veszek ki és a melyre nézve részben informácziókat kaptam. Nevezetesen, ha miniszterelnök ur el is van készülve arra, hogy a községi vagy szövetkezeti szeszgyárakat vagy szeszfőzdéket az ország különböző részeiben nagyobb mennyiségben felállít, egyhamar nem fognak azok felállíttatni. Magam is kérdést intéztem hozzá az iránt, hogy hány ilyen szövetkezeti vagy községi szeszfőzdét szándékozik a közel jövőben felállítani; azt válaszolta, hogy a számra nézve ma még nincsen tájékozódva, de mindenesetre nagy számban fogja azokat felállítani, a mely szám 1500 és 2500 között mozog. Ez már olyan jelentékeny momentum, hogy, miután én a helyes irányban vezetett szövetkezeti eszmének általában hive vagyok, ebben bizonyos megnyugvást leltem