Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-349
226 3í9. országos ülés 19Ő8 június 20-dn, szombaton. mezőgazdaságot ? Ki meri mondani, hogy országos érdek volna, hogy ez a 685 ember 10 — 20 ezer koronányi ajándékot kapjon? Én, t. ház, ebből a szempontból, mert azt látom, hogy itt egyik honpolgártól elvonnak vagyont és a másik honpolgárnak, a ki arra abszolúte nem szolgált rá. oda ajándékoznak állami vagyont, teljesen indokoltnak tartom az ellenzést. De, t. ház, hogy a kormány ezen az állásponton van, hogy a kormány maga belátja, hogy itt egy abszurdomot, egy igazságtalanságot csinál — nem akarom mondani, hogy inkorrektséget követ el, bár kétségtelen, hogy helytelen dolgot cselekszik nemzetgazdasági szempontból — annak legjobb bizonyítéka az, hogy ő kártéritést ad ezeknek az ipari szeszgyárosoknak azért, hogy a kontingenst elveszi tőlük. Hát engedelmet kérek, a legelemibb logikából következik, hogy ha azt az álláspontot foglalja el a t. kormány, hogy ez nem magántulajdon, hogy ez olyan vagyon, a melyet a kormány ajándékozott ideiglenesen és igy bizonyos idő múlva vissza is vehet, akkor méltóztassék konczedálni, hogy lelkiismeretlenség, bűn, törvénytelenség, alkotmányszegés és az állam érdeke ellen való cselekvés az, ha kivesznek 3 ós ! /s milliót az állam pénztárából. Mezöfi Vilmos: Hét milliót! Farkashazy Zsigmond: Vagy pláne, hét milliót és oda ajándékozzák azt gazdag embereknek. (Zaj.) Hiszen ez egy abszurdum. Ha nem magántulajdon az a kontingens, akkor miért adnak hét milliót, mint Mezőn kéj3viselőtársam mondja, azoknak a szeszgyárosoknak? De, t. ház — mondom — érzi a kormány maga is, hogy itt teljes ig gtalanságot és abszurdumot követ el és azért direkte lekenyerezi ezeket az ipari szeszgyárosokat és kvázi megvásárolja tőlük . az engedelmet arra, hogy azután a kisgazdákat sanyargathassa. (Ugy van! bál felől.) T. ház! Én azt találom, hogy az a három ós fél millió — én legalább ennyinek számitottam ki, lehet, hogy tévedek — vagy az a bét millió . . . (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a baloldalon: Értekedetet tartanak!) Egy hang (a baloldalon): Balpárti értekezlet! (Halljuk! Halljuk!) Farkasházy Zsigmond: Tény az, t. ház — vagy legalább is jogosult, — hogyha ők követelik maguknak ezt a kontingenst, abban az esetben, igenis, nemcsak ezt a kontingenst kell nekik megfizetni és nemcsak ilyen áron kell azt megfizetni, hanem az egész kontingenst, a mit elvonnak tőlük, meg kell nekik fizetni a kontingens hektoliterjének valódi értékében, nevezetesen 80 koronában. Vagy pedig nem áll az, hogy ez magántulajdon volna és ekkor az a hét millió semmi egyéb, mint hogy ezzel megvásárolja a t. kormány az ipari szeszgyárosoktól az engedelmet arra, hogy az ország lakosságának millióit azután azzal a negyven millióval megterhelje. Már mostan, t. ház, vegyük szemügyre a mezőgazgasági szeszgyárakat. Igaz, hogy a mezőgazdasági szeszgyárosoktól is megvásárolja a t. kormány az engedelmet arra, hogy a kisgazdákat megsarczolja. megvásárolja azzal a kontingensmennyiséggel, a melyet neki odaajándékoz. És merem állítani, hogy ezen ajándék, a melyet az állam kasszájából ad a kormány a mezőgazdasági szeszgyárosoknak, nem felel meg az igazságosság és egyenlőség azon mértékének, a melylyel egy parlamentáris kormány az ország érdekeit képviselni tartozik. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! balról.) De, t. ház, hiszen a mezőgazdasági szeszgyárosok is a legnagyobb mértékben elégedetlenek ezzel a törvénynyel és van is okuk erre, mert hiszen az ő érdekeiket is megnyirbálja egy kissé a t. kormány és bár nekik igen hathatós és energikus képviselőik vannak itt e házban és voltak azon ankéteken is, a melyeken ezen kérdések eldőltek, mégis megtörtént, hogy a kormány itt is abba a koalicziós inkonzekvencziába esett, a melyet ezen törvényjavaslatnál és egész működésénél szemlélhetünk. Nevezetesen a t. kormány, midőn a szeszadóreformről először kezdett beszélni, azt mondotta, hogy jövedelememelkedést elsősorban attól akar nyerni, hogy megszünteti azt a bonifikácziót, a mely jelenleg a mezőgazdasági szeszgyárosnak jár. Megvallom, hogy ezt az eljárást nem tartottam volna összeegyeztethetőnek azzal az általános irányzattal, a melyet a t. kormány és a t. többség a középosztály megerősítésének és a mezőgazdaság érdekei hathatós istápolásának jelszavai alatt követ. Nem tartottam volna ezt helyesnek, de igenis jogosultnak és indokoltnak tartottam volna, hogyha a t. kormány többségét ráveszi arra, hogy a 4—5 milliót kitevő bonifikácziót megszüntesse és ez által jelentékeny állami jövedelmet biztositson, a mennyiben az állami kiadások egyrészét redukálja, ezzel tehát a szükséges szoczíális alkotások számára való pénzt előteremtse. Ez volt a t. kormánynak alapelve, hogy a bonifikácziót meg kell szüntetni. Csakhogy akkor előállottak ezen t. érdekkörök, azok a t. kép viselő urak is, a kiknek maguknak is van szeszgyáruk és jónak látták a kormánynyal szemben felszólalni. . . Mezöfi Vilmos: Képviselő és állami szeszgyár ? Hiszen ez inkompatibilis! (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Hódy Gyula (közbeszól). Farkasházy Zsigmond: Nincsenek itt az irataim; ex abrupto vagyok kénytelen beszólni.. Második felszólalásom alkalmával, a melylyel a zárszó jogán fogok élni, ha kívánja a képviselő ur, megteszem. Különben ez közismert dolog és olyan bűn, hogy titkolni kellene.
