Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

3b9. ofszágos itiés 1908 június 20-án, szombaton. 215 A' törvényjavaslatban foglalt szigorítások pedig az indokolás szerint azért vétettek fel, mert a régebbi törvény hézagait visszaélésekre használták fel. Tényleg igaz, beismerem, hogy történtek visszaélések, de azt hiszem, hogy a mélyen t. pénzügyi kormányzat a mostani törvényjavaslat szerint nagyon ügyesen megállapított fokozási tényezővel annyira megy és annyira szigora, hogy a kisembert is éri és kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy erre tekintettel legyen. A t. pénzügyminiszter ur volt szives eddig olyan konczessziókat tenni, illetőleg azt az Ígéretet, hogy a teljesen kisemebereknél, azoknál, a kik 30 literig menő alkohol-mennyiséget főznek, a három töltést hajlandó engedni; azoknál, a kik egy egész esztendőn át 200 hterig főznek, 3-2 töltést engedélyez, továbbá, ha jól tudom, 200 litertől 300 literig menő mennyiségnél a fokozási tényező használatától eltekintenek. Mindamellett nagyon kérem őexczellencziáját, hogy a felhozott indokok alapján a fokozási tényezőt mérsékelni méltóztassék addig a fokig, hogy azt a gyümölcstermelőt, a ki ebből él, ne érhesse. Meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur ezt a fokozási tényezőt a lehetőség szerint mérsékelni fogja. A mi azt a még nem tisztázott kérdést illeti, hogy ezek a megigért és kontemplált engedmények csakis az üsttulajdonosokra vonatkoznak-e, vagy az illető termelőre, tekintet nélkül arra, hogy a saját üstjén vagy más üstjén főzi-e a termést: én kizárólag csak ezt az eshetőséget vélem fentarthatónak és abban a meggyőződésben, hogy a kontemplált fokozási tényező is mérsékeltetik, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Einök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Mezőfi Vilmos! (Felkiáltások : Nincs itt !) Osányi Sándor ! (Nincs itt !) Máthé László ! (Mozgás ! Halljuk !) Máthé László: T. ház! (Halljuk!) Nem politikai, hanem tisztán közgazdasági és mezőgazdasági szempontból kivánok a törvényjavaslathoz szólni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat állítólag! a mezőgazdasági szeszgyárak érdekét szolgálja, de ez az érdek csak látszólagos, mert mindazideig, a mig az ipari szeszgyárak fennállanak és a bonifikácziót a mezőgazdasági szeszgyáraktól megvonják, a felsőmagyarországi szeszgyárak nem lesznek képesek konkurrálni az ipari szeszgyárakkal és ismételten abba a helyzetbe jutnak, a melyben a múltban voltak, hogy minden szeszgyárnak be kellett szüntetnie üzemét. Farkasházy Zsigmond: A javaslat mellett vagy ellene beszél ? Máthé László : "^Legyen nyugodtan a képviselő ur, majd megmondom én a magam véleményét. Nincs arra hivatva, hogy bírálatot gyakoroljon. (Elénk helyeslés.) Rakovszky István : Helyes ! Az egész vonalon vissza kell utasítani őket! Máthé László: Tudjuk nagyon jól, hogy ha ezek a felsőmagyarországi szeszgyárak, a melyek tisztán mezőgazdaságból élnek, jövedelmeiket el fogják veszíteni, akkor tönkre fognak menni nemcsak a gyárak, hanem azok a gazdaságok is. Már pedig óriási veszteség lenne ezen gyáraknak, ha elveszik tőlük a bonifikácziót, nem ezen összeget, hanem egy milliónál nagyobb összeget vesztenek évenként. Nem értem, hogy miért bomfikálja a kormány az ipari szeszgyárakat ? Egy millióval. Azt mondják, hogy ezek az ipari szeszgyárak azért állanak fenn, hogy a mezőgazdaságiakat segítsék. A mezőgazdasági szeszgyáraknak szuggerálják 20 esztendő óta, hogy ők is csak uny élhetnek meg, ha az ipariak is fennállanak. Ezen nézetet én nem osztom, mert a mezőgazdasági szeszgyárak, ha az ipariakat teljesen megszüntetjük, akkor is meg fognak tudni élni a maguk lábán. Tanulják meg a kereskedelmet, tanulják meg a szeszfinomitást és szüntessék be a nyers szesz árusítását. Az előttünk lévő törvényjavaslat azt mondja, hogy a szeszkontingenst 853.000 hektoliterről 808.000 hektoliterre, vagyis 45.000 hektoliterrel leszállítja. Ez a papiroson igy van, de az életben nem így lesz. Nem így lesz pedig azért, mert eddig az eczetgyártáshoz szükséges szeszt a kontingensből vették el és épen 45.000 hektoliter kellett az eczetgyártáshoz. Most pedig leszállítják a kontingenst 45.000 hektoliterrel, de az eczetgyártáshoz szükséges szeszt nem a kontingensből veszik ki, hanem az exkontingensből fogják kivenni, így a szeszkontingensnek ezen leszállítása csak névleges. A javaslat indokolása azt mondja, hogy két pont miatt kell megtartani az ipari szeszgyárakat. Az egyik ok, hogy az államnak pénzügyi szempontból a múltban szolgálatot tettek. De hisz nemcsak az államnak tettek szolgálatot, hanem szolgálatot tettek maguknak is, mert nagy vagyont szereztek ezáltal! Tehát ez az érv teljesen elesik. Azt mondják, azért is fenn kell tartani, hogy a melaszt kifőzzék. De hiszen a melasz kifőzése helyett sokkal előnyösebb takarmányozás iczélokra, mint az előttem szóló t. képviselő ur kifejtette. Nem akarom ismételni Lázár t. képviselőtársam fejtegetéseit és csak azt mondom, hogy ugyanazok a tényezők tényleg fennállanak, és a melaszra takarmányozási czélokból szükség van. A mi pedig az ipari gyárak fennállását és létjogosultságát illeti, én azt elismerem, de annak megvan a másik irányban a létjogosultsága. Ott van az ex-kontingens kiszállítása, előállítása. Az exkontingensből és a raffinálásból, a finomított szeszszel ugyanannyi jövedelmet produkálhatnak majd maguknak, mint a mennyit produkáltak a múltban. Azért is szükséges a mezőgazdaságnak megtartani a kontingenst, mert hisz az a trágya a földnek hozadékát képezi. De, t. ház, van még egy veszedelmes tényező is. Az Ausztriával kötött kereskedelmi szerződés 13. czikkének b) pontja azt mondja, hogy (olvassa) : »A szeszadó terén csakis közös egyetértéssel tehetők intézkedések, melyek a megadóztatás közvetlen tárgyára, a fokozatos adó rendszerére tartoznak.« Ha mi megváltoztatjuk a szeszadót és Ausztriában nem tudják keresztülvinni, mi fog előállani %