Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-349
206 3&9. országos ülés 1908 június 20-án, szombaton. gabonapálinka-főzés elvonása által nagy kárt, mondhatnám, mérhetetlen károsodást szenvedtek, a méltányosság szempontjából is megérdemelnék, hogy ilyenkor az állam és a kormány elsősorban reájuk, az ő érdekeikre legyen tekintettel. Mert t. ház, ezek igen nagy károsodást szenvedtek, a mit még ma is fájlalnak és nincs hőbb vágyuk, mint hogy az ő kis kontingensükhöz hozzájuthassanak. Az én választókerületemben, az általam képviselt nagyközség képviselőtestülete megbizott engem azzal, hogy a kisgazdáknak ezen érdekét itt az ország szine előtt szóvá tegyem, tolmácsoljam. De hivatkozom arra is, hogy Orosháza nagyközség kezdeményezésére Békés vármegye közgyűlése elhatározta, hogy pártolólag terjeszti fel a törvényhozáshoz ezt a kívánságot és remélem, hogy ez azóta már meg is történt. Ezenkivül azt is tudom, t. ház, hogy ez a kívánsága megvan a kisbirtokosságnak mondhatni általánosságban és különösen az Alföldön, akármerre megyünk is, ezzel a kívánsággal, ennek a kifejezésével minduntalan, minden lépten-nyomon találkozunk. T. ház ! Hogy mit jelent a kisgazdaközönségre nézve a gabonapálinkafőzésnek lehetetlenné tétele, azt ők maguk a következőképen taksálják. Egy orosházai kisgazda igy értékeli ezt: a kisgazda egy métermázsa tengeriből kapott körülbelül 33 liter gabonapálinkát. Ez literenként egy koronával értékelve kitesz 33 koronát. Ezenkivül kapott ebből körülbelül öt hektoliter kitűnő minőségű moslékot, hektoliterenként ezt is egy koronával számítva, ez is kitesz öt koronát. Tehát az összes érték 38 korona. Mi volt ezzel szemben a kisgazdának a kiadása ? Egy métermázsa tengeri 12 koronára, a pálinkafőzéshez szükséges búza 2 koronára, az erjesztő 2 koronára és a tűzifa ismét 2 koronára tehető, ennélfogva az összes kiadás 18 korona volt. Maradt tehát a kisgazdának 20 korona, a miből természetesen levonandó a szeszadó. Hát t. ház, méltóztassanak ezen az alapon számítást tenni és akkor látni fogják, hogy a kisgazdaközönség milyen mérhetetlen károsodást szenvedett azáltal, hogy a gabona-pálinkafőzés reánézve lehetetlenné tétetett, (Ugy van! a baloldalon)De ez nem minden, t. ház. A kisgazda — a mint mondottam — egy métermázsa tengeri kifőzése után körülbelül 5 hektoliter moslékot kapott. Ezt j ószágtenyésztésre,marhának, különösen sertésnek hizlalására használta fel. Ettől is elesett és ezáltal, t. ház, a kisgazda-közönségre nézve a jószágtartás meglehetősen megnehezíttetett. Különösen érzi ezt a kisgazda ma, a mikor mint tudjuk, országszerte megfogyott a legelő és a maga jószágát, marháját sokszor egész esztendőn át kénytelen a jászol mellett tartani. Nagy érdeke ez, t. ház, a kisgazda-közönségnek, de azt hiszem, nagy érdeke a kisgazda-közönség boldogulása az országnak, a nemzetnek is. Ezenkivül, t. ház, támogatja a kisgazda-közönség a maga jogos érdekét nemcsak gazdasági és pénzügyi tekintetekkel, hanem közegészségügyi okokkal is. Mig a kisgazda-közönség ilyen módon állította elő a szeszes italt, a mit cselédjeinek, munkásainak adott, a mivel azokat ellátta, addig az a szeszes ital — ezt mindenki tudja — az egészségre nézve és morális szempontból is kevésbbé volt káros és ártalmas, mint az a pálinka, a mit a korcsmákban mérnek, s a mire most a munkások utalva vannak. Igazán fájlalhatja az ember, a mikor látja, hogy az a becsületes, jó munkás nép milyen életmódra van kárhoztatva. Az szívja a legkomiszabb dohányt; az iszsza a legkomiszabb pálinkát; minden, a mit magához vesz, az egészségének rovására megy. (Ugy van ! balfelől.) Azt gondolnám tehát, hogy ezt a szempontot figyelembe kellene venni. E meUett akármit beszéljenek is a szakértők, annyi bizonyos, hogy a kisgazdaközönségből kiirthatatlan az a meggyőződés, a melyet az a maga praktikus eszével a gyakorlati életből merített, hogy t. i. mindaddig, a mig a kisgazdaközönség kitűnő minőségű moslékkal láthatta el a maga jószágát, az a sok állatbetegség nem volt tapasztalható. A kisgazda közönség tehát nemcsak gazdasági és pénzügyi, hanem közegészségügyi és állategészségi okokkal is támogatja a maga kívánságát és igazolja annak jogosságát. Tudom én, t. ház, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur valamint az előadó ur is azt mondja erre, hogy az 1888. év előtti állapotok nem állíthatók vissza, mert az azelőtti rendszer mellett a kincstár igen nagy mértékben károsodott. Meglehet, hogy nagyon károsodott a kincstár, de azt kérdezem én, hogy vájjon nincs-e meg a szeszgyárosokban is az az emberi gyarlóság, hogy igyekeznek a kincstárt kijátszani és megkárosítani ? (Mozgás a baloldalon.) Nemrégiben történt, hogy e gyik gyár milliókkal akarta a kincstárt megkárosítani. Talán erről a t. pénzügyminiszter urnak is van tudomása. De ha nem ugy volna is, látjuk, hogy a gyárosokra nézve tudtak kiokoskodni valamilyen ellenőrzési módot; hát nem lett volna-e érdemes a kisgazdaközönségre vonatkozólag is ilyen czélravezető módszert feltalálni ? Azt hiszem, hogy ha foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel, az épen ugy lehetséges lett volna. Jól tudjuk azt is, hogy a dohánytermelés országszerte a kisgazda-közönség rovására, megkárosítására fejlődik. Az ellenőrző közegeknek a mai állapot mellett sokkal inkább van érkezésük az ellenőrzésre és ha azok a gyümölcspálinkafőzést ellenőrizni képesek, miért ne volnának képesek ellenőrizni ezt ? Ugy vagyok értesülve, t. ház, hogy a lisztes anyagokból való pálinkafőzés Ausztriában még most is meg van engedve ; annál csodálatosabb, hogy Magyarországon a kisgazdaközönségre nézve ez lehetetlenné van téve. (ügy van !) Azt is mondja az igen t. pénzügyminiszter ur, valamint az előadó ur is, hogy ebben a törvényjavaslatban gondoskodás történik a kisgazdák és általában a kisemberek érdekeiről, mert hiszen ott lesznek a községi és szövetkezeti szeszfőzdék. Én