Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-340

12 3'iÖ. országos ülés 1908 június 5-én, pénteken. Magát a beruházási javaslatot, a melyről már emiitettem, hogy közgazdasági haladásunkat szolgálja, mintegy friss vért visz be ipari és gazdasági életszervezetünk ereibe, melyeknek lüktetése mindig gyengébb és gyengébb volt az utolsó időkben, szívesen elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? DllditS Endre jegyző: Hellebronth Géza! Hellebronth Géza: T. képviselőház! Mikép az igen t. előadó ur bevezető beszédében is mondta, mindnyájunk előtt közismeretü tény, hogy az utóbbi időben mind sűrűbben hangzott fel a panasz az államvasutak üzemképessége ellen. Az előző kormányok meglehetős túlzott óvatossággal bántak még a legszükségesebb beruházásokkal is, ennek következtében előállott az a szerencsétlen, tarthatatlan helyzet, hogy az államvasutak tényleg a már óriási mértékben megsokszorosodott forgalmat sem a kellő időben, sem az ipar és kereskedelem növekvő igényeinek megfelelően lebonyolitani nem képesek. Belátta ezt a kereskedelmi kormány már a múlt évben, mikor a 90 milliós hitel keretében iparkodott a legszükségesebb hiányokat gyógyitani. Az előttünk fekvő javaslat azonban szerény véleményem szerint egy korszakalkotó műnek a kezdete, mely hivatva lesz a megnövekedett foTgalmat kellő időben és az igényeknek megfelelően lebonyolitani. E tekintetben tehát én is nem csak elfogadom a javaslatot, hanem még örömmel üdvözlöm is a t. kereskedelmi kormányt. Midőn ezt teszem, méltóztassék nekem megengedni, hogy ugy a t. ház, mint az igen t. kereskedelemügyi kormány figyelmét és jóakaratát felhivjam az itt szóban forgó tőke felosztásának egy hiányára, felhivjam egy olyan sérelemre, mely elsősorban Eger városát és annak egy nagy vidékét csaknem létkérdésében a legközelebbről érdekli. Hogy a Cicero pro domo váddal ne illethessem, utalok arra a közismeretü tényre, hogy én nem vagyok Eger város képviselője, és nem is kaptam senkitől felhivást beszédem tartására, de a közérdeket vélem szolgálni, midőn egy nagy magyar város és annak vidéke érdekében bátorkodom itt szavamat felemelni. T. ház ! Eger városa egy évezredes történelmi múlttal biró város. Már 900—1000 év előtt népes lakóhely volt, a mit mutat az, hogy már szent királyunk püspöki székhelyet alapított oda. Az Árpádházi királyok kiváló jóakaratukban, támogatásukban és szeretetükben részesítették, sokat időztek falai közt, egy közülük még temetkezési helyül is választotta. A török háborúk idejében Eger egy fényes lappal gazdagította nemzeti történelmünket, a Rákóczi-szabadságharcz alatt pedig örök emléket szerzett magának Eger akkori püspöke, Rákóczi barátja, az ősz Teleki. Ipara, kereskedelme virágzó volt. Híresek voltak takácsai, vargái, szürszabói, kalaposai, földmives népe pedig országos hirre tett szert gyümölcs-, szőlő és zöldség termelésével, korábban pedig a hires egri borral világhírre. Mindezen kivül a szellemi téren is folyton haladt a város, a miben nagy érdemei vannak Eger nagynevű püspökeinek, kik Egert valósággal a tudomány csarnokává tették. Megvolt tehát minden kellék és minden jel arra mutatott, hogy Eger városa a kormány jóindulatú támogatása mellett egy hatalmas emporiumá fog fejlődni. És mégis mi történt ? Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy ma már az ipar és kereskedelem fejlődését és utait a vasutak irányítják s különösen a fővonalak. Minden elfogulatlanul gondolkozó abban a biztos hitben volt, a mikor a 70-es években a megvalósuláshoz közeledett az egér—miskolcz—kassai fővonal létesítése, hogy ebből Eger városát kihagyni lehetetlenség. Es mégis megtörtént ez a lehetetlenség. Az akkori szűkkeblű kormány, az akkori képviselőházzal egyetemben, Eger városát kihagyta a fővonalból és Eger kapott egy másodrendű vonalat, egy zsákutczát, kapott két kávédarálót, a melyek még ma is a közönséges tehervonatok sebességével próbálják lebonyolitani a forgalmat. Ezzel azután Eger iparát és kereskedelmét teljesen tönkre tették, ugy hogy ez a város a tespedés és visszaesés korszakába jutott. Érte Eger városát másik nagy csapás is, beütött a fillokszera, elpusztította szőlőskertjeit. Ezen város szorgalmas munkás népének szívóssága kiheverte a természet ezen csapását is, de nem tudta kiheverni az emberek által reá mért csapást, nem tudta városát a fővonal mentébe átépíteni. Ezen szomorú helyzetében Eger városára az első örömsugár volt az eger-putnoki vasat létesítése, mert ez a vonal mint legegyenesebb vonal van hivatva az Al- és Felfölddel a kereskedelmet és ipart közvetíteni, és a Mátra-hegységben lévő kiaknázatlan óriási mennyiségű széntelepek és az ottlevő feldolgozatlan erdőségek termékeit ez a vasnt van hivatva elszállítani Budapestre, valamint az Alföld vidékére. Az ebből a vonalból remélhető forgalomnak természetesen nem lehet más góczpontja, más központja, mint Eger városa. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat! Hellebronth Géza: Hogy azonban ez lehetséséges legyen, hogy Eger ezen vonal áldásos jótékonyságát egészen kiélvezhesse, hogy ebből a zsákutczából kikerülhessen, hogy végre helyre-hozhassa a 70-es évek szűkkeblű vasúti forgalmi politikájának szeren esetlen eredményét, ennek egyetlen egy módja van és ez az. hogy Eger jelenlegi állomása, mint fejállomás megszüntettessék és átmeneti állomássá alakittassék át. Ez ugy lehetséges, ha a jelenlegi állomás teljes felhagyásával az állomás áthelyezése történik meg. Belátta ezt nemcsak Eger város közönsége, hanem magának a vasútnak a kormányzata is, a mint azt a múlt évi december 28-án tartott helyszíni szemle alkalmával felvett jegyzőkönyv igazolja. Ebben részt vettek nemcsak Eger kiküldöttei, hanem a Magyar Államvasutaknak kiváló jeles tisztviselői is. A bizottság ennél a helyszíni szemlénél megállapodott a következőkben : először abban, hogy az állomás már a jelenlegi forgalom lebonyolítására sem alkalmas és hogy az állomás bővítése, múlhatatlanul szükséges. Megállapodott továbbá