Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-346
148 546. országos ülés 1908 június 16-án, kedden. mint teljesen jogosult iskolafentartók vannak még megnevezve egyesek és társulatok is. Nekünk, t. képviselőház, figyelembe kell vennünk, hogy azon 40 év alatt, a mióta ez a törvény fennáll, bizonyos fejlődések mentek végbe, a melyek szükségessé teszik azt, hogy ezen uj fejlemények iránt a helyzet tisztába hozassák. Már tegnapi felszólalásomban jeleztem, hogy vannak felekezeti jellegű .iskolák, a melyeket tulaj donképen nem ezek a hivatalos, vagy — miként ennek a törvényjavaslatnak indokolása nevezi — közjogi alanyként szereplő tényezők tartanak fenn, t. i. nem a hitfelekezet maga, mint ilyen, nem mint közjogi alany, hanem a melyeket íentartanak vagy magánosok vagy egyesek, vagy akár hitközségek is, de nem olyaténképen, hogy az kizárólagosan arra szolgáljon, hogy a kötelezőleg előirt általános tankötelezettség igényeinek feleljen meg, hanem hogy módot nyújtson olyanoknak, a kik óhajtanak ebbe az iskolába menni, akárminő szándékból, akár csak azért is, hogy odajárjanak. En, t. képviselőház ezzel nem akarok a zugiskolák mellett jdedirozni, hiszen az állami felügyelet és védelem e tekintetben eléggé körül van irva törvényeinkbon. De ezen intézkedések folytán egy uj elhatározásra van szükség, t. i. hogyha ezeket az iskolákat, a melyeket igy nem maga a hitfelekezet hivatalos jellegében, hanem annak valamely kisebb közege tart fenn, — vannak világi tanerők által ellátott és más hasonló természetű, de szerzetesrendek által ellátott ilyen iskolák — mondom, ha ezen iskolákat most az indokolás értelmében nem jelentjük ki hivatalosan felekezeti iskoláknak, hanem ha ugy tekintjük ezeket, mint magánosok által fentartott iskolákat, akkor ezek kivonatnak az egyházmegyei vagy felekezeti főhatóságnak hatásköre alól. a melynek hatáskörébe j)edig egész természetszerűleg tartoznak. Azért nézetem szerint különbséget kell tenni azok között a felekezeti iskolák között, a melyek az 1868. t.-czikk megalkotói előtt lebegtek, a mely felekezeti iskolák úgyszólván mint közjogi alany által fentartott iskolák szerepelnek és azon felekezeti iskolák között, a melyek bizonyos tekintetben a magániskolák jellegét viselik magukon, de a mellett mégis mint felekezeti jellegűek okvetlenül kell, hogy direkte az ő felekezeti hatóságuknak hatásköre alá tartozzanak. Ezen szempontokból kifolyólag az első szakaszhoz a következő toldást vagyok bátor ajánlani : Tétessék a második bekezdés után egy harmadik bekezdés, a mely két részből állana. Az első rész kifejezné azt, hogy ezen törvényjavaslat az 1868 : XXXVIII. t.-czikknek folytatása és minden tekintetben érintetlenül akarja tartam azokat a jogokat, a melyek ott le vannak fektetve, a másik rész pedig ezen különös felekezeti iskoláknak elbírálása, hovatartozása dolgában intézkednék. Módosításom a következőképen hangzik (olvassa) : »Egyebekben az 1868 : XXXVIII. t.-czikk 14. §-ának intézkedései érintetlenül hagyatnak.« A másik rész pedig igy hangzik (olvassa) : »Az egyesek vagy társulatok által fentartott felekezeti jellegű iskolák felügyelete dolgában a felekezeti iskolákra vonatkozó intézkedések érvényesek.« Elnök : Ki következik szólásra ? Vertán Endre jegyző: Leitner Adolf! Leitner Adolf: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Tegnapi felszólalásomban már rámutattam arra, hogy ha a társulati iskolákra nem terjesztetik ki a tandíjmentesség vagyis ingyenesség, akkor csak czimváltozás fog beállani és sok felekezeti iskola társulati iskolává fog átalakulni csak azért, hogy kijátszhassa a törvényt és továbbra is szedhessen tandijat, tehát a népoktatás ingyenességenk elve van veszélyeztetve. Hogy ez meg ne történhessék, javaslom, hogy az első szakasz első sorában ezen szó után »községi» szúrassanak be ezen szavak is és »társulati«. A szakasz ellen még egyéb kifogásom is van. T. i. az első szakasz második pontjának második része azt mondja, hogy a szegénységüket igazoló gyermekek ezen beiratási dij alól is felmentendők, vagyis, aki igazolja szegénységét, az az 50 fillér beiratási dij alól is felmentetik. Méltóztassék meggondolni, hogy mit jelent az, hogy 25 krajozárért valaki igazolja azt, hogy ő csakugyan szegény. Hát nem elegendő-e az, hogy ha azt mondjuk ki, hogy a ki szegénysége czimén kéri, hogy engedtessék el neki a 25 krajezár, annak feltétlenül elengedtetik. (Ugy van ! a középen. Felkiáltások : Budapesten most is igy van !) Hiszen, engedelmet kérek, abban a szegény emberben is kell annyi önérzetet feltételezni, hogy 25 krajozárért nem fog az iskolai hatóság előtt könyörögni, hogy engedje el a gyermekének, mert azt a 25 krajezárt ő megfizetni nem tudja ; viszont azonban, ha csakugyan komolyan el akarjuk engedni a szegénynek ezt, akkor ne kívánjuk tőle, hogy 25 krajezár miatt egy félnapot elmulaszszon, napszámát vagy más munkáját elhagyja azért, hogy sikerüljön a hatóságnál oly okmányt kieszközölnie, a melylyel igazolja, hogy szegény és nem tudja azt a 25 krajezárt megfizetni. Javaslom ennélfogva, hogy az 1. §. második mondatában a következő szöveget (olvassa): »A szegénységüket igazoló gyermekek ezen beiratási dij fizetése alól is felmentendők« méltóztassék elhagyni és e helyett a következőt betenni (olvassa) : »Ha a szülő, vagy a gyám szegénység czimén a beiratási dij elengedését kérte, ugy annak fizetése alól felmentendő.« Elég legyen az, hogy ha kéri a szülő vagy a gyám. Különben is helytelen a törvény kifejezése, a midőn azt mondja, hogy »szegénységüket igazoló gyermekek«, mert hiszen nem a gyermeket mentik fel, nem neki kell fizetni, hanem a szülőknek vagy a gyámnak. A gyermek ugy sem tudja igazolni és ha nem is igazolja, nem is ő tartozik fizetni. Tisztelettel kérem a házat, méltóztassék ezen javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a középen). Elnök : Ki következik :
