Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

14 4 346. országos ülés 1908 június 16-án, kedden. bizonyítványt, hogy kellő demokratikus érzés van-e bennem akkor, mikor nem vagyok hive a felekezeti oktatásnak. Hencz Károly (közbeszól. Zaj). Vázsonyi Vilmos: Ezt az élczet már hallottam egyszer, azért nem lesz jobb, ha Ön még egyszer elmondja. (Zaj.) Elnök (csenget) ; Kérem a képviselő urat, méltóztassék folytatni, ne tessék olyan szüneteket tartani. Vázsonyi Vilmos : Bocsánatot kérek, nem tartok szüneteket, de a közbeszólások . . . Elnök : Ne méltóztassék feleselni; rendreutasítom a képviselő urat. Az elnök megjegyzésére a képviselő urnak nincs joga riposztozni, ezt nem tűröm el. Vázsonyi Vilmos : Bocsánatot kérek t. ház, én nem feleselni kívántain. . . . Elnök : Nem engedem meg,

1 hogy a képviselő ur foglalkozzék a kijelentésemmel. Ha így folytatja, megvonom a szót. Vázsonyi Vilmos : Ez megtehető, sőt magamtól vonom meg a szót. (Szónok leül. Derültség.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kíván szólni. (Folytonos zaj. Csenget.) Molnár Jenő képviselő urat rendreutasítom. Pető' Sándor: Zakariás János képviselő urat nem utasítja rendre ! Elnök : Pető Sándor képviselő urat rendreutasítom. Ha tovább így folytatják a képviselő urak, kénytelen leszek javasolni a t. háznak, hogy a rendet zavaró képviselőket adja ki a mentelmi bizottságnak. Ugron Gábor : Itt nem lesz pestvárosi tanácsterem. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljak!) Nagyon röviden óhajtom a törvényjavaslatnak elvi és gyakorlati indokait, czéljait kifejteni, mert azok az ellenvetések, a melyeket a törvényjavaslat ellen hallottam, mind olyan kontroverziákra vonatkoznak, a melyek tulaj donképen nem a jelenlegi törvényjavaslat feletti tárgyalás keretébe tartoznak, nagyrészt pedig a helyzetnek, bocsánatot kérek, nem tudásán vagy meg nem figyelésén alapulnak. Különösen azt a nagy elvi kontroverziát az állami közoktatásnak az egész vonalon való behozatala és a jelenlegi vegyes rendszernek fentartása közt ez a törvényjavaslat nem dönti el, hanem abban a stádiumban hagyja, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) a mely stádiumban az előbb volt. Ez a törvényjavaslat és azoknak az alkotásoknak a sorozata, a melyeket hasonló szellemben a t. háznak már javaslatba hoztam és javaslatba hozni fogok, ezek részesülhetnek az én meggyőződésem szerint támogatásában azoknak, a kik elvileg a kizárólagos állami oktatás alapján állanak, és azoknak támogatásában is, a kik az ellenkező állásponton állanak, már ha t. i. mindegjdk fél a maga álláspontjának erejében bizik. Megmondom, hogy miért. Ha azoknak a rendszabályoknak. a melyeket a jelenleg érvényben levő népoktatási rendszernek keretében javaslatba hozok, meglesz az a hatása, hogy ezen rendszer keretén belül a nemzet kulturális, társadalmi és nemzeti feladatait meg lehet óvni, akkor igenis e rendszabályok keresztülvitele a jelenlegi népoktatási rendszernek megér ősbödésére fog szolgálni. A ki tehát a jelenlegi rendszer hive és bizik e rendszer jóságában, ez alapon ezt a javaslatot bátran megszavazhatja. Ha pedig azoknak van igazuk, a kik kulturális, társadalmi és nemzeti szempontból az állami oktatás kizárólagosságát hirdetik, ezek szempontjából áll az, hogy ha ezek az intézkedések, a melyeket én javasoltam, nem fogják meghozni kielégítő mértékben a gyümölcsöket társadalmi, kulturális és nemzeti irányban, akkor ezek a javaslatok az általános állami közoktatás behozatalához fognak vezetni. Mindegyik elv képviselője tehát megnyugodhatik azokban a javaslatokban, a melyeket a jelen rendszer keretében benyújtani bátor vagyok, ha bizik a maga elvének igazságában, mert a szerint, a mint beválnak, fogják a jelen rendszer megerősítését vagy elhagyásának szükségét bebizonyítani. (Igaz ! Ügy van !) Azt a közoktatási programmot, a melyet Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam szerint Tisza Istvántól vettem át, nem találta fel Tisza István, nem találtam fel én sem, ez egyszerűen folytatása annak a közoktatási rendszernek, a melynek alapjait lerakták oly férfiak, a kiknek szabadelvűségéhez a kétely árnyéka sem fér, ez egyszerűen folytatása és kiépitése az Eötvös József által teremtett 1868-iki elemi iskolai törvényjavaslatnak, (Tetszés jobbjelől.) a históriai kontinuitás és fejlődés törvénye szerint kiegészítve ott, a hol az hiányokat mutatott, mind nagyobb támaszokat adván az állami és nemzeti szempontoknak, (Igaz ! ügy van !) következetesen előrehaladva ebben az irányban, módot nyújtva tehát az államnak ott, a hol a többi iskolafentartók, a kulturális és nemzeti szempontoknak megfelelni nem tudtak, hogy a maga tanintézeteit felállítsa, de félre nem lökve ama kulturális tényezők segítségét, a melyek félrelökésével az analfabéták száma ebben az országban nem hogy fogyna, de ijesztő mértékben szaporodnék. (Igaz ! ügy van !) Nagyon szomorú állapot, hogy az analfabéták és az iskolába nem járó gyermekek száma még nagy, de ne túlozzunk semmit ebben a tekintetben és ne engedjük át magunkat túlzott pesszimizmusnak. Mert ha veszszük, hogy 1875-ben az iskolában járó gyermekeknek száma csak egy és fél millió volt, 1905-ben pedig két és fél millió, hogy tehát az iskolába járó gyermekek száma 66%-kai emelkedett, holott ugyanakkor a népesség száma csak 23%-kal emelkedett, lehetetlen félreismerni a nagy emelkedést, a melyet akarok, igenis, gyorsítani, de a melynek gyorsításához a lehető leggyakorlatiatlanabb ~ut volna azoknak a tényezőknek egy részét félrelökni, a melyeket mi minden elvi állásponttól eltekintve, épen abból a szempontból, hogy az analfabétizmusnak gyorsan véget vessünk, nem