Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

142 346. országos ülés Í908 június 16-án, kedden. Vázsonyi Vilmos: A baj csak az, hogy e ja­vaslatban nem mutatkozik annak a jele, hogy a képviselő ur ezt a programmot ma is állja, illetve hiába állja a képviselő ur most is ezt a pro­grammot, mert ugy látszik, hogy a kultúrpolitiká­nak elintézése még sem ő tőle függ. Oiay Lajos : Nem is mondtam, csak a haladást emelem ki! Vázsonyi Vilmos: Ez a javaslat, a mint leszek bátor egész röviden ráutalni, olyat akar, a miben nemcsak hogy nincs lépés az állami népoktatás felé, de sőt ez a kultúrpolitika egyenesen megaka­dályozza azt, hogy eljussunk az állami népokta­táshoz. Abból a büszke jelszóból: »állami kötelező ingyenes népoktatás,« megvalósult a jmpiron a kötelező népoktatás már régen, az ingyenes nép­oktatás meg fog valósulni, legalább a tandij elenge­désével, ezen javaslat következtében, ellenben ez a javaslat az állami népoktatáshoz nemcsak nem viszi közelebb az országot, sőt attól eltávolítja. Nagyon egyszerű e tétel bizonyitása. A felekezeti iskolák az ország leggyengébb iskolái. (Zaj a bal­oldalon.) Zakariás János: Fogalma sincs róla ! Vázsonyi Vilmos: A felekezeti népiskolák, igenis — ismétlem — az országnak leggyengébb iskolái, szemben az államiakkal (Ellenmondások.) és szemben a községi iskolákkal (Eüenmondások és zaj.), de szemben a különféle más iskolákkal is. Hencz Károly : Talán a zsidó-iskolákkal ? Vázsonyi Vilmos : Nem bánom azt sem, engem az nem érdekel. (Zaj.) Én, ha államosításról beszé­lek, akkor az összes felekezeti iskolákról beszélek. Ezt talán megérti a képviselő ur. Nem kivánok exterritorialitást semmi tekintetben, mert azt talán még sem lehet félremagyarázni, vagy félre­csavarni, hogy ha valaki az állami oktatás hive, akkor minden felekezetre egyaránt kiterjed figyelme és minden felekezet iskolája egvaránt érdekli. (Zaj.) T. ház ! A statisztika az itt felhangzó ellen­mondást megczáfoja. Méltóztassék elolvasni, figye­lembe venni a közoktatás állapotáról szóló jelen­téseket, és ott, igenis, meg fogják találni azok a t. képviselő urak, a kik olyan zajosan ellenmonda­nak, annak a ténynek a megerősitését, hogy a felekezeti iskolák között van arányszám sze­rint a legtöbb osztatlan iskola, hogy az osztatlan iskoláknak perczentuácziója a felekezeti iskolák­nál a legnagyobb (Zaj balfelöl.) szemben az állami iskolákkal. Thaly Ferencz: Mondja azt, hogy az oláh iskoláknál! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Az ellenmondó urak meg fogják találni azt, hogy ezen tanintézeteknek fentartási költsége aránytalanul csekélyebb, mint az állami és községi iskoláké, mert azoknak tan­ügyi felszerelése és a szükséges eszközökkel való ellátása sokkal szegényebb, mint akár az állami, akár pedig a községi iskoláké. Végül pedig meg fogják találni azt az ered­ményt is, hogy azok az iskolák, a melyben sem magyar nyelven nem adnak elő, sem pedig a ma­gyar nyelvet kielégítő eredménynyel nem tanítják, majdnem kizárólag a felekezeti iskolák, (ügy van ! baljelől.) mert 3089 felekezeti iskola van, melynek 300 ezernél több tanítványa van, s a magyar nyelv tanításának semmiféle eredménye nincs. (Fel­kiáltások a baloldalon : Ez igaz !) Laehne Hugó: Ezen akar segíteni ez a ja­vaslat ! Olay Lajos: Ezért fogadjuk el a javaslatot! Vázsonyi Vilmos : Majd reá fogok térni, hogy a javaslat ezen mennyiben segit, mennyiben nem. T. ház ! Azt hiszem, ezek az adatok igenis, meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy a felekezeti iskolák sem a kultúra szempontjából. . . (Zaj.) Zakariás János: Altalánosságban nem lehet mondani! Vázsonyi Vilmos: .... sem pedig nemzeti szempontból nem állanak azon a magaslaton, a melyen az állami iskolák vagy pedig a községi isko­lák vannak. Tehát megnyugtató . . . (Zaj és ellen­mondás a baloldalon. Felkiáltások : A román iskolák I Általánosságban nem lehet mondani!) Kérem, hiszen csak átlagról beszélhetünk. A felekezetek nem hibásak abban, hogy ez az ered­mény, mert eszközeik szegényessége kizárja, hogy az eredmény más legyen. Lahne Hugó: Azért adunk eszközt! Vázsonyi Vilmos: Másfelől pedig nem is akarnak hizonyos vidékeken más eredményt el­érni, különösen a magyar nyelv tanítása szem­pontjából. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás a középen.) Világos tehát, hogy a felekezeti oktatás sem a kultúra terjesztése szempontjából, sem a magyar nyelv általánosítása szempontjából, sem pedig nemzeti szempontból általában, kielégítő ered­ményt fel nem mutat. (Ellenmondások. Zaj.) T. ház ! Ha valaki kétségbevonja ezt, rámutat­hatok még egyszerűen arra, hogy az eddigi ered­ményekért, a közoktatásnak, a népoktatásnak eddigi állapotáért nem az állam, sem pedig a köz­ségi iskolák — a melyek elenyészően csekély szám­ban vannak, szemben a felekezeti iskolákkal — a felelősek. Ha tehát ebben az országban az anal­fabéták száma még ma is 41 százalék, a hat éven felüli lakosságot véve, ha ebben az országban még több mint félmillió tanköteles gyermek nem jár az iskolába, vájjon olyan fenhangon és annyi büszkeséggel lehet-e beszélni a felekezeti oktatás nagy eredményéről .és nagy vívmányairól, . . . (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) A mikor az iskoláknak 77%-a felekezeti, a mikor a tanulóknak 78%-a nyer oktatást felekezeti iskolákban ? Azt hiszem tehát, hogy abból a szomorú eredményből, hogy az analfabéták száma még olyan nagy az országban és hogy a tanköteles gyermekek olyan nagy száma még nem jár isko­lába, elsősorban — legalább 78% erejéig — a felekezetek vehetik ki a részüket, (Mozgás és ellenmondások) mert a felekezeteké lévén az oktatás joga, a tanulók 78%-ára vonatkozólag

Next

/
Oldalképek
Tartalom