Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-345
345. országos ülés 1908 június ló-én, hétfon. 133 nyelvét ismerő jóravaló magyar embereket lehessen kinevezni tanítóknak. Nagyon helyes ez a rendelet, de én óhajtanám . . . Elnök : Kérem, hisz nagyon helyes lehet ez a rendelet, de bocsánatot kérek, egyáltalában nincs összefüggésben a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal. Nem engedhetem meg, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérjen. Bozóky Árpád: Ha kegyes lesz az elnök ur még csak öt perczig várakozni, meggyőződik róla, hogy hozzátartozik. Elnök: Nem várok egy perczig sem, mert egy perczig sincs joga a képviselő urnak eltérni a tárgytól. Bozóky Árpád: Azt akarom bizonyitani, hogy csakis állami, nem pedig felekezeti népoktatás mellett, tehát nem a felekezeti iskolák fentartásával, segélyezésével lehet elérni azt, hogy ez az igen hasznos rendelet általános legyen, hogy minden tanitóképezdében ekként járjanak el, mert, a mit a miniszter ur megtehet az állami tanitóképezdékkel szemben, azt nem teheti meg a társulati vagy felekezeti képezdékkel szemben. Bizony, ugy lenne jó, ha a magyar állam felnevelné a magyar ifjakat, felnevelné nemcsak a haza iránti szeretetben, hanem arra is és különösen kioktatná őket arra, hogyha elmennek a nemzetiségi vidékre, ott necsak az ábéczének és az egyszeregynek legyenek apostolai, hanem a magyar nemzeti állam kiépítésében is segédkezzenek. Ezt pedig nem toldozással és foldozással lehet elérni, hanem akként, ha az egész népoktatás és az egész tanítóképzés állami kézbe kerül. Akkor diszponálhat a miniszter ur akként, hogy az a diszponálás megfeleljen a magyar nemzeti állam érdekeinek. De ha felekezeti az az iskola, akkor nem is tartom méltányosnak, hogy viszont némely dologban az állam parancsoljon. A vallás ügye igenis felekezeti ügy, azonban különösen a népoktatás — mert a mellett sohasem emeltem fel szavamat, hogy az egész közoktatás állami legyen, — igenis állami feladat, mert az az egyszeregy, az az ábécze mindenütt egyforma marad, akár állami, akár pedig felekezeti iskolában tanitsák azt. Azzal az aggálylyal, a melyet a hitfelekezetek támasztanak a javaslat ellen. — bár a dolog nem rám tartozik, t. i. annyiban, a mennyiben én az állami népoktatásnak vagyok híve, tehát talán kissé logikátlan, ha olyan kérdéssel is foglalkozom, a mely az állami népoktatás alapeszméjével ellenkezik, — mégis foglalkozom azért, mert ez is kimutatja azt, mennyire helytelen és visszaságára alkalmat adó ez a javaslat. Az izraeliták azt panaszolják a törvényjavaslattal szemben, hogy ők az iskoláikat tandíjból tartják fenn, már pedig az állam csak maximális, 15 korona tandijkárpótlást ad nekik, és akkor, t. képviselőház, ők az iskolájukat nem tudják fen tartani. Erre nézve az a megjegyzésem, hogy tudtommal az izraelita iskoláknak aránylag nagy része vagy talán mind, tisztán tan dijakból tartják fenn magukat és nem kell felekezeti adót szedniök ; illetőleg a felekezeti adó szerintem mindegy, mert akár felekezeti adónak, akár tandíjnak nevezzük azt, az a felekezeti adó tandíj alakjában jelenik meg. T. képviselőház ! A míg tehát más felekezeti iskolák nagy terhet rónak az egyes felekezetekre, s a mig a politikai községek rendkívüli nagy pótadót vetnek ki, addig az izraeliták majdnem csupán tandíjból fizetik az iskolaköltségeket. A dolognak a vége az lesz, hogy miután a törvény^avaslatnak a 4. §-a gondoskodik arról, hogy az izraeliták is csak akkor kapjanak államsegélyt, hogyha az 5%-os. iskolai adót kimerítették, gondoskodni fognak arról, hogy az izraeliták szedik majd az 5%-os iskolai adót és e mellett a többit megkapják az államtól. Az izraelitáknak tehát nemcsak hogy nincsen okuk e miatt panaszkodni, hanem határozottan előnyben részesülnek a többi hitfelekezetekkel, a többi községekkel szemben, mert a többi községek nem 5%-os iskolaadót fizetnek, a mint fizetni fogják ezután a zsidók, hanem annál sokkal többet. T. képviselőház ! Az egyes felekezetek között is meglesz tehát az aránytalanság, de még furcsábban áll a helyzet akkor, t. képviselőház, ha azt nézzük, hogy mely egyházak szednek nagy tandijat és melyeknek volt nagy jövedelmük a tandijukból. E tekintetben azt látjuk, hogy épen a görög-keletiek és görög katholikusok szednek legkevesebb pénzt tandíj czimén. Hogy mennyire nem óvja meg már most ez a törvényjavaslat a miniszter ur által képzelt módon sem az állami érdekeket, azt ez az összeg is mutatja, mert azt a 17—18 koronát, a mit most ez a két egyház szed iskolaadóban, könnyen megfizetik, csakhogy az állami gyámkodástól meneküljenek. Tehát nagy tévedés lesz, t. képviselőház, a tekintetben, hogy itt megint egy* eszköz állhat az államnak rendelkezésére, melylyel a görög katholikus és görög-keleti iskolák autonómiájába majd belenyúlhat azon a c dinen, hogy segélyezi őket, t. i. hogy kárpótolja őket a tandíj-elvonása czimén. Azok az iskolák ezen tandíj összegeket, azt a csekély összeget, a mi íenmarad az ő czéljukra, sokkal kevesebbnek fogják tekinteni, semhogy ezért az állami beavatkozásnak helyt adjanak. A dolog vége tehát az lesz, hogy a tandijkárpótlás czimén igenis nagy összegeket fog adni az állam a református, katolikus, luteránus és zsidó egyházaknak és ezekre lesz is a kormánynak nagy befolyása, de a görög-keleti és görög-katolikus egyházaknak majd nem fog tandijkárpótlást adhatni, tehát a magy r ar állam miniszterének ezekkel szemben befolyása nem lesz. Egy hang (a baloldalon) : Bizzuk a miniszterre ! Bozóky Árpád". A t. képviselőtársam azt mondja, bizzuk ezt a miniszterre. Csakhogy nem bizonyos, hogy mindig Apponyi Albert lesz a kultuszminiszter. Lehet más is. És ha mi azt rábízzuk a kultuszminiszterre, akkor nem ugy kell
