Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

130 3i5. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. rövid időn belül az általam jelzett irányban eszköz­íendő módosításokkal nyújtsa azt be. Határozati javaslatom igy szólna (olvassa) : »Határozza el a ház, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a ház azon utasitással adja vissza a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak, hogy azt rövid idő alatt oly változtatással terjeszsze ismét a ház elé, mely szerint az egyes községi és fele­kezeti elemi iskoláknak az állam által adandó tandíj kárpótlás összege oly alapon határoztassék meg, hogy a tandíj megszűnése az iskola fennáll­hatását ne veszélyeztesse, vagy megszűnés esetén az illető iskolák és azok tanítói az állam által át­vétessenek. A mennyiben pedig a javaslat folyó évi szep­tember 1-je előtt még törvénynyé nem válna, a tandíjmentességet, illetve az oktatás ingyenessé­gét az állami elemi iskolákban folyó évi szep­tember l-jétől rendeletileg léptesse életbe.« Igen röviden végzem felszólalásomat, hogy késztetett engem ezen határozati javaslat beter­jesztésére azon körülmény is, mert a javaslat őszin­teségét nagyban csökkenti az, hogy a társulati iskoláztatásról egyáltalában nem beszél, vagyis a társulati iskolákat megengedhetőknek tartja to­vábbra is. Már pedig ez alkalmat szogáltat arra,hogy az egyes iskolák egyszerűen czéget változtassanak és a hol majd felekezeti iskola czimen nem állhat fenn, ott majd kirendelik a felekezetnek néhány tagját és majd azok alakítanak társulati iskolát. Bajos dolog olyan törvényt hozni, a melynek kijátszását már előre látjuk, hiszen a czél itt nem az, hogy áUami segélyt kapjanak, hanem hogy ha most nem lehet kötelező állami, legalább ingye­nes legyen a népoktatás. Ezt pedig ki fogják játszani, ha társulati iskolák alakulnak. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a javaslat ezt nem tárja ki, sőt egyenesen megengedi az által épen, hogy nem zárja ki, mert magániskolák engedélyezésére tan­díjfizetés meUett is igen sok ok foroghat fenn, de társulatira nem. Mindezen okoknál fogva a javaslathoz hozzá nem járulhatok és kérem hatá­rozati javaslatom elfogadását. Elnök: Gresskowitz képviselő ur a házszabá­lyok 215, §-a alapján félremagyarázott szavai értelmét óhajtja röviden helyreigazítani. Gresskowitz Vilmos: T. ház! Goldis László képviselő ur azt mondotta, mintha a szász képvise­lők és különösen én is arra törekedtünk volna, hogy a saját szász államhűségünket ugy tüntessük fel, mint a melynél az övék gyengébb volna, vagy hogy az övék nem léteznék. Én kijelenteni, hogy ilyen kijelentést tenni eszem ágában sem volt, a mit tényleg nem is tettem. Azon tétel alatt, hogy Erdélynek Magyarországhoz való tartozása eset­leg attól is fog függeni, hogy a szászság fenn tudja-e tartani magát vagy sem, nem azt értettem, hogy ez oly fejlődés, a mely máról holnapra vár­ható és a mely ily formában esetleg kétessé tenné az itt ülő román uraknak és a román népnek államhűségét, hanem én ezt csakis ugy értettem, a hogy azt érteni egyáltalában lehet, hogy t. i. több százados fejlődésnek egy lehetősége ez, tehát egynehány évszázad utáni állapotra vonatkoz­hatik csak. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád: Leitner Adolf t. képviselő­társam az áliami népoktatás elvi alapján áii és mégis korrigálni akarja ezt a javaslatot, ugy hogy az homlokegyenest ellentétben áll az elemi nép­oktatással. "Vissza akarja adni a közoktatásügyi bizottságnak azzal, hogy az korrigáljon rajta, hogy a hitfelekezeti és községi iskoláknak privát érde­két a javaslat majdan jobban meg tudja óvni. Ez fából vaskarika, mert vagy hive valaki az állami népoktatásnak, és akkor nem kell neki semmi ilyen foltozás sem ebben, sem abban az alakban, a hogy azt Leitner Adolf t. képviselőtársam mon­dotta, vagy pedig híve a felekezeti népoktatás­nak és akkor ám tessék foltozgasson rajta. Nekem régi, határozott, erős meggyőződésem az, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésére legfontosabb eszköz a kizárólagosan állami népoktatás. Ezt az álláspontomat én már megindokoltam itt a ház­ban, és épen azért most nem akarom azt bővebben megindokolni, csupán speczialiter ezen törvény­javaslattal szemben fenforgó aggályaimnak kívá­nok kifejezést adni. Először is a leghatározottabban kijelentem, hogy daczára annak, hogy ez a törvényjavaslat ingyenesnek mondja a népoktatást, az még sem lesz ingyenes. Igaz, hogy nem szednek tandijat, azonban minthogy a tandíj nagyon kis összeg volt ahhoz képest, a mit a felekezetek, községek és az állam a népoktatás czéljaira szedtek, és mivel ezek a nagyobb összegek továbbra is fenmaradnak, a nép­oktatás nem lesz ingyenes, ezután is fizetik a fele­kezeti iskolák czéljaira a felekezeti adót, fizetik a községi pótadót, csak a tandijat nem fizetik. Hát tandíjmentes lesz a népoktatás, de nem lesz in­gyenes. A tömegek bizony megmozdultak rnár abban az irányban, hogy legyen kizárólagosan állami és ingyenes a népoktatás. A kultuszminiszter ur ugy gondolja, hogy ezt az akcziót azzal lehet meg­akadályozni, annak azzal lehet az élét elvenni, ha kimondjuk a népoktatás ingyenességét. Hát a tömegeket ez a törvényjavaslat meg is tévesztette, mert azt hiszik, — sőt a Népszavában is olvastam — hogy most már behozták az ingyenes nép­oktatást. Én kijelentem, hogy ez nem igy van. A népoktatás terhei ezután is megmaradnak és azok az igazságtalanságok, a melyek a népoktatási terhek eloszlása tekintetében megvoltak, ezután is meglesznek, sőt még fokozottabb mértékben. Hogy melyek ezek az igazságtalanságok, el­mondom. Azt mondja az 1886-iki törvény, hogy a községi iskola czéljaira a község külön iskolai adót vethet ki, a mely azonban 5%-nál tovább nem terjedhet. A törvénynek egy későbbi paragrafusa kimondja, hogy ha az 5%-os iskolai adóból nem lehetne fedezni az iskolai kiadásokat, akkor a község államsegélyért folyamodhatik. Ezen a »hat«-on ugy látszik, nagy hangsúly van, a miniszter urak

Next

/
Oldalképek
Tartalom