Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

114 345. országos ülés 1908 június i5-én, hétfőn. van erre. Más kérdés az, vájjon szükséges, tanácsos, czélszerű-e ez a beavatkozás és ennek a körülte­kintő megfontolása a törvényhozási és kormány­zati politikának ép oly bonyolódott, mint fontos feladata. Mert az állami törvényhozó hatalom akarata nyilvánulásával alaki korlátokhoz kötve nincs. Azért mondják azt omnipotencziának, min­denhatóságnak. De az úgynevezett omnipotencziának is meg vannak a maga természeti, erkölcsi és gazdasági korlátai. Mert, t. képviselőház, nem akarok az angol parlament mindenhatóságának köztudomású, egyetlen természeti korlátjára hivatkozni, találó például választom a mi parlamentünk erősen kor­látolt mindenhatóságának a felvett uj állami köl­csön kamatlábában eléggé világosan nyilvánuló tényét. Nem. tarthatom helyesnek Molnár János t. kép­viselőtársam azon állítását, hogy az egyház az állammal szemben nem szubordinált, hanem koor­dinált hatalom, mindegyik független, szuverén a maga szférájában stb. Alkotmányunk szerint az állami főhatalom a legmagasabb, minden más ha­talomtól független, önálló, szuverén hatalom az államban. Két vagy több szuverén hatalom ugyan­azon állam területén való működése tényleges és jogi lehetetlenség. (Igaz I Ugy van!) Az állam, ha szuverenitásáról lemondani nem akar, két vagy több államhatalomnak az ő területén való működését nem tűrheti és ő állapítja meg viszonyát az ő területén működő összes vallásfelekezetekhez is az ő alkotmányában és törvényeiben. Es most, t. ház, röviden fogom előadni a t. ház engedelmével az okokat, a melyek engem a napirenden lévő törvényjavaslat el nem fogadására indítanak, a melynek a közoktatásügyi kormány — a gyors beterjesztésből és tárgyalásból következtetve — rendkívül nagy fontosságot és sürgősséget tulajdonit. Álláspontom jellemzésére annyival inkább tartom magamat kötelezve, mivel a közoktatásügyi bizottság jelentése véleményével az 1907. évi XXVII. t.-czikk rendelkezései és ezen törvényjavaslat czélszerűsége tekintetében lényege­sen eltér. A legnyomatékosabb kifogás, mely a napi­renden lévő törvényjavaslat ellen jogosan emelhető, szerintem az, hogy határozmányai, ugy mint az 1907 : XXVII. t.-czikk is a t. b. v. felekezeteknek, a régi erdélyországi vallási törvények által és az azokat fentartó 1868 : XLIII. t.-cz. 14. §-a és az 1868 : XLIV. t.-czikk 17. §-a által is alaptörvényi­leg biztosított autonómiáját kényszerítő ok nélkül érzékenyen megnyirbálják, másrészt félreismerket­lenül az 1907 : XXVII. t.-czikk rendelkezéseinek további kiterjedésére és megszilárdítására irá­nyulnak. Az ingyenes elemi népoktatásnak magában véve helyes alapjára fektetett törvényjavaslatot minden habozás nélkül elfogadnám alapelvének közhasznú voltánál fogva, ha meggyőződhetném arról, hogy azt csak tulaj donképeni czéljára, nem pedig eszközül más czélokra akarják fölhasználni. Mert a szakférfiak körében a jelenleg uralkodó nézet szerint a modern jog- és kultúrállam ok egyik főkötelessége, hogy lakossága legszegényebb sorsú osztályainak gyermekeit is az ingyenes elemi okta­tásban részesítse. Számtalan tapasztalatok által megerősített ama tény, hogy az u. n. elemi ismere­teket elsajátított egyén nemcsak állampolgári kötelességeit kielégítőbben teljesítheti, hanem ma­gán ügyeit is jobban gondozhatja, tökéletesen igazolja az iskolakényszer alkalmazását. Az állam törvényhozási és kormányzati főfelűgyeleti jogá­nak gyakorlása segélyével uralmának egész terü­letén a népoktatási ügynek megfelelő szervezésé­ről és igazgatásáról gondoskodhatik, vagy köz­vetlenül saját közegei által, vagy pedig közvetve a területén működő felekezetek, köztestületek, községek, társulatok és magánosok által. A mint a törvényjavaslat indokolásából is ki­tűnik, a legtöbb európai államban az elemi nép­oktatási ügy gondozása községi ügy. Hazánkban az elemi népoktatás ügye jelenleg még a törvénye­sen elismert, vagy jobban mondva bevett, vallás­felekezetek iskolafentartó működésén alapul, mert a községi és állami iskolák csak az 1868 : XXXVIII. t.-czikk életbe léptetése óta léteznek, még pedig sok­kal kisebb számban, mint a felekezetiek. T. ház ! Az állam területén működő törvénye­sen bevett vallásfelekezetek főhivatása igénytelen nézetem szerint az istentiszteletnek hitczikke­lyeik alapján való teljesítésében és abban áll, hog}' híveiket valláserkölcsös tanításban részesítsék. A törvényesen bevett vallásfelekezeteknek mint is­kolafen tartóknak autonóm jog- és hatáskörét nem mint olyan kiváltságot fogom fel, mely csupán csak jogokat ad, hanem mint közjogositványt, mely egyszersmind közkötelesség. Azt tehát jogosan kö­vetelheti az állam az iskolafentartó felekezetektől, elemi népiskoláik berendezése és működése tekin­tetében, hogy az iskolakényszer főczélja, t. i., hogy a tanköteleseknek legalább nagyobb része az elemi ismereteket elsajátítsa, eléressék. Erre a felekezetek az állam részéről annál is inkább kény­szeríthetők, mert ők nemcsak a jog- és kultúrállam általános jótéteményeiben részesülnek, hanem az állam anyagi támogatásában is. De tudtom szerint nem is ez képezi a vitás kérdés magvát és lényegét az állam és az egyház mérvadó körei közt, mert az állam törvényhozása és kormánya utján az elemi népoktatást is szerinte alkalmas eszközként használja fel az állam ural­mának és uralmi területének nagyobbmérvű kiter­jesztésére. Az iskolafentartó- felekezeteknek jelenleg elő­térben álló főséi-elmei két pontban foglalhatók össze : az egyik az 1907 : XXVII. t.-czikk hatá­rozmányai és különösen annak 19., 22. és 32. §-a ellen irányul, a másik ezen törvényjavaslat és különösen annak 3. §-a ellen. Mélyreható elvi ellentétekről van itt szó," olyan dolgokról, melyek­nek anyagi oldala aránylag alárendelt jelentőségű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom