Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

345. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. 111 kint j ük, azt hiszem, a hasonlat nagyon találó lesz, ha azt az egyes emberek kulturális állapotával hozom összefüggésbe. Mennél műveltebb valaki, annál inkább tudatában' van embertársai, polgártársai iránti kötelezettségeinek, annál tisztább fogalma van neki az erkölcsről, a becsületről, a hazaszeretetről. A nép is, t. ház, mennél magasabb kulturális nivóra emelkedik, annál inkább érvényesül az élettel való nehéz küzdelemben és annál inkább csökkenti a bűnügyi statisztikának súlyos részét épen a népműveltség emelése által. Ha azonban általános szempontokból szükség van ilyen kulturális törvény mielőbbi megvalósítására, azt hiszem, nekünk, a mi nemzeti és specziális társadalmi viszonyainkat tekintve, erre elsősorban nemzeti szempontból van szükségünk. Nemzeti szempontból birálva e törvényjavaslatot, bátran megállapíthatjuk azt, hogy ez a törvényjavaslat és az ennek további kiegészitő részét képező, remélhetőleg mielőbb elkövetkező többi törvényjavaslatok lesznek azok, a melyek ide kötik a hazának bár más nyelven beszélő, más ajkú polgárait is a haza földjéhez ; e javaslatok lesznek alkalmasak arra, hogy a nemzet történetének, múltjának, jelenének és jövőjének becsületes kidomboritásával a haza iránti szeretetet még az idegen ajkú nemzetiségekben is megerősitse. (Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház, ilyen irányú törvényjavaslatainknál azonban az igen t. kultuszminiszter ur az én felfogásom szerint még csak azokat az alapköveket rakta le, a melyeken ki fogjuk épithetni az igazi nagy, nemzeti Magyarországot. Ennek a kiépitésnek a koronáját az én felfogásom szerint — és azt hiszem, a függetlenségi párt igen sok tagjának felfogása szerint is — akkor fogja az igen t. kultuszminiszter ur feltenni, ha az iskoláknak és különösen a népiskoláknak az-államosítását megvalósítja. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) T. képviselőház ! Ismervén a kultuszminiszter ur liberális áüáspontját, ismervén azt, hogy a miniszter ur maga is mennyire rajong a magyar nemzeti állam kiépitésének eszméjéért, azt hiszem, teljes joggal hozhatom fel azokat az akadályokat, a melyek e tekintetben a függetlenségi párt egyik régebbi áUáspontjának teljes megvalósítása körül felmerültek. Bár igaz, hogy ilyen kategoricze talán sohasem fejezte ki még ez a párt, a népiskolák államosításának minden áron való követelését. En a nép nemzeti nevelése szempontjából feltétlen kötelességnek tartom, hogy a törvényhozás magyar nemzeti szempontból a népiskolák államosítását programmjába felvegye. T. képviselőház ! Ennek az államosításnak az én felfogásom szerint eddig két akadálya volt. Egyik a financziális nehézség, másik az az érzékenykedés, a mely részint felekezeti, részint nemzetiségi szempontból ma is tapasztalható. Még ott is, a hol, mint a mi szegény, kizsarolt, kiszipolyozott államunkban, 1400 millió koronás büdzsével szemben minden, a közszolgáltatás emelésére irányuló minden ténykedést el kell ítélni, még ott is, — épen a népnek kulturális nevelése nemzeti irányban való fejlesztése szempontjából — jogosultnak tartom, hogy a nemzet ilyen nagy áldozatok mellett is a népnek nemzeti irányban való nevelésére nagyobb összegeket fordítson. Minden krajczár, a mit a népnevelésre és a nemzeti irány fejlesztésére fordítunk, nagyon jól befektetett, jövedelmező, tőkének tekintendő. A másik akadály pedig — mint emiitettem — az az érzékenykedés, a melylyel egyrészről felekezeti másrészről nemzetiségi szempontból találkozunk az iskolák államosítása tekintetében. Ennél a kérdésnél csak nagyon röviden kívánok kitérni Molnár János t. képviselőtársam aggályaira. Molnár János t. képviselőtársam, — nem tudom, pártjának álláspontját képviselte-e (Felkiáltások a középen : Igen !) — azt hiszem, meg-, nyugodhatik, ha kijelentem, hogy én nem tartom épen a hatodik szakaszban kulminálóknak azokat az aggályokat, a melyeket ő ezen törvényjavaslattal szemben táplál és felhoz. Nem hiszem, hogy a katholika egyház a kultúra iránti mélységes érzésénél és előszereteténél fogva és a haza iránt mindenkor teljesített kötelességérzeténél fogva arra az álláspontra helyezkednék, hogy ne igyekeznék előmozdítani az 1907 : XXVII. t.-czikknek minden irányban való keresztülvitelét. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Molnár János t. képviselőtársamnak az a másik aggálya sem állhat meg, hogy a felekezetek ezután talán el lesznek tiltva a tandijszedéstől, mert épen a katholika egyház, a melynek álláspontját ő, ugy látszik, a maga személyében akarja megtestesíteni, ugyancsak a kultúra és a magyar nemzeti nevelés iránti szeretetéből kifolyólag nagyan szívesen le fog arról a tandíjról mondani, ha az lebeg a szeme előtt, hogy az ő felekezetebeli iskoláinak tanulói — főleg azok, a kiknek nincs módjukban tandijat fizetni — a maguk ingyenes iskoláztatását elérhessék. (Ugy van! balfelól.) T. képviselőház ! Hogy mennyire nem jogosult az idevonatkozó bármelyik aggály is, annak igazolására csak utalnom kell az ingyenes népiskoláztatás kötelezettségét kimondó törvénynél az állam álláspontjára, a melyet egy későbbi törvény valósított meg, nevezetesen arra, hogy mikor a felekezetnélküliséget létesítettük hazánkban, illetőleg mikor megengedtük azt, hogy bárki felekezetnélküli álláspontot foglalhasson el, akkor az állam gondoskodott arról, hogy az ilyen felekezetnélküli szülők gyermeke okvetlenül részesüljön valláserkölcsi nevelésben. Tehát az állam fogja ismerni és ismerte is mindég kötelességét az egyházi nevelés terén. De, t. ház, az állami ingerencziát épen a nemzeti nevelés szempontjából az iskolák terén semmi tekintetben sem mellőzhetjük. Hiszen sohasem tud-