Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-344

344. országos ülés 1908 június 13-án, szombaton. 107 Elnök : A házszabályok rendelkezése vagylagos. Vagy beleegyezik a ház abba, hogy a képviselő ur a legközelebbi ülésre halaszsza beszédét, vagy pedig meghosszabbítja ülését, hogy a képviselő ur beszédét elmondhassa. (Igaz ! Ugy van !) így szól a házszabályok rendelkezése. (Felkiáltások : Meghosszabbítjuk az ülést I Megadjuk a halasztást !) Förster Ottó : Köviditse meg a beszédét! (Felkiáltások : Elhalasztjuk !) Elnök : Méltóztatik hozzájárulni, hogy a képviselő ur elhalaszsza beszédét '{(Helyeslés.) Tehát kimondom, hogy a képviselőház beleegyezik abba, hogy a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el. T. ház ! Most az interpellácziókra fogunk áttérni. Mielőtt azonban az interpellácziókra áttérnénk, bátor leszek a t. háznak javaslatot tenni a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére nézve. (Halljuk !) Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését hétfőn, június hó 15-én d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendje legyen: elnöki előterjesztések és irományok bemutatása ; azután a mai najjon részleteiben is elfogadott négy törvényjavaslat harmadszori olvasása és végül az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni % (Igen!) Ha igen, akkor a napirendet javaslatom értelmében megállapítottnak jelentem ki. Áttérünk az interpellácziókra. Ki következik ? Dlldits Endre jegyző: Hoffmann Ottó! (Felkiáltások : Nincs itt!) Hódy Gyula ! Hódy Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Holló Lajos t. képviselőtársam a képviselőház egyik nemrég tartott ülésében ugy pártunk, mint, azt hiszem, az egész országgyűlés nevében kifejezést adott azon való megbotránkozásának, hogy osztrák részről, de különösen az osztrák miniszterelnök ur és a külügyminiszter ur részéről állandó irritáczióknak vagyunk kitéve, Hol Aerenthal közös külügyminiszter ur jelenti ki, hogy közgazdaságilag is Ausztriával egy test vagyunk, hol pedig az osztrák miniszterelnök ur tesz a katonai engedményekre nézve lehetetlen kijelentéseket és a legutóbb az osztrák miniszterelnök ur részéről tett kijelentésnek közjogi alaptalansága nyilvánvaló. Az osztrák miniszterelnök ur folyó évi június 2-án az osztrák Reichsrathban tartott beszéde során azt a szerintem alaptalan kijelentést koczkáztatta meg, hogy Dalmácziának hovatartozandósága ugy az osztrák törvények, mint a magyar alkotmány értelmében is véglegesen el van intézve. Kijelentette az osztrák miniszterelnök ur, hogy a dalmácziai királyság egyedül Ausztriához tartozik és erre nézve Magyarország is alkotmányos elismerő kijelentést tett. Hát, t. ház, ha keressük ezen alkotmányjogi biztosítékokat, a melyekre az osztrák miniszterelnök ur hivatkozott, egyedül csak az osztrák u. n. Grundgesetz 8. és 13. g-át találjuk, a melyek szerint Dalmáczia, mint a többi, az osztrák Eeichsrathban képviselt királyságok és országok, képviselőket küld fel az osztrák Reichsrathba, de egyetlenegy közjogi bizonyitékot az ő kijelentésének alaposságára és valódiságára nézve az osztrák miniszterelnök ur felhozni nem tudott. Ezzel szemben azonban mi magyarok nemcsak a törvényre, nemcsak a királyi hitlevélre, a királyi esküre, de a régi jogszokásokra is hivatkozva, határozottan állithatjuk, hagy a dalmát királyság birtoklása Magyarországot illeti meg, még pediglen a magyar szent korona jogán. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház! Először is bátor vagyok hivatkozni a jelenleg is uralkodó királyunk által letett királyi esküre, a melyben világosan és minden félreértést kizárólag kijelenti, hogy (olvassa) : »Magyarország és társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét sértetlenül fentartandjuk és... , mindazt, a mi ezen országokhoz bármi jog és czimen tartozik, el nem idegenitjük, se meg nem csonkítjuk, sőt a mennyire lehet, gyarapitjuk és kiterjesztjük és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazságosan megtehetünk. Isten minket ugy segéljen, s annak minden szentéi!« Magánemberre nézve elfogadható indok volna, hogy Magyarország közjogát nem ismeri, de az osztrák miniszterelnök úrtól épen mert Ausztriának miniszterelnöke, azon barátságos viszonynál fogva, a mely Ausztria és mi közöttünk állítólag fennáll .... Mezőfi Vilmos: Nagyon barátságos! Hódy Gyula: ... a legkevesebb, a mit elvárhatnánk, hogy ilyen teljesen magyar közjogunkba ütköző és bennünket mélyen sértő kijelentéstől tartózkodjék. De t. ház, itt van a királyi eskünek beczikkelyezésére vonatkozó törvény is, a melynek első szakasza világosan kijelenti, hogy Magyarország és társországai jogát, alkotmányát, függetlenségét, területi épségét szentül és szigorúan megtartandj a. Továbbá a 3. §-ban, hogy (olvassa) : »Magyarország és társországainak mindazon részeit és tartományait, a melyek már visszaszereztettek és azokat, a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országhoz és társországaihoz visszakapcsolandjuk.« Hogyha az osztrák miniszterelnök ur közjogunkat nem ismeri is, de a király által letett esküt mégis csak ismernie kell, és ha magyar részről bárki valaha megkoczkáztatná azt, hogy a királyi esküben foglalt kijelentés szentségében kételkednék, azt Ausztriában rögtön forradalminak tekintenék ; hanem az osztrák miniszterelnöknek szabad kételkedni benne. (Zaj.) Az 1868 : XXX. t.-cz. számtalan rendelkezése, de különösen az első szakasz is kimondja, világosan (olvassa) : »Magyarország s Horvát-Szlavonés Dalmátországok egy és ugyanazon állami közös14*