Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-344
3n. országos ülés 1908 június i3-án, szombaton. 101 lucziójának köszönhetjük ezen törvényjavaslatnak megjelenését. Mennyien vártak és vágytak erre a régi nagy alakok közül, hogy megérhessék Magyarországon az ingyenes népoktatást, porladnak az ő hamvaik, és nem érhették meg azt, a mire lelkük vágyott, mit mindenkor hirdettek, és épen azért én boldognak érzem magamat, hogy rövid képviselősködésem idejében ilyen nagy alkotásokat érek meg. Egész életem a faluhoz volt kötve, ismerem a kisembernek minden vágyát, kívánságát, szomorúságát és ép azért ezen törvényjavaslatot a legmelegebben ajánlom elfogadásra. (Élénk helyeslés.) A kisember lelkét nem töltik el villanyfénynyel megvilágított eldorádók, habár nőttek is az igényeik, de még mindig nem haladták túl az életfentartás és a családfentartás szűk korlátait. Én ezeket a szűk korlátokat a legnagyobb tiszteletben tartom, mert ezek a munkás és dolgos nép létének és fennállásának fundamentumait képezik. (Élénk helyeslés.) Nemcsak vezetőkre van szüksége az államnak, hanem szüksége van dolgos és harczos katonákra is. A méhkasban megtiszteli a méhcsalád az anyaméhet, de mézet csak a dolgozó méhek gyűjtenek, ép ugy az országok fennállásában is bármennyire tiszteletben tartjuk a vezetőket, a kik után haladunk, és a kiket követünk, de az ország fennállásának létalapjait a munkás- és a dolgozó istenadta nép képezi. (Igaz ! Ugy van !) Ugy látom, hogy elérkeztünk ahhoz a korszakhoz, midőn a törvényhozás is elismeri azt, és a törvényjavaslatok erre a szegény kisemberre, az istenadta népre gondolnak. Ez a törvényjavaslat is a kisember, a nép érdekeinek védelmezésében egy nagy lépés. (Igaz ! Ugy van !) Az egész kormány, de különösen a közoktatásügyi kormány egy nagy lépéssel halad előre ezzel a törvényjavaslattal a szocziális alkotások terén. Évtizedek tétlenségét kellett helyre hozni. (Igaz ! Ugy van I) és meg kellett küzdeni a felzaklatott, túlzott kívánságokkal, meg kellett küzdeni a letűnt éra ócsárlásaival és kifogásaival, és dicséretére válik ennek a kormánynak, hogy meg tudta találni a helyes utat és nem szédült bele a felzaklatott tulkivánságok tengerébe, sem pedig nem térittette el magát az ócsárlások által, hanem halad biztosan azon az utón, a melynek a végén fel van írva : Magyar nemzeti állam. Az 1868 : XXXVIII. t.-cz. mindekké nézve a népoktatás igénybevételét kötelezővé teszi. Negyvan éve van az ország abban az anomáliában, hogy a törvény rákényszerít egy kötelezettséget, és nem menti fel e kötelezettség terhei alól. Ezzel a törvényjavaslattal épen az 1868-iki törvénynek, a kötelezettségét — bár elismerem, hogy a tanitás és az oktatás az egyednek hasznára van, de azt is el kell ismernünk, hogy a művelt elemeknek, a társadalomnak is nagy haszna van a társadalomnak is hasznot hoz, mégis a legnagyobb terhet az egyedekre rójja, ezt megszüntetni ez a törvényjavaslat van hivatva. Nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy kényszer alkalmaztatott a törvény által, hogy mindenki igénybe vegye a népoktatást, de hat a szegény népre egy még hatalmasabb kényszer: a »nincsen«. A szülő sokszor szívesen odaadta volna gyermekét iskolába, de még a szájától elvont falat árán sem tudta megszerezni az iskoláztatáshoz szükséges módot, másrészt az a gyermek hiába óhajtotta lelki képességeit kifejteni, hiába szeretett volna tanulni, nem mehetett az iskolába. (Az elnöki széket. Justh Gyula, foglalja el.) Akárhányszor megtörtént, hogy az a szerencsésebb gyerek játszótársai között emlegette a sors által mostohábban ellátott gyermek előtt az iskolát, és megmutatta azokat az ákom-bákomokat, a melyeket betűknek neveznek, mire az a szegény gyerek majdnem sirva fakadt a fölötti nagy fájdalmában, hogy iskolába nem járhat. Ezeket a nehézségeket van hivatva megszüntetni ez a törvényjavaslat. (Ugy van!) A törvénynek olyannak kell lennie, hogy azt végre is lehessen hajtani és ez a törvény igenis olyan. (Élénk helyeslés.) Ugy vártuk ezt a törvényjavaslatot, mint a szomjas föld az esőt; a népoktatás kiszáradt földjére az ingyenes népoktatás a jótékony eső. (Ugy van !) De másrészt ez a törvényjavaslat egy hatalmas kapcsolata azon nagy gondolatoknak, a melyek a nagyméltóságú miniszter ur magasztos lelkében megfogamzottak és a melyeknek rövid foglalata ez : magyar nemzeti oktatás. (Helyeslés.) Mindenben lehet hibát találni. Igv ezen törvényjavaslatban is a szkeptikusok saját lelkűkből kiindulva, — az írás szavaival: »ex abundantia cordis os loquitur» sziv bőségéből beszél a száj — hibákat, félreértéseket, félremagyarázásokat kerestek, pedig ez a törvény mindenesetre a legnagyobb segítség és a legnagyobb haladás szocziális téren és a legnagyobb előrelépés a népoktatás terén, és én megbízom benne. Különösen vallási téren iparkodnak meggyanúsítani a törvényjavaslatot, hogy ez biztos ut az általános államosítás felé és hogy ez kerülő utakon iparkodik a vallásos törvényeket, a felekezetek autonómiáját és más jogokat kijátszani. (Mozgás.) Teljes meggyőződésemmel megbízom a kultuszminiszter ur tiszta lelkének vallásos meggyőződésében ; tudom, hogy tőle távol áll mindenféle fébeértés. (Ugy van !) Protestáns testvéreink szintén megbizhatnak az ő segítő társának, Tóth Jánosnak vallásos meggyőződésében, (Élénk éljenzés.) hogy ő nem akarja vallási autonómiájukat sérteni. És épen azért azon félremagyarázások és félreértések, a melyek a magyar közéletben minden adott alkalommal fel szoktak lépni és a melyek ez alkalommal is iparkodnak az egyensúlyt megbillenteni, ezúttal is ugy, mint máskor, csak hipokrizisben vagy a hazafiság félremagyarázásában bírják forrásukat. (Élénk helyeslés.) Még egy harmadik felfogás is uralkodik, a mely szerint többen a liberalizmussal ellentétben állónak tartják ezt a törvényt. Nagyon fontos szó az a líberaüzmus, de én lejártnak találom, mert az elmúlt éra a liberalizmus köpenyébe öltözött, én
