Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-344

unius 13-án, szombaton. 96 3U. országos ülés 1908 j igazin, aggasztó állapot megszüntetését, a mely szerint ma, a kötelező ellemi oktatás törvénybe iktatása utáni ötödik évtized elején az iskolakötelezetteknek csak 79'5%-a jár iskolába és közel 650.000 iskolakötelezett nélkülözi az oktatás üdvös hatását. Mondanom sem kell, hogy szocziális szempontból egy kirivó igazságtalanságot fog megszüntetni az által, hogy ha az élet anyagi gondjaival amiig)' is súlyosabban megterhelt szülők vállairól leveszi azt a kötelezettséget, a mely ez idő szerint kizárólag őket sújtja. (Élénk helyeslés.) Végül e javaslat az által, hogy rendelkezéseit kizárólag a közjogi jellegű, tehát azon iskolákra terjeszti ki, a melyek a népoktatás állami, hivatalos szervezet kiegészitő részét képezik, mig azon magánjogi jellegű iskolákat, a melyek e közjogi szervezetbe nem kapcsolódnak, érintetlenül hagyja, az oktatási szabadság nagy elvét tartja fenn érintetlenül. A mint már emiitettem, a törvényjavaslat ezen alapgondolatot annak a rendszernek keretében kívánja megvalósítani, a melyen elemi népoktatásunk szervezete felépült. Szorosan hozzásimul tehát az 1907 : XXVII. t.-czikkben is elfogadott azon elvhez, a mely szerint az állam a népoktatási feladaton: teljesítésénél igénybe veszi ugyan a különböző iskolafentartók segítségét, de csak annyiban, a mennyiben ezek is közreműködnek az iskolában megvalósítandó állami czélok érdekében. Számol tehát azzal a mai tényleges állapottal, mely szerint az állam a népoktatásügyi feladatokat nem kizárólag a saját iskoláiban látja el, s ennek következményeként kárpótolni is kívánja mindazon iskola fentartókat, a kiknek segítségét igénybe veszi, a tanítás ingyenessége által előállható minden bevételi csökkenésért. Midőn azonban ezt teszi, e segítséggel szemben teljesen érvényre juttatja az 1907. XXVII. t.-czikkben már törvénybe iktatott azon elvet, a mely szerint a különböző iskolafentartók segítségét az állam csak annyiban fogadhatja el, s őket a maga részéről csak annyiban támogathatja, a mennyiben valóban állami czélt is megvalósító munkát teljesítenek és az elemi ismeretek közlésén kiviil a gondjaikra bizott gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás érzését, a magyar nemzethez való tartozás tudatát és a valláserkölesös gondolkozást is fejlesztik és megerősítik. Nemcsak azoktól vonja meg segítő kezét, a Iák az iskola hazafias czélzataival mereven ellentétbe helyezkednek, hanem azoktól is, a kik pozitív munkálkodással nem járulnak hozzá e czél megvalósításához. Ezt az elvet valósítja meg ezen törvényjavaslat, midőn kimondja, hogy az ingyenesség kötelezővé tétele daczára csak azon iskoláknak ad kárpótlást, a melyek az 1897 : XXVII. t.-czikkben a tanítói fizetés és korpótlék engedélyezése tekintetében előirt feltételeknek mindenben megfelelnek. E kettős elvi alapon épül fel a törvényjavaslat, a mely szerencsés kézzel oldja meg azt a nagy problémát, miként kell a különböző állami intézmé- 1 nyéket és a nem egy tekintetbén széthúzó állami erőket egy magasabb állami czél érdekében egyesíteni és miként lehetséges e magasabb állami érdekeket a hitfelekezetek iskoláiban is megvédeni a nélkül, hogy a történelmileg fejlődött autonóm jogoknak legértékesebb részét megsemmisítené és ezáltal felidézné az egyházaknak az állammal szemben való harczát, a melynek küzdelme nagy veszélybe dönthetné ezt a nemzetet, a mely még nem volt képes a nemzeti konszolidáczió megteremtésének nehéz munkáját teljesen befejezni. (Elénk helyeslés.) Szerettem volna is ezen törvényjavaslatot minden indokolás nélkül terjeszteni elő elfogadásra, mert meggyőződésem sugallja, hogy egy annyira közóhajjá vált szükségletet és oly szerencsésen valósit meg, hogy a köz érdekében figyelembe vehető kifogás ellene alig tehető. — És benső meggyőződésem sugallja, hogy a képviselőház minden aggály nélkül nyújthat segédkezet és adhatja meg a szükséges eszközöket annak a tanügyi kormányzatnak, a mely jelenlegi vezetőjének irányítása mellett rohamosan halad előre (Elénk helyeslés és éljenzés.) azon az utón, a mely ut nemzetünk kulturális fejlődésének betetőzéséhez vezet. Ha ennek daczára rövid pár pillanatra igénybe vettem a t. ház türelmét, ezáltal nemcsak a parlamenti szokásnak hódoltam, de tettem ezt főkép azért, mert a törvényjavaslatot már az előkészítés stádiumában számos megtámadtatás érte. E támadások egymással ellentétes oldalról és pedig részben az államosítás hivei által, részben pedig az autonómia védelmezői által lettek a törvényjavaslat ellen intézve. Az én véleményem szerint azonban az akták mindkét tekintetben le vannak zárva. Mert a törvényhozás már az 1897 : XXVII. t.-czikkben azt az álláspontot foglalta el, hogy a történelmi fejlődést tekintetbe véve, s a hitfelekezeteknek az oktatás terén szerzett érdemeit méltányolva, továbbra is megadja nekik az iskolafentartó jogot. A törvényhozás e munkájában mi, az állami oktatásnak elvi hivei, is részt vettünk, és nyugodtan is vehettünk részt, mert véleményünk szerint az iskola nem önczél, hanem egyszerű eszköz, melynek az elemi ismeretek közlésén kivül a nemzeti szellem ápolása, a nemzeti együttérzés megteremtése és a magyar nyelvnek, mint az állam hivatalos nyelvének sikeres tanítása érdekében is közre kell munkálnia. (Helyeslés.) A midőn tehát azt látjuk, hogy a törvényjavaslat ezen állami érdekek tekintetében is elég hathatós intézkedéseket foglal magában, s ugyanazon czélt, a mely czélok megvalósítását mi az általános állami oktatás törvénybe iktatásától vártunk, a hitfelekezetek iskoláiban is előreláthatólag meg fogja valósítani, egész nyugodtan megszavazhatjuk azon törvényt, a mely ideálunk megvalósítására a történelmi hagyományok megbontása nélkül is elég hatékonynak mutatkozott. Igazságtalan lenne tehát most, midőn a jelzett törvény az egész vonalon végre nincs hajtva, midőn el sem I dönthető az a kérdés, hogy a törvény czélját érheti-e