Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

356 336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. Elnök: Gaal Gaszton képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaszton : T. ház! Igazán nem vettem volna ennél a szakasznál egy perezre sem igénybe a t. ház idejét, a mennyiben az általános vitában a magam álláspontját már kifejtettem, lia előttem szólott t. képviselőtársam oly tónust nem látott volna jónak megütni, itt e házban, a melyet a magam részéről szó nélkül nem hagyhatok, (Halljuk ! Halljuk!) Azt méltóztatott mondani ajjosztrofálva azt a pártot, a melyhez ma is tartozom, (Élénk helyeslés halfelől.) hogy ez a párt a koaliczió és a kormány támogatására vállalkozott a választásoknál. Alaposan téved a képviselő ur. Ez a párt egy programra és nem a koaliczió támogatására vállalkozott a választásokkor. (Élénk helyeslés halfelől.) Bozóky Árpád : Nem személyek támogatására vállalkozott! Nagy György : Nem husosfazék-politika támogatására. (Zaj.) Gaal Gaszton : Én legalább a magam részéről a koaliczió keretén belül ugyan, de egy határozott, egy adott programm támogatására vállalkoztam. Ezt a programmot becsületesen iparkodtam betartani és a mikor a helyzet és nézetem szerint az ország érdeke is azt hozta magával, hogy attól a prograrnmtól bizonyos irányban el kellett térni — ez történt a kvótaemelés kérdésénél — levontam a konzekvencziákat, letettem a mandátumot, hazamentem választóim körébe és azt mondtam : a változott viszonyok között az ország érdekében áll a kvóta emelése, tehát meg fogom szavazni; ha ezzel a programmal is tetszem a képviselőnek, válaszszatok meg, ha nem tetszem, válaszszatok meg mást. Bocsánatot kérek, ugyanez a helyzet állott be most is, hogy itt programm változás történt. Erre vonatkozólag egyszerűen idézem, a kormányelnök urnak azokat a szavait, a melyeket itt a házban, vagy talán a pártértekezleten mondott, — már nem emlékszem, hol, — hogy »kezdetben mi is azon a véleményen voltunk, hogy a tiszti fizetés felemelésével szemben nemzeti engedményeket kell követelnünk*. Ha tehát nem az lett volna a programm, hogy a katonai kérdések az egész vonalon a quieta non movere érvényesíttetik, akkor a kormányelnök urnak egy perczig sem kellett volna arra az álláspontra helyezkednie, hogy a tiszti fizetések felemelésével szemben nemzeti engedményeket kell kérni odafenn. (Ugy van ! ügy van ! halfelől.) Nem akarok ebbe a kérdésbe tovább is bele mélyedni, magával ezzel az egyszerű ténynyel, azt hiszem, sikerült illusztrálnom, hogy a tiszti fizetés felemelés felvetése bizonyos fokú programmváltozást jelent. Én legalább a magam részéről ugy értelmeztem, és azt hiszem, az egész ország közvéleménye sem értelmezte és nem is értelmezhette máskép a katonai kérdések kikapcsolását, mint ugy, hogy a katonai kérdések — és pedig az egész vonalon! — alulról-felülről egyaránt békesség- ' ben hagyassanak és ne bolygattassanak. (Élénk helyeslés halfelől.) És a mikor ez a párt ebben a nehéz kérdésben nagy önmegtagadással, a viszonyok kellő mérlegelésével — mert hiszen meglehet, hogy olyan helyzetek állottak be, a melyeket nekünk megváltoztatni nincs erőnk — arra határozta el magát tisztán egyéni bizalomból a vezérek iránt, — mert hiszen tárgyi alapnak még csak nyomait sem látjuk — hogy meghozza ezt a nagy erkölcsi áldozatot, hogy még ebben a kérdésben is enged, ebben a kérdésben is leküzdi a maga jogos aggodalmait, akkor, ha valaki, ez a párt érdemli meg legkevésbbé az olyan leczkéztetést, a minőben a t. képviselő ur részesíteni jónak látta. (Ugy van! halfelől.) Részemről a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a. haloldal hátsó -padjain.) Kmety Károly: T. képviselőház! SimonyiSemadam t. képviselő ur jónak látta felszólalása folyamán az én csekélységemmel is foglalkozni. Simonyi - Semadam Sándor : Közbeszólás folytán! Kmety Károly: Még pedig ugy látszik, hogy immár ebben a házban nem szokatlan módon, t. i. kissé imparlamentáris hangon. . . (Zaj jobbfelől.) Rakovszky István : Ott van az elnök ! Elnök : Bocsánatot kérek, itt imparlamentáris kifejezést nem használt a képviselő uv,(Ugy van! jobbfelől.) mert ha használt volna, kötelességszerüleg rendreutasítottam volna (Helyeslés jobbfelől) Kmety Károly: Olyan animozitással védte a képviselő ur a függetlenségi pártot a függetlenségi párt tagjai ellen, a mely — engedjen meg t. barátom — legalább is gyanús. Én azt hiszem, a függetlenségi párt mindig megtalálja azt a bölcseséget, a melyet most a t. barátom hozott volna számára. Megvan a függetlenségi pártnak a kellő érzéke, megvan a kellő mérlegelési képessége és tud a saját kebelében harmóniát csinálni ott, a hol azt a párt programmja és a függetlenségi párt reputácziója érdekében szükségesnek látja, (ügy van!) A mi speczialiter az én személyemre vonatkozó furcsa állitásait illeti a t. képviselő urnak, felkérem őt, mondja meg nekem azt az esetet, a hol, ha aggályaim voltak és ha azokat nem sikerült elfogadtatnom másokkal, nem vontam volna le a megfelelő konzekvencziákat. Igenis voltak aggályaim, különösen a házszabályreviziónál és meg méltóztatott szavazni a t. képviselő urnak is az én aggályaim alapján előadott indítványomat. (Ugy van! halfelől.) Voltak bizonyos aggályaim a pozsonyi vasútra vonatkozólag, de levontam ebben a tekintetben is a konzekvencziákat. Levontam és le fogom vonni mindig olyan módon, hogy szavazatommal soha olyan véleményt nem támogatok, nem pártolok, a mely nem saját véleményem. Le fogom tehát a konzekvencziát e tekintetben is vonni, hogy ha én a közös hadsereg tisztjei fizetésének emelését nem tartom helyesnek, akár politikai, akár gazdasági szempontból, mert minden-